Máramarosszigeten született, ortodox zsidó családban. Édesapja Magyarországról származott, ezért anyanyelve, a jiddis mellett magyarul is kitűnően beszélt. Tizenkét éves korában apja héber tanárt fogadott mellé, akinek nyelvtankönyvét kívülről megtanulta, sajátja nem lévén. Középiskoláit szülővárosában magántanulóként kezdte. A II. világháború idején, amikor Észak-Erdély újra Magyarország része lett, a debreceni, majd a nagyváradi magyar nyelvű zsidó felekezeti gimnáziumba járt. Emellett vallási tanulmányokat is folytatott a máramarosszigeti haszid zsidó közösség zsinagógájában.

Tizenöt évesen családjával együtt Auschwitzba deportálták, ahonnan a monowitzi, majd a buchenwaldi táborba került. Szülei és hat éves húga nem élték túl a borzalmakat, két nővérével a háború után Franciaországban találkozott újra. 1948-tól a Sorbonne-on filozófiát tanult, majd újságíróként egy tel-avivi lap párizsi tudósítójaként dolgozott.

A Párizsban eltöltött évek alatt kezdett el könyveket írni először héber, majd jiddis, később angol és francia nyelven is. Esszéi, novellái és drámái elsősorban az európai zsidóság kiirtásáról szóltak. Ő használta először - mai értelemben - a holokauszt kifejezést. 1955-ben New Yorkba költözött. Amerikai állampolgárként ma is ott él, irodalmi, publicisztikai tevékenységet folytat, és tanít a Boston Universityn.

1986-ban Nobel-békedíjat kapott, mint "az egyik legfontosabb vezéralak és szellemi vezető azokban az időkben, amikor az erőszak, az elnyomás és a fajgyűlölet rányomta bélyegét a világ arculatára." Nem sokkal ezután feleségével megalapították az Elie Wiesel Alapítványt az Emberiségért, amelynek a mai napig elnöke. Őt tartják a holokauszt-történet egyik legismertebb szakértőjének. 1978 és 1986 között a holokauszt-emlékbizottság elnöke volt. Napjainkban is fő feladatának tekinti a fajgyűlölet elleni küzdelmet, legutóbb a volt Jugoszlávia területén zajló etnikai tisztogatások ellen emelte fel a hangját.

Alapító elnöke a párizsi központú Kultúrák Univerzális Akadémiájának is. Több nemzetközi díj és kitüntetés tulajdonosa, többek között 2001-ben megkapta a francia becsületrend nagykeresztjét. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki. 1995-ben, amikor újra felkereste szülőföldjét, Elek Judit forgatókönyvíró-rendező dokumentumfilmet forgatott róla. A Mondani a mondhatatlant - Elie Wiesel üzenete nemcsak itthon, külföldön is sikert aratott. 2002-ben szülőházában emlékmúzeumot avattak a II. világháború idején Erdélyből elhurcolt 15 ezer zsidó áldozat tiszteletére.

Közel negyven könyvet írt, amelyből több magyarul is megjelent: Az éjszaka (1956), A hajnal (1961), Az eskü (1973), Egy meggyilkolt zsidó költő testamentuma (1980), Minden folyó a tengerbe siet (1995).