"Jelképes az, hogy Oroszországban, ahol az ortodox egyház mellett a háborúban aratott győzelem az orosz társadalmi lét egyik alappillére, és éppen a Nagy Honvédő Háború Központi Múzeumában, amely ennek a győzelemnek a szentélye, itt nyitottunk meg egy magyar kiállítást" – melte ki az MTI-nek a május 15-ig nyitva tartó rendezvény jelentőségét Baranyi András, a Balassi Intézet Moszkvai Magyar Kulturális Intézetének igazgatója.

Az is fontos, hogy ezek a képek nem azt mutatják meg, milyen fegyverekkel lőttek a magyar katonák, hanem a hétköznapokat, a doni tájat ábrázolják és azt, milyen körülmények között éltek ott az emberek.

1995 óta, amikor Moszkvában megnyílt a Nagy Honvédő Háború Központi Múzeuma, ez az első magyar kiállítás, amelyet a doni események 70. évfordulója alkalmából rendeztünk – mondta az igazgató és hozzátette, hogy az orosz fél nagyon pozitívan fogadta a magyar kezdeményezést. Elfogadta azt az üzenetet is, hogy nem egyszerűen csak történelmi dokumentumokról van szó, hanem annak a bizonyítékai ezek a fotók, hogy téves az az álláspont, miszerint minden magyar agresszor volt. A 207 ezer fős második magyar hadsereg katonái, akik közül 215 ezren nem tértek haza, nem a saját akaratukból érkeztek orosz földre – tette hozzá Baranyi András.

Vlagyimir Zabarovszkij, a Nagy Honvédő Háború Központi Múzeumának igazgatója is azt hangoztatta: nem az a lényeg, hogy ki, melyik oldalon állt több évtizeddel ezelőtt, hanem az, hogy tiszteljük egymás katonáit, akik annak idején parancsot hajtottak végre.

Az igazgató az MTI-nek elmondta: Konok Tamás alkotásaiból kitűnik, mennyire objektív, békés ember volt, aki nem a vért, és az agressziót, nem a harcokat és a halált kereste, hanem azt a háborút mutatta meg a hátországban, amilyen az valóban volt. Érzékelhető, hogy jó volt az emberekhez, mert a fotókon sokan mosolyogtak, természetesen viselkedtek, elengedték magukat.

"Néha elegünk van abból, hogy a harci jelenteken keresztül ismerjük meg a háborút, hiszen más élet is volt a háborúban: az emberek énekeltek, táncoltak, szerelmesek voltak, sportoltak, filmeket néztek, levelet írtak. A háborús történések abszolút objektív felvételeit láthatjuk Konok Tamás képein. Köszönet neki és fiának, hogy lehetővé tették számunkra, hogy ezt láthassuk. Megértjük, hogy akkoriban mások voltak országaink kapcsolatai, és hogy a háborúban nagyapáink nem önként vonultak be, parancsot teljesítettek" – mondta Zabarovszkij.

Azt is hozzátette: "lehet, hogy a magyarok nem voltak olyan kegyetlenek, mit a náci hadsereg katonái, de a háború során ők is öltek, és voltak bizony olyan tetteik, amelyekről tudunk, minthogy azokat filmre is vették".

A moszkvai múzeum igazgatója szerint azonban az ilyen kulturális projektek segítenek abban, hogy oroszok és magyarok jobban megértsék egymást. "Csak üdvözölhetjük, ha a nemzetek közötti kulturális együttműködés keretében lesznek hasonló projektek: kiállítások, vitafórumok, hadtörténeti konferenciák. Őszinte örömmel fogadjuk magyar kollégáink kezdeményezését és mi is készen állunk hasonló tematikus kiállításokat elvinni Magyarországra" – hangsúlyozta Zabarovszkij.

Ifjabb Konok Tamás, Kossuth-díjas magyar festő és szobrász, a fotóművész fia az MTI-nek elmondta, hogy januárban ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak édesapja örökségét. Az anyag nagy része évtizedekig fa dobozokban és zacskókban volt. Édesapja halála után, 1973-ban találta meg és előbb digitalizáltatta a diákat. Szerinte az is csoda, hogy a több tízezer felvétel megmaradt a háború alatt.

Még rengeteg anyag feldolgozásra vár, de nyolcvannal elkészültek, amelyeket először Budapesten az Arany János utcai fotógalériában mutattak be januárban.

Konok Tamás édesapjáról így emlékezett: nem az akkori propaganda parancsát teljesítette, hanem az orosz embereket fényképezte, akik őt nagyon szerették, s akikkel tudott beszélni, mivel Észak-Magyarországról származik a család, ezért tudott szlovákul. Konok Tamás a nemes tartású, egyszerű doni embereket örökített meg, és a nézőnek az a benyomása, mintha Lev Tolsztoj idejébe került volna vissza.

"A művészetekben nincsenek ellenségek. Emberi dolgok vannak, amelyek minden oldalon egyformák: az emberség, az elesettség, a fájdalom, a boldogság" – mondta a haditudósító fia.

Idősebb Konok Tamás (1898-1970) az elsők között vásárolta meg 1938-ban az akkor újdonságnak számító, színes fotók készítésére alkalmas fényképezőgépét. Akkor még nem gondolta, hogy a Leicával a keleti fronton készít majd felvételeket 1942-ben.

Az amatőr fotós a haditudósító század parancsnokaként kísérte végig a 2. magyar hadsereget. A haditudósítókat még a szovjet áttörés előtt, 1943 decemberében hazarendelték.

Konok Tamás 1943-ban bemutatta képeit Budapesten "Ezek ellen harcoltunk" címmel. A kiállításból hatalmas botrány lett, mivel a fotókon nem tűntek ellenségesnek az orosz parasztok és a hadifoglyok. A képeket el is távolították a kiállításról.