A beszélgetés első részében mindenki a saját területe szerint igyekezett meghatározni a fesztiválok jelentőségét és feladatát. Batta András a Zeneakadémia rektoraként és frissen kinevezett kormánybiztosként úgy látja, hogy a magyar komolyzenét elsőként infrastrukturálisan kellene fejleszteni - itt említette példaként a Zeneakadémia-projektet, illetve a Budapest Music Centert -, majd később ezeket tartalommal megtölteni.

A magas minőségű anyagok már megvannak, hiszen szerinte a hazai komolyzenének világraszóló értékei vannak, így már csak az infrastruktúra hiányzik, hogy létrejöjjön egy olyan pezsgő zenei élet, amire a határokon túl is felfigyelnek. Batta kiemelte, hogy ma már szinte állandó fesztiválban élünk és folyamatosan találkozunk magas minőségű zenei programokkal, ami szerinte nagyon előnyös, hiszen így Budapestet a jó zene fogalmával kapcsolják össze külföldön.



Márta István ezt másképpen látja: Magyarországon ma már több mint 4000 fesztivált szerveznek egy évben, és sajnos ezek közül nem mindet töltik meg magas minőségű tartalommal. A Magyar Fesztivál Szövetség elnökeként úgy látja, hogy éppen ezért nagyon fontos e rendezvények szelekciója: nem a mennyiségre, hanem a minőségre kell törekedni, mert csak így lehet egységes színvonalat hozni, ami külföld felé is jól mutat.

Berta András, a Sziget nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője szerint az átaluk szervezett fesztiválok (a Sziget mellett a VOLT és a Balaton Sound) egyfajta csomópontként működnek, amik bizonyos közösségeket hoznak össze és bizonyos értékrendet közvetítenek. A VOLT például egy családiasabb, intimebb rendezvény, ami a korai Sziget hangulatát igyekszik visszaadni, míg a Sound egy progresszív, trendkövető rendezvény. Szerinte a Szigetet már nem ilyen egyszerű definiálni, hiszen az évek során hatalmasra duzzadt, és ma már egyre inkább összművészetivé vált.

Berta szerint a Sziget leginkább nyitottságáról és kultúraközvetítő szerepéről ismerhető fel. Az persze tény, hogy a jegyeket még mindig a nagy nevek, a mainstream képviselői miatt veszik meg a látogatók, viszont a fesztiválon sok esetben ott ragadnak egy-egy sátor izgalmas kulturális programján. Berta szerint a Sziget éppen ezért a lehetőségek tárháza, ahol a magyar kultúrát jól lehet kommunikálni a külföldiek felé.



Gőz László hangsúlyozta, hogy igazán nagyszerűek az olyan fesztiválok, mint a Sziget, hiszen rengeteg külföldit bevonzanak, akik itt magukba szívják a magyar kultúra értékeit, majd magukkal viszik azokat a határokon túlra. A BMC igazgatója azt is kihangsúlyozta, hogy nemcsak a külföldiek bevonzásának van fontos szerepe, hanem annak is, hogy a magyar tehetségek kijuthassanak a határon túli fesztiválokra (szerinte a BMC-nek éppen ebben van fontos szerepe). E két komponenssel Magyarország zenei Szilícium-völggyé alakítható.

Ezen a ponton Márta kissé összefoglalta az eddig elhangzottakat: a beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy Magyarország könnyen zenei nagyhatalommá tehető, amikor megfelelő lesz a menedzselés. Ezenfelül a fesztiváligazgató azt is kiemelte, hogy nagyon fontos lenne a fesztiválok együttműködése és egymással való párbeszéde.

Weyer Balázs ezt úgy látja, hogy bizonyos esetekben, például a nép- és világzene esetében nemcsak a konszenzusnak van fontos szerepe, hanem egyfajta “sértettségnek" is. A nép- és világzene folyamatosan azért küzd ugyanis, hogy önálló kategóriaként ismerjék el a komoly- és könnyűzene mellett.

Weyer szerint erre azért is lenne szükség, mert e típusú zenéknek különösen erős a kultúraközvetítő szerepe: a népzenében és a világzenében jelennek meg leginkább a nemzeti sajátosságok, az országimázs jelei, sőt itt még a nyelvi távolságból is előnyt lehet kovácsolni, hiszen ettől e zene még egzotikusabbá és vonzóbbá válik. Weyer úgy látja, hogy a népzene sokkal mélyebben ágyazódik a kultúrába, mint a komolyzene vagy a könnyebb műfajok, így heterogénebb kategóriáról is van szó.



Weyer az exportirodák fontosságára terelte a szót és kihangsúlyozta, hogy ezeknek a szervezeteknek is nagyon fontos szerepe van abban, hogy a hazai kultúra eljusson külföldre. Berta ennek igazolására hozta példának a Sziget Holland meets Hungary színpadát, ami hollandiai exportirodák támogatásával jött létre, illetve az olasz színpadot, amit egy dél-olasz iroda pénzel.

Gőz László kiemelte, hogy az ilyen megoldások mindenki számára előnyösek, hiszen ha Magyarország ilyen módon befogadó, akkor később e nemzet tehetségeit is több helyre meghívják. A BMC éppen ezért már kilenc országgal írt alá egyfajta kölcsönösségi megállapodást, ami lehetővé teszi a külföldiek számára, hogy itt lépjenek fel, a magyaroknak pedig  azt, hogy a határokon túl is zenélhessenek.

Batta András is jó megoldásnak tartotta ezeket az irányokat, viszont ő úgy látja, hogy még mindig túlságosan el vagyunk szigetelve és még mindig nem tudjuk eladni magunkat. Szerinte nagyfokú szemléletváltásra van szükség: egy új koncepcióra, amit igyekszik kormánybiztosi megbízatása során kidolgozni. Ennek fontos része a már említett infrastrukturális fejlesztés, főként a Zeneakadémia átalakítása, illetve a tehetséggondozás, az oktatás megújítása, a nemzetköziség erősítése, valamint a színvonal további emelése.

Kerekasztal-beszélgetés a Budapest Music Centerben Márta István, Berta András, Gőz László, Batta András és Weyer Balázs részvételével. 2013. 07. 11.