A támogatásnak köszönhetően az Egyetem olyan két éves kutatási programba kezdhetett, mely rekonstruálja a magyar neo-avantgárd színház- és filmművészetének gyakorlatát. A kutatás középpontjában az oktatásban megjelenő pedagógiai hagyomány állt: arra kerestük a választ, hogy milyen módszerekkel és mennyire épült be az elmúlt negyven évben, többek között Erdély Miklós és Halász Péter alkotói gyakorlata az SZFE tanítási protokolljába.

Hasonló szellemben rendeztük meg 2013. november 15-én és 16-án a SZÍKE. Színházi Kreativitás-Eszközök című nagyszabású konferencianapokat is, mely során a szakma, a művészet és kultúra neves képviselőinek a színészképzés hagyományával, valamint annak gyakorlati képzéseivel kapcsolatos előadásait hallgathatták meg a résztvevők.

Fontos hangsúlyozni, hogy a projektnek köszönhetően a történeti kutatásokon, a források megmentő rendszerezésén kívül olyan, művészet-közeli kurzusokat is megtarthattunk, melyeken modellezni, újrajátszani lehet a magyar neoavantgárd kísérletező elképzeléseit. Továbbá mind az oktatók, mind pedig a kutató hallgatók munkáját is támogatni tudtuk a projekt keretén belül. Olyan kétéves pedagógiai programot indíthattunk el, mely európai vendégoktatók, kurzus- és műhelyvezető előadók segítségével a magyar közelmúlt művészeti eseményeit az európai neoavantgárd tendenciákhoz kapcsolják. Mindemellett lehetőségünk nyílt arra, hogy a kutatás infrastrukturális bázisaként felszereljünk egy új stúdiót, melyben az archiválás technikai lehetőségein túl a létrejövő új, emlékező alkotások is elkészülhetnek.