Az atlasz az Osztrák-Magyar Monarchia és benne Magyarország első világháborús részvételére összpontosít. Az események sorából a Magyarországot érintőeket emeli ki. A mű újdonsága, hogy a szerző az 1914 és 1918 között történteket szorosan összekapcsolja a magyarországi Tanácsköztársasággal. Az összetartozó történelmi és térbeli folyamatok megértését a tematikus térképek mellett ábrák is segítik.
    

A szerző az MTI-nek azt mondta: földrajzi szempontból a magyar hadtörténelem teljesen más árnyalatú, mint ahogy az iskolában tanítják. Példaként említette a történelmi emlékezet szerint az "Amazonassá duzzadt" Csele patakba fulladt II. Lajos király történetét, ami Nagy Miklós Mihály szerint földrajzilag lehetetlen.
    

Kiemelte továbbá, hogy bár jogilag és a köztörténeírás szempontjából az első világháború 1914-ben kezdődött és 1918-ban ért véget, geográfiai eszközökkel és módszerekkel viszont igazolható, hogy valójában az első világháború ennél hosszabb volt.
    

Nagy Miklós Mihály szerint a Balkán-konfliktusok fokozatosan eszkalálódtak világháborúvá, vagyis a háború már 1912-ben elkezdődött. Emellett földrajzi jelenségekkel, így az államterek változásával igazolható az is, hogy a háború 1923-ig, a Törökországgal kötött lausanne-i béke megkötéséig eltartott. A háború a köztes-európai térségben - amelybe Magyarország is beletartozik - permanens helyi háborúk sorozatában folytatódott. Ezek a konfliktusok csak fokozatosan, 1924-ben haltak el végleg.
    

Nagy Miklós Mihály a hadtudomány kandidátusa, katonai szakíró. Elsőként ő gyűjtötte össze a világjáró magyar katonákat, illetve publikálta az útleírásaikat. Kutatásai elsősorban a társadalom védelmi intézményrendszere geográfiájára és a magyar hadtörténelem földrajzi vonatkozásaira, tényezőire irányulnak.