Doór Ferenc 1918. június 14-én született Erdélyben, a Hunyad megyei Petrillán. 1938-1941 között a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványa, később tanársegédje volt. A háborút követően három év szibériai hadifogság következett, majd szabadulása után bekapcsolódott a művészeti élet vérkeringésébe, 1957-ben a Művészeti Alap és a Képzőművészeti Szövetség tagja lett.
    

Számos kiállítása volt Magyarországon és külföldön, évtizedeken keresztül az alkotóházak alkotói közösségében dolgozott Szigligeten, Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen és Mártélyon. A nagybányai festészet hagyományait folytató festészetében a természeti témák és emberalakok gazdag színvilággal jelennek meg.
    

Munkásságáról maga így írt: "munkámmal igyekeztem hűen követni művészeti elképzeléseimet - megörökíteni a mindennapok életképiben rejlő szépséget -, emberi sorsok apró örömét és bánatát, korunkat s a változást, egy-egy táj jellegzetes időtlen hangulatát".
    

Doór Ferenc 2011-ben a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.
    

A Magyar Művészeti Akadémia osztozik a család gyászában.