Székely István 1899. február 25-én született Budapesten. Mérnöknek tanult, járt katonatiszti tanfolyamra, végül újságíró lett. Sikeres kabarédarabok szerzőjeként lett a húszas években Az Újság berlini tudósítója. A német fővárosban került közel a filmhez, s hamarosan forgatókönyvek írásába fogott. 1929-ben, miután csapnivalónak találta egyik munkájának megfilmesítését, maga is a rendezői székbe ült, legnagyobb német sikere A nagy vágyakozás lett.

1931-ben indult meg a magyar hangosfilmgyártás, de az elsőnek elkészült A kék bálvány csúfosan megbukott, a közönséget és a kritikát az sem hatotta meg, hogy a főszerepet a korszak legnépszerűbb színésze, Jávor Pál vállalta el. A Hunnia filmgyár ezek után nehezen talált partnert az újabb próbálkozásra, végül egy prágai filmcéggel kötöttek koprodukciós megállapodást. Alapanyagnak a népszerű vígjátékíró Zágon István Hyppolit, a lakáj című novelláját választották. Az író már elkészítette műve színpadi változatát is, de a főszereplő Csortos Gyula közben a Magyar Színháztól a Nemzetihez szerződött, ahol nem tartottak igényt a könnyed darabra. A Hunnia a darab kálváriájáról értesülve megszerezte a jogokat, Zágon István egyetlen kikötése Csortos Gyula szerepeltetése volt. Rendezőnek Berlinből hazahívták Székely Istvánt, a forgatókönyvet Nóti Károly, a zenét Eisemann Mihály jegyezte.

Az 1931. november 27-i bemutató elsöprő sikert hozott, de érdekes módon a német nyelvű változatra senki sem figyelt fel. A meggazdagodott pesti kispolgárt és úrhatnám feleségét természetes humorral karikírozó alkotásban Kabos Gyula és Csortos Gyula nyújtott feledhetetlen alakítást. A Hyppolit kiállta az idők próbáját: mondatai, például A hagymát is hagymával eszem, szállóigévé váltak. A háború után, 1945 júliusában az első filmek között újították fel és néhány éve újraforgatták.

Székely István 1931 és 1938 között huszonnégy filmet rendezett, ezzel egymaga jegyezte a magyar filmtermés egynegyedét. Munkái közt akad vígjáték (Nászút féláron, Lovagias ügy, Segítség, örököltem!), irodalmi adaptációk (Szép Ernő - Lila ákác, Gárdonyi Géza - Ida regénye, Móricz Zsigmond - Légy jó mindhalálig, Zilahy Lajos - Két fogoly).

Székely István 1938-ban a fasizmus elől feleségével, Ágai Irén színésznővel az Egyesült Államokba emigrált. Itt produkciós vállalatot alapított, legemlékezetesebb amerikai munkája az antifasiszta Szerelem parancsszóra és A Triffidek napja című fantasztikus történet. A filmek mellett a televíziós műfaj egyik úttörője is volt. 1974-ben itthon új felfogásban újraforgatta a Lila ákácot, magyarul írt memoárja Hypolittól a Lila ákácig címmel jelent meg.

Székely István, aki felfedezte fel a film számára Kabos Gyulát, s elindította pályáján Keleti Márton rendezőt, 1979. március 11-én, néhány nappal 80. születésnapját követően halt meg.