Orhan Pamuk jómódú, isztambuli értelmiségi családba született, nyugatias szellemű iskolákat végzett. Eredetileg építészmérnöknek készült, fiatalkorában arról álmodozott, hogy festő lesz, de végül újságírás szakon szerzett diplomát 1977-ben. A hetvenes évek közepén végleg felhagyott a festészettel, és életét az írásnak szentelte. Első regénye a Dzsevdet úr és fiai - miután négy éven keresztül nem talált kiadót - 1982-ben jelent meg, és egyaránt jelölték az Orhan Kemal- és a Milliyet-irodalmi díjra. Ez, a magyarul eddig napvilágot nem látott mű, a 2017-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelenik meg. 1982-ben vette el feleségét, Aylin Türegünt, akivel nagyon hasonló környezetben és szellemben nevelkedtek. Lányuk, akit a Fekete könyv hősnőjéről Rüyának neveztek 1991-ben született. 2002-ben Pamuk és felesége elvált.

Több évet töltött ösztöndíjjal és egyetemi tanárként az Egyesült Államokban, amely mindig lenyűgözte könyvtárai, könyvesboltjai és múzeumai gazdagságával. Igazán boldoggá a fehér papír és tinta látványa teszi, és persze az, ha írhat.

Műveit több mint 50 nyelvre fordították le, és regényeivel nemcsak hazájában, de több nyugat-európai országban – többek között Angliában, Franciaországban, Németországban és Olaszországban – is jelentős irodalmi díjakat nyert el, összesen több mint két tucatot. Orhan Pamukot a The Guardian beválasztotta a XXI. század 21 legjelentősebb írója közé. Nevét az Egyesült Államokban is jól ismerik, a 2004-ben angolul is megjelent Hó című regényét a The New York Times az év tíz legjobb könyve közé sorolta.

Az író műveiben posztmodern stílusban mutatja be az Európa és Ázsia, a hagyományok és a modernitás között választásra kényszerülő Törökországot.