A Xerxész kettős szereposztásban, Oberfrank Péter vezényletével kerül színre az Operaházban április 30-án és május 15-én - hangzott el a hétfői fővárosi sajtótájékoztatón. A címszerepet Meláth Andrea, illetve Várhelyi Éva énekli.

Kovalik Balázs, a dalszínház művészeti vezetője, a darab rendezője szerint mindenki számára ismert az "Ombra mai fu" kezdetű híres Largo, amelyet hangszeres műként is gyakran játszanak ünnepélyes alkalmakkor. Hozzátette: azt azonban kevesen tudják, hogy a Largo valójában a Xerxész című opera egyik áriája. Fenséges a dallam, pedig eredeti kontextusába visszahelyezve az ária a zenetörténet legagyafúrtabb viccei közé tartozik.

A szép dallammal a világtörténelem egyik legkegyetlenebb zsarnoka szerelmi vallomást intéz egy platánfához. A következő jelenetben a hősnő, Romilda (Fodor Gabriella, Kertesi Ingrid) áriájából megtudjuk, milyen nevetséges Xerxész, aki képes belehabarodni egy fába.

Európában az 1750 előtti operarepertoár évtizedek óta valóságos reneszánszát éli - hangsúlyozta Kovalik Balázs. Mint fogalmazott, ha a Magyar Állami Operaház nem akar belesüppedni a "Verdi-Puccini diktatúra" világába, nem teheti meg, hogy mellőzi az operatörténetnek ezt az elképesztően gazdag fejezetét.

Az Operaház választása azért esett a Xerxészre, mert az "ismerkedést" a barokk korral érdemes egy szórakoztató, lendületes operával kezdeni. Mint elhangzott, ahogyan a darabban a szerelemmel való játék megjelenik, az Händel korára éppúgy jellemző, mint napjainkra, csak másképp.

Plázákban nyalakodnak, blogbejegyzésekben, chatszobákban, internetes fórumokon kacérkodnak a másikkal, sms-eket küldözgetnek ilyen mondatokkal, hogy "szeretlek", "elhagylak". A szerelem puszta játék, amelynek egyetlen szabálya van: tilos a dolgot halálosan komolyan venni. Ezt a ma is létező, felületes vígoperai helyzetet ábrázolja olyan elmélyülten Händel - fejtette ki Kovalik Balázs.

A Xerxész áriái olaszul, a recitativók magyarul szólalnak meg.
"Fontosnak tartom, hogy világosan kijöjjenek a darab groteszk és humoros vonásai. A darabbal arról is beszélünk, hogy fiatalok, szerelmesek, diktátorok miként élnek együtt akár Perzsiában, akár másutt vagy máskor a világon" - jegyezte meg a művészeti vezető.

Amikor 1710-ben Händel Londonba érkezett, a város valósággal falta az olasz operát. A korabeli londoni publikum viselkedése Robert D. Hume amerikai színháztörténész szerint sokkal inkább emlékeztetett a mai krikettmeccsek, semmint a mai Bayreuth közönségére.

Ezzel együtt az 1720-as években az olasz opera műfaja vált az első számú színpadi látványossággá az angol fővárosban. Az olasz operáknak a kegyelemdöfést a Lincoln,s Inn Fields 1728-as új bemutatója, John Gay Koldusoperája (The Beggar,s Opera) adta meg, amely az olasz opera botrányait is kifigurázta.

Ebben a közegben mutatták be 1738. április 15-én Georg Fiedrich Händel Serse (Xerxész) című operáját, amely a premiert követően mindössze négy előadást ért meg. A közönség értetlenül fogadta a mű sajátos hangvételét.

Bár a Xerxész saját közönségét nem tudta megszólítani, kárpótlást nyújt a fiaskóért a darab XX. századi fogadtatás-története. Az 1924-es újrafelfedezés óta több mint kétszázféle produkcióban került színre a mű a világ operaszínpadain, és a XVIII. század első felében született operák közül a legnépszerűbbé vált.