Habár a történelem során a színház intézménye gyakran próbálta elfedni saját társadalmi kötöttségét, mégis színházi nyelvek, esztétikák, műfajok sorát újította meg az a szociális tér és rendszer, amely körülvette az alkotókat. A kritika, a lázadás, a felforgatás eseményei ezek. Színház és társadalom hatástörténetileg forró területeit tárgyalja ez a tanulmánygyűjtemény, ahol ugyanúgy szóba kerülnek az aktív nézőről szóló elképzelések, vagy a kommunista berendezkedés és értelmezéstörténet összefonódásai, mint a közösségi színház és színházi nevelés legizgalmasabb irányai, illetve a kortárs színházi struktúra elfedett problémái a megélhetéstől kezdve a rendszerbe kódolt erőszakformákig.

A kötetben színháztörténészek, teoretikusok, rendezők, színészek, dramaturgok, drámatanárok, szociológusok, valamint segítő szakemberek írásai mutatnak rá arra, hogyan válhat a színház (újra és újra) a társadalmat nem pusztán tükröztető gyakorlattá, hanem közösségformáló erővel bíró tevékenységgé.   

​A kötet szerzői: Antal Klaudia, Bass László, Berecz Zsuzsa, Boross Martin, Cziboly Ádám, Cserne Klára, Darida Veronika, Fábián Gábor, Győrik Edit, Hudi László, Imre Zoltán, Jákfalvi Magdolna, Kelemen Kristóf, Kékesi Kun Árpád, Kiss Gabriella, Kricsfalusi Beatrix, Néder Panni, P. Müller Péter, Schuller Gabriella, Tóth Viktória ​​