Ahogyan a könyv előszava fogalmaz, a cél egyrészt minél több különböző húr megpendítése és minél több különböző arculat megjelenítése volt, másrészt a visszatérő témák átdolgozása, illetve eltérő szemszögből való megközelítése. Eközben a teljesség elérése iránti vágy, a szubjektív valóság átfogó megismerése és az egyszeri tapasztalások minél precízebb megörökítése továbbra is meghatározó motivációk maradtak.

Mindenképpen észrevehető változás, hogy a szabad versek száma jelentősen megnövekedett az előző gyűjteményekhez képest, emellett a köznyelvi fordulatok és posztmodern narratívák is nagyobb játékteret kaptak a könyvben, de ez nem jelenti azt, hogy a ritmusos, kötöttebb szerkezetek és a romantikus-szentimentális árnyalatok elvesztek volna. Inkább amolyan szintézist igyekezett a művész megalkotni a látszólag egymáshoz nem mindig illeszkedő irányzatok között, és attól függően került egyik vagy másik elem túlsúlyba, hogy az adott pillanat és hangulat melyiket kívánta meg jobban.

A gyötrődés, epekedés és beteljesülés csúcsaként, amely a már említett és címszereplő központi építőelvhez kapcsolódik, a kötet magvát főként a szerelmi ciklusok jelentik. Ezekben az ókori, középkori és kortárs mítoszok és legendák, a játékosság, az évszakok, a természet, a technológia és a társadalom változása, a közvetlenség, az őszinteség, a vallomás, a kamaszkori kísértetek és a felnőttkori félelmek, a tiszta egyszerűség, a szándékos bonyolultság, a diszkrét óvatosság és a burkolt közlésforma uralják erőteljesen a mezőnyt.

Az összetartozás, a reménykedő és az odaadó szeretet himnuszait, ugyanakkor a bizonytalanság, az objektív megfigyelés és az idegen rettegés énekeit tartalmazza az Ostravai Dekameron, amely a koronavírushoz köthető világjárvány és a karantén mindennapjaiba enged bepillantást a szerelmes sorokon keresztül, ezáltal pedig ugyancsak egy nagyon masszív valóságos élmény húzza össze. Ugyanez a fejezet fogalmaz meg egyúttal számos kortárs társadalmi problémát, amelyekről szintén a pandémia és a külső-belső válsághelyzet rántja le a leplet.

Ahogyan az előző kötet amolyan naplóként mutatta be a lírai én különböző aspektusait és fázisait, úgy a Szalamandravér is felfogható képisége miatt egy irodalmi galériaként, szemelvényei egy filmszalag kockáiként, de értelmezhetjük személyes kézikönyvként és pszichológiai koordináta-rendszerként is, amelynek tengelyei mentén tetszés szerint barangolva mindannyian akadhatunk ismerős, szerethető, tanácsokat adó vagy tanácsokra váró gondolatokra.

Versek a kötetből

Tünetek

Álmodtam rólad, úgyhogy erre
talán már azt mondják, szerelem.
Gondoltam rád, és azóta kóborló
vágyaimat másfelé hiába terelem.
Berúgtam miattad, őrjöngtem,
és hajnalig számolgattam
a bárányokat az ágyban.
Sírtam miattad, mert frigyünket
már jó előre a föld alatt találtam.

Időutazás a 104-es buszon

Újra láttam magunkat a buszból először
szerelmet vallani és végigsétálni a parkon.
Láttam magunkat sült krumplit majszolni
és bizalmasan ölelkezni a folyóparton,
majd a szégyenlős utcákon császkálni
és csókokat lopni a vágytól remegve
és a főtéren elválni, egymásra nézni,
a búcsú kínzó muszáj-szavait rebegve,
így azóta is egyre a híreket bámulom,
hátha megint valóság lesz a sok emlék
és kikelnek sírboltjukból, ahová őket el
a hosszú hetek könnyben ázva temették.

Csúcsforgalom

Mindenki úgy siet, de bár tudnám
egyszer, hogy merrefelé is mennek,
és miért hiszik azt, hogy ettől
majd fontos emberek lesznek,
de amikor a test a testnek, vágy
a vágynak, arc az arcnak feszül:
zavarba jön mindenki, és aztán
gyorsan visszavonul biztonsági
zónájába, vagy riadtan menekül,
ám ne tegyél úgy, kedves idegen,
mintha ezek a sorok nem lennének
jellemrajzok rólunk: rólad és rólam,
és nem lennénk az emberi zeneműben
mi is csak két rövid, fájdalmas szólam.

(A borító Magdalena Klimek & Paweł Czerwiński közreműködésével jött létre.)