- Jó napot kívánok, Gulisio Tímea vagyok. Elolvasták a novellámat? – hívom fel a szerkesztőt.

- Jónapot. Nem tudom, miről van szó, adom a főszerkesztőt.

Idétlen csilingelő zene, mintha egy ovis mikulásbálon lennék.

- Jó napot kívánok, Gulisio Tímea vagyok. Elolvasták a novellámat?

- (Köszönés nélkül.) Keresse a főnököt.

Jó.

- Jó napot kívánok, Gulisio Tímea vagyok. Elolvasták a novellámat?

- El. Maga a Feri unokahúga?

- Nem.

- Akkor nem.

- Tessék?

- Nem olvastuk el. Összekevertem egy másik írásművel.

Nem hagyom magam olyan könnyen lerázni.

- Betegségügy a címe.

- Ööö, ííígen, megvaaan, rémlik. Nem szeretnénk közölni.

- És ha én lennék Feri valakije?

- Attól függ, kije.

- Ha a szeretője lennék, akit az unokahúgaként szokott bemutatni?

- Á, maga az! Így már mindjárt más. Maga az év felfedezettje! Kérhetek egy bankszámlaszámot és egy lakcímet?

- Természetesen – felelem, és bediktálom.

- Csak egy apró módosítást végeztünk a novellán.

- Mit?

- Kicseréltünk egy szót: a „jobb”-ot „bal”-ra.

- Így is, hogy protekciós vagyok?

- Éppen ezért.