Szerdai sajtóhírek szerint az NDK-múzeum évente csaknem 270 ezer látogatójával Berlin egyik legkeresettebb, illetve legkedveltebb múzeumának számít, és a fal leomlásának november 9-i évfordulója közeledtével még nagyobb lett a tolongás. Amúgy a látogatók nem csak "osztalgiáznak", amit jelez, hogy az idei esztendő első nyolc hónapjában többen érkeztek az egykori Nyugat-Németországból, mint a volt NDK-ból.

A múzeumba belépő vendéget egyébként rögtön arcul csapja a szocializmus szele. Az előtérben ugyanis a fal egy miniatűr - gumiból és műanyagból készült - változata fogadja, majd egy régi, sárgába hajló - kétütemű - Trabanttal találja magát szemben, DDR felirattal és YFD 7-13-as rendszámmal. A Trabant működőképes, be lehet ülni, mint ahogy az összes többi NDK-s relikvia is megérinthető.

Majd feltűnnek a régi NDK-s tömegbútorok, az asztalokon egy-egy üveg Rotkäppchen (azaz Piroska) pezsgő, amely annak idején az egyik legkedveltebb ünnepi italnak számított.

A múzeum, illetve a kiállítás szervezői szemmel láthatóan nem arra törekedtek, hogy a látogatókat történelemoktatásban részesítsék, hanem arra, hogy egy kis ízelítőt kapjanak az egykori szocialista mindennapokból. Amiből azért a hírhedt állambiztonsági minisztérium, a Stasi sem maradhatott ki. Minden látogató kipróbálhat egy hajdani lehallgató készüléket, amely azonban "élesben" már nem működik. A magyarázatot mindehhez egy a Stasi tevékenységével kapcsolatos információs tábla adja.

A kiállítás a hírek szerint különösen az egykori nyugatnémetek számára számít rendkívüli élménynek. Sokan közülük a Karl Liebknecht Strasse 1. szám alatt döbbentek rá arra, hogy milyen is volt - és egyáltalán volt - élet a hajdani NDK-ban is. Sőt még mosópor is...