A Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Kiss Kunszt Galéria együttműködésével létrejött program során Joseph Haydn zenéje, Esterházy Péter szövege és Nádler István festményei egymást erősítve járják végig a hét krisztusi szó által kijelölt utat, saját eszközeikkel kutatva a válaszokat az emberiséget a kezdetektől foglalkoztató alapkérdésre.

Nádler István a magyar absztrakt festészet egyik legmeghatározóbb alakja, művészetére mindig is jellemző volt a zene és a vizualitás szoros kapcsolata. A Hét utolsó szó sorozat képei Haydn művének szerkezetére reflektálnak, a zenei mű ihletésére és annak drámai elemeit követve születtek meg. A képek minimalista formanyelve és expresszív gesztusai érzelmi mélységeket és meditatív állapotokat közvetítenek.

A festőművész úgy fogalmazott, Haydn műve vizuálisan régóta foglalkoztatta. A képi megfogalmazásai azonban sorra kudarccal jártak. 2015-ben Fischer Iván lakásszínházában hallotta Esterházy Péterékkel együtt azt a változatot, amelyhez Dubóczky Gergely karmester felkérésére az irodalmár hét betétszöveget írt. A képzőművészre ez erőteljes hatást gyakorolt. A téma egyetemes volta, és annak belső törvényszerűségei vezették arra a felismerésre, hogy a képi, formai gondolkodásnak is ezt kell követnie. A hét szót tanításként értelmezve dolgozta fel, amelyben az én belső fejlődése során a hét szó erejét megértve, birtokolva stációkon keresztül, "sejtről sejtre", szintről szintre halad, míg eljut abba a fázisba, ahol külső segítség nélkül is kapcsolatot tud találni a mindenható erővel.

A kiállításmegnyitót követően a Kisszínházában a Szegedi Szimfonikus Zenekar Esterházy-bérletének zárásaként csendül föl a Haydn-mű Dubóczky Gergely dirigálásával. A darabhoz Esterházy Péter által írt szövegbetéteket.

Fotó: Fővárosi Képtár