Klebelsberg Kuno meggyőződése volt, hogy a trianoni békediktátum után megcsonkított és meggyötört magyar nemzetnek nem csupán anyagi, hanem szellemi, és lelki értelemben is gyógyulásra lenne szüksége. Ezért később, kultuszminiszterként olyan átfogó, és maradandó reformokat valósított meg, amelyek alapjaiban határozták meg a 20. századi magyar oktatást és kultúrpolitikát" - hangsúlyozta Rátóti Zoltán, az MMA alelnöke szerdán, a kiállítás megnyitóján.

Felidézte, hogy Klebelsberg a népiskolák építésével, a reálgimnáziumok, polgári iskolák, leánygimnáziumok és líceumok hálózatának kiépítésével tette lehetővé a műveltség elérését a társadalom legszélesebb rétegei számára. Emellett fontosnak tartotta a testi nevelést is, támogatta az olimpiai mozgalmat és a magyar sport fejlődését, de ugyanilyen elkötelezettséggel szolgálta a nemzet lelki és szellemi megerősödését is.

Küzdött az egyházak közötti megbékélésért, valamint a magyar művészet támogatásáért, megalapította a Collegium Hungarikumokat Berlinben, Bécsben és Rómában, amelyek komoly tudományos és művészeti fellendülést hoztak Magyarországra.

Rátóti Zoltán kiemelte: az MMA a jubileumi emlékév keretében méltó módon kíván tisztelegni Klebelsberg Kuno öröksége előtt. A sorozat első állomásaként nyílik meg a kültéri tablókiállítás, a Magyar Nemzeti Múzeum, valamint a Római Magyar Akadémia közreműködésével.

Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója úgy fogalmazott: Klebelsberg Kuno nem politikus, hanem államférfi volt. A politikusok után ugyanis nincs maradandó emlék, míg az államférfiak fontosat alkotnak. Kiemelte, hogy a miniszter és kortársai munkásságának köszönhetően Magyarországnak sikerült a nagy trianoni veszteségek ellenére is Európa középmezőnyéhez felzárkózni minden területen.

A magyar kultúra megtartó ereje ma is legalább annyira meghatározó és fontos, mint amennyire fontos volt a Trianon által megcsonkított ország számára - hangsúlyozta Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója.

Felidézte, hogy Klebelsberg évtizednyi miniszterségének eredményeképpen a magyar kulturális élet pezsgésnek indult, hiszen sikerült elérnie, hogy tárcája évről évre egyre nagyobb arányban részesüljön a magyar állami költségvetésből, az 1928/1929-ben például a költségvetés tíz százaléka a kulturális tárcához kerülhetett.

Klebelsberg Kuno 1875. december 13-án született Magyarpécskán, középfokú iskoláit Székesfehérváron végezte, majd a budapesti egyetemen 1898-ban vette át jogi diplomáját. Az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés következtében Magyarország területileg nagy veszteségeket szenvedett és diplomáciailag teljesen elszigetelődött, a magyar ajkú lakosság mintegy fele a környező országokhoz került. Ezért Klebelsberg miniszteri kinevezésétől, 1922. június 16-tól kezdve ebből a helyzetből való kitörésre törekedett.

Zsigmond Gábor felidézte, hogy a miniszter munkásságának egyik alappillére az volt, hogy emelni kívánta a magyar társadalom összes csoportjának kulturális színvonalát a közoktatás minden szintjének fejlesztésével. Ezért indította el a népiskolai programot 1926-ban, amely során az országot öt kilométeres sugarú körökre osztották, és népiskolák létesítésére kötelezték a törvényhatóságokat, vagy a földbirtokosokat.

Ennek eredményeként 1930-ra 5000 népiskola épült és az analfabéták száma 1920 és 1930 között egyharmadával csökkent, 1935-ben pedig már csupán a magyar lakosság hét százaléka volt írástudatlan.

Klebelsberg Kuno másik fontos célja az elitképzés fejlesztése volt. Ennek kereteben a tudományos élet intézményeinek megerősítését, külföldi magyar tudományos intézetek létrehozását akarta megvalósítani, szorgalmazta a tananyagok gyakorlatiasabbá tételét és a középiskolákban az élő idegennyelvek oktatását.

1924-ben létrehozta az új iskolatípust, a reálgimnáziumot, amely a gimnázium és a reáliskola közötti átmenetként működött. A gimnáziumokban megmaradt a humán tárgyak dominanciája, a reáliskolákban a gyakorlati tantárgyakat tanították nagyobb óraszámban, míg az új iskolatípusban a reál tantárgyakra fókuszáltak. A lányok oktatását 1926-ban alakították át hasonlóan háromszintű modellre: leánygimnázium, leánylíceum és leánykollégiumokra.

Megszervezte továbbá a pozsonyi és a kolozsvári tudományegyetem határon belülre költöztetését Pécsre és Szegedre, valamint a közgyűjtemények munkájának összehangolására, finanszírozásuk optimalizálására létrehozták az Országos Magyar Gyűjteményegyetemet, amelybe integrálták az Országos Levéltárat, a Magyar Nemzeti Múzeumot, a Szépművészeti Múzeumot és az Iparművészeti Múzeumot.

A Collegium Hungaricumok rendszere ösztöndíjakkal biztosította magyar kutatók hosszú távú kutatási lehetőségeit, valamint a művészek külföldi tanulmányútjait. A törvény 1927-ben a bécsi, berlini és a római intézetről rendelkezett.

Klebelsberg javaslatára 1930-ban a magyar tudomány, irodalom, művészet és közművelődés érdekében kifejtett tevékenység magas állami elismerésére megalapították a Corvin-láncot és Corvin-koszorút, amelyet a korszak legkiválóbb, legkülönfélébb gondolkodású és politikai hovatartozású személyiségei kapták meg, első alkalommal 1931-ben.

1932-ben, 57 évesen váratlanul hunyt el. A rendszerváltás után a Szegedi Tudományegyetem Könyvtára felvette a nevét, de több közterületet, tudományos és pedagógiai ösztöndíjat is elneveztek róla, valamint a humán tudományok művelői az évente meghirdetett Klebelsberg Kuno-ösztöndíjjal folytathatják római, bécsi, berlini, londoni és párizsi kutatásaikat.