A baranyai közgyűjteményi feladatokat ellátó intézmény közleményében a tárlat kapcsán felhívták a figyelmet arra, hogy Věra Jičínská pécsi kiállítását nem csupán a művész jelentősége, de a városhoz fűződő közvetlen kapcsolata is indokolja.

A leginkább a kubizmushoz és neoklasszicizmushoz köthető festőnő édesapja bányaigazgatóként dolgozott Pécsen, Jičínská pedig tagja volt a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának, és – a mostani tárlat előképeként – 1927-től 1930-ig a szervezet csoportos kiállításain is szerepelt.

A JPM Modern Magyar Képtárban nyíló tárlat ritka lehetőséget kínál arra, hogy megismerje a közönség a két világháború közötti modern festészet figyelemre méltó és egyre népszerűbb cseh alkotóját.

Věra Jičínská 1898-ban született a ma Ostravához tartozó Petřkovicében, majd gyermekéveit Brno közelében töltötte, ahol édesapja, a neves bányászati szakember és egyetemi professzor, Jaroslav Jičínský a Rosicei Bányatársaság igazgatói pozícióját töltötte be. Az alkotó számára kisgyermekkorától ismerős volt a szénbányák, meddőhányók ipari tája, amely később számos alkotásának témáját adta.

Művészeti tanulmányait a Prágai Iparművészeti Iskolában kezdte, majd Münchenben tanult Fritz Helmuth Ehmcke növendékeként, 1923-ban pedig Párizsba költözött, és beiratkozott az Othon Friesz vezetésével működő Académie Moderne festőkurzusára. Néhány hónapig az Académie Russe képzéseit is látogatta, majd 1924 decemberétől Fernand Léger tanítványaként tanult tovább. 1925 tavaszától André Lothe-ot választotta mesterének, akinek szemlélete meghatározó befolyást gyakorolt két világháború közötti művészetére. Első fennmaradt festményei a purizmus és a kubizmus hatását tükrözik, Lothe hatására 1925-től a kubizmustól távolodva neoklasszikus irányba fordult.

Tanulóéveitől kezdve rendszeresen utazott; életművének jelentős része utazásainak élményanyagát dolgozza fel. Franciaországban Párizson kívül különösen Normandia és Bretagne tájai és kultúrája inspirálták, de tanulmányúton járt Belgiumban, Spanyolországban, Angliában és Skóciában is. Közép-Kelet Európa számos országát alaposan megismerte, Csehszlovákián kívül Lengyelországot, Jugoszláviát, Oroszországot, Ukrajnát és Magyarországot is bejárta.

Pécs majdnem két évtizeden át adott otthont a családjának, mivel édesapja 1913 és 1930 között a Duna Gőzhajózási Társaság által üzemeltetett bányák igazgatójaként dolgozott, s kulcsszerepet játszott a modern pécsi szénbányászat megteremtésében.

A fiatal művész rendszeresen látogatta szüleit, 1927 és 1929 között bekapcsolódott a pécsi művészeti életbe is: öt alkalommal vett részt a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának kiállításain, képei Gábor Jenő, Gebauer Ernő, Molnár Farkas, Martyn Ferenc és a más jeles pécsi művészek alkotásainak társaságában voltak láthatók.

Ceruzarajzok, akvarellek állítanak emléket pécsi tartózkodásának: a székesegyház, a Kálvária-domb, a Tettye látképei mellett pécsudvardi, mohácsi részletek is feltűnnek képein. Szociográfusi-etnográfusi érdeklődéssel fordult a térség nemzetiségei felé, sokác népviseletbe öltözött figurái is erre utalnak. A romák kultúrája is vonzotta, több cigány portrét festett pécsi tanulmányai nyomán.

Az Egy cseh festőnő Pécsett – Věra Jičinská (1898-1961) című kiállításnak a pécsi Papnövelde utcában található Modern Magyar Képtára ad otthont, az 2026. április 12-ig látogatható keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között – olvasható a közleményben.

Fotó: galeriehk.cz