A Nobel Alapítvány nevében Astrid Söderbergh Widding, a kuratórium elnöke köszöntötte a díjazottakat. Beszédében hangsúlyozta: az ünnepséghez a világban zajló folyamatok sötét hátteret képeznek.

"A gyors, kiszámíthatatlan, paradox és kusza folyamatok miatt a jövőre nézve nehéznek tűnik reményt és bizalmat ébreszteni. Ebben a világban Alfred Nobel víziójának öröksége erőteljes emlékeztető arra, hogy a tudomány, az irodalom és a béke átalakító erővel bír" - szögezte le.

Mint mondta, a tudomány az emberiség számára közvetítő nyelvként szolgál a tudás határainak felfedezésében és bővítésében. Astrid Söderbergh Widding hozzátette: tiszteletben tartják Alfred Nobel alapelvét, amely szerint "nem a nemzetiség számít, a díjat a legméltóbb személynek kell odaítélni".

A díjazottak tevékenységét méltatva Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjáról is beszélt.

"Olyan írói pályát ismerünk el, amelyben a melankólia és az apokalipszis uralja a képet, de ahol a művészet és teremtés ereje, bármilyen felfoghatatlan is, még mindig túlléphet a sötét és erőszakos erőkön" - fogalmazott a Nobel Alapítvány kuratóriumi elnöke.

Úgy vélte, a díjazottak a tudáson, tisztességen, kiválóságon, kreativitáson és inspiráción át reményt kínálnak. Szólt arról is, hogy passzív szemlélődés helyett aktívan kell közreműködnünk a tudomány és az irodalom szabadságának védelmében, a békéért folytatott törekvésekben, hogy a világ jobb hellyé váljon az emberiség számára.

Krasznahorkai László az irodalmi Nobel-díjat látnoki erejű életművéért kapta, amely az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét.

"Krasznahorkai László nagysága íróként az, hogy sikeresen ötvözte az illúziómentes, az ember által létrehozott rendek törékenységén átlátó művészi személetet az irodalom erejébe vetett rendíthetetlen hittel" - mondta Anders Olsson, az irodalmi Nobel-bizottság elnöke a magyar írót méltatva.

Mint hangsúlyozta, Krasznahorkai László idei irodalmi díja ritka erőt ismer el a kortárs irodalomban. Felidézte első regényét, az 1985-ben megjelent Sátántangót, amely nagy szenzációt keltett, és amelyben erőteljesen szuggesztív kifejezésekkel ábrázol egy kilátástalan embercsoportot egy elhagyatott mezőgazdasági telepen, közvetlenül a kommunizmus bukása előtt.

"Ez az apokaliptikus téma tovább erősödik Krasznahorkai második jelentős regényében, Az ellenállás melankóliájában, amely egy kisvárosban játszódik. (…) Az író a rémálomszerű jelenetekben mesterien ábrázolja a rend és a rendetlenség brutális küzdelmét, ahol senki sem bújhat ki a rettegés hatása alól" - mondta Anders Olsson.

Az irodalmi Nobel-bizottság elnöke kitért arra, hogy későbbi műveiben Krasznahorkai továbbfejlesztette élesen egzisztencialista írásmódját, amely a sötét abszurd és a burleszk humor közép-európai hagyományaiban gyökerezik, Franz Kafkától Thomas Bernhardig.

Megemlítette a 2021-ben megjelent Herscht 07769 című regényt, érintve annak dosztojevszkiji hatásait, kiemelve: "egyetlen, négyszáz oldalas mondatban a regény nemcsak a valóság összetettségét képes megragadni, hanem el is homályosítja azt, olyan nyelvet használva, amely zenei formává válik".

"Krasznahorkai írói jellegzetessége a gördülékeny szintaxis, amely egyszerre súlyos és könnyed, melankolikus és lelkesítő, mesei és a költői intenzitású. Belső útkeresése Kínába és Japánba is elvezette, ami szélesítette munkája közép-európai kontextusát, új, elmélkedő hangulatot kölcsönözve neki" - jegyezte meg Anders Olsson, aki ezzel kapcsolatban példaként Krasznahorkai prózagyűjteményére, a Seiobo járt odalentre, valamint az elbeszéléseket tartalmazó Megy a világ című könyv egyik írására is kitért.

Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd