A társulat régóta következetesen képviseli azt a művészi hitvallást, amely szerint a színház nem csupán őriz, hanem kérdez, reflektál és vitára hív. Ennek jegyében mutatják be január 17-én Miro Gavran Az istenek éjszakája című darabja, amelyet Magyarországon most először láthat a közönség.

A Zágrábban élő dráma- és regényírónak eddig több mint félszáz színpadi műve és húsznál is több regénye, novelláskötete jelent meg. Műveit több mint negyven nyelvre fordították le, darabjait csaknem 460 premieren láthatta a közönség, ebből tíznél is többet Magyarországon.

A hazai közönség 1983-as debütáló műve, a Kreón Antigonéja című dráma mellett elsősorban A baba című darabját ismerheti. Az 1986-ban írt, Magyarországon most először színpadra állított, Az istenek éjszakája című drámájával a művészek és a kormányzat kapcsolatát elemzi egy totalitárius rendszerben.

A mű középpontjában három ikonikus figura áll: Moliere, XIV. Lajos, a Napkirály, valamint az udvari bolond. A darab egy különös, visszatérő találkozássorozaton keresztül tárja a nézők elé kapcsolatukat, amely látszólag a barátságra épül, valójában azonban folyamatosan jelen van benne a hatalom árnyéka.

Felmerül a kérdés: beszélhetünk-e valódi barátságról ott, ahol a kimondott szó fölött is ott lebeg a következmények súlya? Ahol bármely mondat végzetessé válhat?

Az istenek éjszakája finom eszközökkel mutatja meg a mindenkori hatalom és a művészet kényes viszonyát. A színház ebben a történetben nem nyílt vádiratként, hanem érzékeny tükörként működik: megmutatja a hatalom torzulásait, elhajlásait, miközben az alkotó és az uralkodó közötti viszony egyre feszültebbé válik.

A darab egyszerre szellemes, ironikus és tragikus, miközben időtlen kérdéseket vet fel a művészet szabadságáról és felelősségéről.

A drámát Kancsár Orsolya, a teátrum igazgatója rendezi, a díszletet és a jelmezt Varsányi Anna tervezte, a zenei szerkesztésért és hangzásért Varga Bálint felel. Moliere-ként Csizmadia Gergelyt, Napkirályként Csépai Esztert, udvari bolondként pedig Kancsár Józsefet láthatja a közönség.

Fotók: Szegedi Pinceszínház Facebook