A színházi világnapot az ITI kezdeményezésére 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet és a kultúra fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók és a színművészet iránt érdeklődők előtt. Az ITI minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára. Legelőször Jean Cocteau szövege hangzott el 1962-ben több mint húsz ország színpadain.

Az idei színházi világnapon Willem Dafoe amerikai színész, színházcsináló fogalmazta meg üzenetét, amelyet az előadások előtt a színházakban felolvasnak. "Színész vagyok, elsősorban filmszínészként ismernek. De a gyökereim mélyen a színházhoz kötnek" – kezdi üzenetét, amelyet az ITI Magyar Központja nevében az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet juttatott el kedden az MTI-hez.

Willem Dafoe felidézi: 1977 és 2003 között a The Wooster Group társulat tagja volt, akikkel saját előadásokat hoztak létre és játszottak a New York-i Performing Garage-ban, és turnéztak is, szerte a világon. "Dolgoztam Richard Foremannel, Robert Wilsonnal és Romeo Castelluccival is. Jelenleg a Velencei Színházi Biennálé művészeti igazgatója vagyok. Ez a pozíció, a világban zajló események, valamint a vágyam, hogy visszatérjek a színházi munkához, megerősítették bennem a hitet a színház egyedülálló, pozitív erejében és fontosságában" – fogalmaz a művész üzenetében.

Mint írja, a valós időben, közösen átélt alkotás - lehet, hogy előre komponált és megtervezett, de estéről estére mégis más - ez a színház nyilvánvaló ereje. "Társadalmi és politikai értelemben a színház soha nem volt ennyire fontos és létfontosságú önmagunk és a világ megértésében" – emeli ki.

Világnapi üzenete szerint a nyilvánvaló problémát az új technológiák és a közösségi hálók jelentik, amelyek kapcsolatot ígértek, de úgy tűnik, inkább elszigetelték az embereket egymástól. Habár az internet képes kérdéseket felvetni, nagyon ritkán ragadja meg azt a csodát, amelyet a színház tud csak létrehozni.

"Olyan csodát, ami figyelemből, részvételből és a jelenlévők spontán kialakuló közösségéből születik egy olyan körben, ahol az emberek cselekszenek és válaszolnak egymásnak" – írja.

"Színészként és színházi emberként továbbra is hiszek a színház erejében. Egy olyan világban, amely egyre megosztottabbnak, kontrollálóbbnak és erőszakosabbnak tűnik, a mi feladatunk az, hogy elkerüljük a színház leértékelődését: ne csak egy kereskedelmi vállalkozás legyen, ami figyelemelterelő szórakoztatásra épül, és ne is csak a hagyományok száraz, intézményes őrzője, inkább erősítsük azt a képességét, hogy embereket, közösségeket, kultúrákat kapcsoljon össze - és mindenekelőtt, hogy kérdéseket tegyen fel arról, merre tartunk..." – fogalmaz.

Kiemeli: a jó színház rákérdez a megszokott gondolkodási mintáinkra, és ösztönöz, hogy elképzeljük, mire vágyunk igazán. "Társas lények vagyunk, biológiailag a kapcsolódásra teremtve. Minden érzékszervünk egy lehetőség a kapcsolódásra, és ezeken keresztül válik egyre világosabbá, hogy kik is vagyunk.

A színház mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk" – zárja gondolatait Willem Dafoe.

Képek:https://www.freepik.com