A szerzőkről és műveikről:

Masszi Bálint 1989-ben született, Szombathelyen. Író, jogtanácsos. Egyetemi tanulmányait az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán és az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében végezte. Prózaíróként – az Apokrif mellett – az Élet és Irodalom, a Liget, a Litera és a Népszava, valamint különböző antológiák közölték írásait.

Botrány című novelláskötetéről így ír a könyv fülszövegében a néhai Nádasdy Ádám: Sűrű szövésű próza ez, Masszi Bálint nem fukarkodik a jelzőkkel, tűpontos, cizellált ábrázolásokat ad. A novellák egészen közelről, „premier plánban” mutatják a szereplőket, akik általában kisemberek, gyakran idősek, olykor csúnyák és betegek. Masszi nagy empátiával, mély emberséggel festi le őket, ha nem is akar mindig reményt felcsillantani az írásaiban, mint a fogyatékos fiát ápoló anya megindító történetében. Szerzőnk szeret filozofálni, és tud is: néha meglepő helyeken bukkan elő egy megszívlelendő gondolat vagy gondolatmenet, például hogy „a bolondnál komolyabb ember nincsen”. És valóban, a novellák gyakran az őrület határán táncoló – vagy abba belehulló – embereket mutatnak, ebben a legremekebb a papucsok története (Körisme I). Aki járt egyetemre, annak külön ajánlom egy tanszék életének gyilkos szatíráját, a szélhámos professzorral (Botrány, Az ajtó). De ebben is, mint mindenütt, a komikum mellett valami mesterien szorongató, fenyegető érzés lengi át Masszi Bálint világát, mint egy távoli, nyugtalanító dobszó. Mint amilyen most a világ.

A könyv másik fülszövegében pedig Fehér Renátó így nyilatkozik róla: A szombathelyi Joyce Club műhelyalkalmain találkoztam először Masszi Bálint rövidprózáival. A belőlük született kötet, a Botrány, precízen megkomponált tárcanovellák gyűjteménye, az ismerősség naturalizmusának könyve, amely ugyanakkor távolabb áll a kisrealizmustól, és közelebb a groteszkhez. Profilozás, talán így nevezhető az a domináns írói módszer, amely mindenekelőtt hőseinek portréját rajzolja meg: kiszolgáltatottságukat és fölényüket, természetes élőhelyüket és másokhoz való viszonyukat. Masszi szereplőit szégyen és megvetés, becsvágy és imposztorszindróma, kicsinyes számítás és szorongó tehetetlenség egyként nyomasztja, pedig bizonyára ők sem akarnak mást, mint boldogulni és boldognak lenni. Tehát megtévesztésig hasonlítanak ránk, az olvasókra, akikben az elbeszélői hang ezúttal is természetes módon lesz belső mormogássá, miközben hétköznapi belső mormogásaink tulajdonképpen szabálytalan elbeszélések. Ezt a szabálytalanságot tekinti anyagának az író, ezt formálja meg és viszi színre az íróasztalmunka során, hogy végül könnyű lekerekedések helyett kételyekkel, dilemmákkal és inspiráló megoldatlanságokkal hagyjon magunkra. Hiszen a rendszerek, amelyekben együtt, mégis magányosan vagyunk kénytelenek létezni (a digitális végtelentől a hivatalon át a munkahelyi környezetig, vagy a családtól a hazánkon keresztül a kortárs kapitalizmusig), és a korszak, amelyben élnünk adatik, olyan mélyen idegenít el minket egymástól és önmagunktól, hogy néha már azt sem tudjuk: kik vagyunk. És ez talán az igazi botrány. De Masszi Bálint könyvének kíméletlen tekintetén át még valamivel szembesülhetünk: az esendőségünkkel. E történetek mikroszkopikus figyelme novelláskönyvvé rendezve immár a madártávlat józan perspektívájával is megajándékoz.

A Botrányt első ízben 2026. április 2-án mutatták be a közönségnek a Három Hollóban, a szerzővel Csabai Máté kulturális újságíró és Taródi Luca, a kötet szerkesztője beszélgetett.

Masszi Bálint írói oldala a Facebook oldalát itt tudják megtekinteni

Horváth Imre Olivér 1991-ben született, Hajdúböszörményben. Költő, tanársegéd. Egyetemi tanulmányait a Debreceni Egyetem anglisztika alapszakán kezdte meg, 2017-ben anglisztika mesterdiplomát szerzett. 2023-ig az Egyetem Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskolájának hallgatója. 2017-től óraadóként, 2023-tól tanársegédként dolgozik az egyetem Angol-Amerikai Intézetének kötelékében. Versíró és műfordító pályázatokon elért helyezései, illetve egyetemi művészeti ösztöndíjai mellett a Mastercard Alkotótárs ösztöndíj shortlistjére is felkerült. Első verseskötete a Fiatal Írók Szövetsége gondozásában, Nem szimpátia címmel jelent meg, 2016-ban.

A Jövőmbe fektetlek című kötet fülszövegét szintén Nádasdy Ádám írta. Így szól: Igazi költő kötetét ajánlom, kedves olvasó. Horváth Imre Olivér igazi költő, mert nagyon tudja a költői mesterséget: van itt kötött és szabad vers, van hexameter és antik strófa (hibátlan!), és mindezek olyan természetességgel simulnak a mai nyelvbe, hogy a gyanútlan olvasó észre sem veszi. De Horváth azért is igazi költő, mert a fegyelmezett formákba életanyagot, sőt robbanóanyagot tölt: a szerelmet, annak testi aspektusait is beleértve. A versek többsége férfiak egymás iránti vágyáról és szerelméről szól, bámulatos őszinteséggel, olykor brutalitással, gyakran ironikus, gyakran mulatságos és pajzán hangon: „Mért kell két levitézlett / vaslábasnak foltmentesre sikálnia egymást?”. Van szó futó kapcsolatokról, de a kötet törzsrésze ugyanannak az emberpárnak a történetét rajzolja meg, a megismerkedéstől a bejegyzésen át a tartós együttélésig. Szép, sőt megható történet, mondhatnánk – csakhogy Horváth Imre Olivér iróniája, gyakran keserű humora, tárgyilagossága mindig távol tartja az olvasót a meghatódástól. Erotika van bőven, és szex bujkál mindenütt: „Gáz-villany-víz: ahogy kezed fogom, / peregni kezd a mérő”. Ismerjük ezt az érzést, közös emberi tapasztalat, ehhez elég a szerelmünk kezét megfogni. Régen olvastam költőt, aki ilyen változatosan, ilyen tudással és bátorsággal ír a szerelemről. A halálról nem ír: majd eljön annak is az ideje.

Horváth Imre Olivér Jövőmbe fektetlek című kötetének első bemutatóeseményére (Kovács Edward A másik éj című kötetével közösen) a 23. Debreceni Költészeti Fesztiválon került sor.

A könyvek Könyvhét előtti, közös bemutatóeseményére 2026. június 1-én kerül sor a Nyitott Műhelyben.