A Várkonyi Zoltán-emlékdíjjal azokat ismeri el a társulat, akik bár a közönség számára láthatatlanok, munkájuk mégis nélkülözhetetlen és megkerülhetetlenül fontos a színház életében – áll a Vígszínház MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményében.

A színház legendás igazgató-rendezőjéről elnevezett díjat szerdán, a Büszkeség és balítélet című előadás után a Várkonyi család, valamint Rudolf Péter adta át Berkes Kornélia produkciós koordinátornak, aki 10 éve tagja a társulatnak.

Várkonyi Zoltán 1912. május 13-án született. Szakmai öröksége a 20. századi magyar színháztörténet felbecsülhetetlen értéke: színészként, rendezőként, színházigazgatóként, tanárként, filmrendezőként és műfordítóként is maradandót alkotott – emelik ki a közleményben.

Mint írják, 1962-től a Vígszínház főrendezőjeként, 1971 és 1979 között igazgatójaként meghatározó alakja a teátrum történetének. Ez a csaknem két évtized volt a Vígszínház egyik aranykora: kivételes művészi közösség, korszakalkotó előadások és következetesen épített, sokszínű repertoár fémjelzi a Várkonyi-érát, amelyben különleges megbecsülés vette körül a háttérben dolgozókat is – írják, kiemelve: Várkonyi Zoltán emlékét méltóképp őrzi a díj, amelyet özvegye, Szemere Vera alapított 1984-ben.

A közlemény szerint Berkes Kornélia 1991-ben végzett a pécsi balettiskolában, és még abban az évben a Vígszínházba került, 10 éven keresztül zenés-táncos produkcióban dolgozott. Gyermeke születése után többek között sport- és művészmenedzsmenttel foglalkozott, majd 2016-ban visszatért a Vígszínházba, amelynek azóta is tagja. Művészeti és igazgatói titkárként tevékenykedett, jelenleg pedig produkciós koordinátorként a Víg Szalonban és események megvalósításán dolgozik.

„Mindennél többet jelent számomra, hogy ezt a díjat a társulat szavazta meg" – idézik a közleményben Berkes Kornéliát, aki elmondta: 2016-ban azért jött vissza szívesen a Vígszínházba, mert nagyon jó csapat dolgozik ott.

„Minden nap örömmel jövök be ide. 13 éves korom óta színházban vagyok. Egykor a színpadon, most a háttérben. Akit egyszer ez a közeg beszippant, nehezen tud elszakadni" – fogalmazott, hozzátéve: abból a szempontból is szerencsés ez a szakma, hogy nincs két egyforma nap, egyforma projekt, előadás. „Megtisztelő, hogy többféle pozícióban gondoltak rám, és helyt tudok állni" – emelte ki.

Kép: Juhász Éva / Vígszínház Facebook-oldala