Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója a megemlékezésen Latinovits Zoltánt "a magyar színház- és filmművészet egyik legsugárzóbb, legnyugtalanabb alakjának" nevezte.

Kiemelte, Latinovits emléke nem halványult el, mert amit képviselt, az túlmutatott szerepeken, színházakon, korszakokon. Felidézte, hogy a színész nem volt simulékony alkat, ami a kommunista diktatúra éveiben súlyos következményekkel járt: mellőzték, szakmailag ellehetetlenítették.

A főigazgató fontosnak nevezte, hogy a művész halála után ötven évvel ne csupán a legendát ünnepeljük, hanem az embert is megértsük.

"Azt az embert, akit egy rendszer nem tudott, vagy nem akart befogadni, de akinek művészete mégis túlélte a rendszert" – fogalmazott.

Móczár Gábor kitért a Nemzeti Örökség Intézetének feladatára is, ami szerinte nem pusztán az emlékezés. "Nemcsak megőrizni kell a neveket, a sírokat, az évfordulókat, hanem segíteni abban, hogy a mögöttük álló sorsok érthetővé, átélhetővé váljanak a jelen és a jövő számára" – fejtette ki.

Iváncsics Zsolt polgármester a magyar költészet "egyik legnagyobb tolmácsolójaként" is méltatta Latinovits Zoltánt.

Mint kifejtette, Balatonszemes emlékezetében különleges helye van a "színészkirálynak", hiszen a település nemcsak nyaralóhelye volt a családnak, hanem otthona, menedéke, lelki kötődése. A szemesi utcák, a tó csendje mind részese volt annak a világnak, ahol Latinovits Zoltán önmaga lehetett – idézte fel.

A polgármester emlékeztetett arra, hogy a színész sorsa Balatonszemesen ért véget 1976. június 4-én. Ez a település lett örök nyughelye, emlékének egyik legfontosabb őrzője, ahol a sírja ma is zarándokhely – fogalmazott.

A megemlékezésen Havas Judit Artisjus-díjas előadóművész, Latinovits Zoltán hajdani tanítványa közös emlékeit idézte fel a "színészkirállyal".

Színpadi alakításairól szólva úgy fogalmazott, szuggesztív indulatok, belső tűz, az érzelmek és az értelem harmóniája jellemezte. Minden alakítását, versmondását a kérlelhetetlen igényesség és megszállottság hatotta át – fogalmazott.

"Megbabonázó jelenség, mágikus erő, egy ámulat volt!" – idézte fel az előadóművész, aki szerint örökre bevésődött egy-egy előadása, a színpadi létének hitelessége, katartikussága.

Máig nem tisztázott, hogy halála öngyilkosság, vagy baleset volt, hiszen tervei voltak – mondta Havas Judit.

"Idén lenne 95 éves, és 50 éve érezzük mérhetetlen hiányát" – zárta beszédét az előadóművész, majd a résztvevők megkoszorúzták a színész síremlékét.