A kiállítás kurátorai, Kopócsy Anna művészettörténész és Drienyovszki Zsófia művészettörténész arra vállalkoztak, hogy 60 női alkotó mintegy 130 alkotásának segítségével mutassák be „azt a küzdelmes folyamatot, ahogyan a magyar képzőművészek kitartással és óriási elkötelezettséggel kivívták, hogy az alapvetően férfiakból álló művésztársadalom elismerje teljesítményüket, elfogadja, hogy nő is lehet elsőrangú művész” – mondta Vígh Annamária, a múzeum főigazgató-helyettese, a tárlatot bemutató hétfői sajtóbejáráson.

Kiemelte: a kiállítás több mint fél évszázadnyi időszakot ölel fel, a 19. század végétől a századforduló évein át az 1950-es évekig vizsgálja a női művészek emancipációjának fejlődését.

A kiállítás vezető kurátora, Kopócsy Anna törekvése szerint a tárlat a stílustörténet helyett a műveket és alkotóikat egymással szoros összefüggésben, elsősorban történeti kontextusban, nemük társadalmi meghatározottságából kiindulva vizsgálja. Így nemcsak a múzeum gyűjteményeiben lévő női alkotók munkái láthatók a kiállításon, hanem nagyszámú kölcsönzés is hozzájárult ahhoz, hogy az „alkotói szubjektum kivívásának küzdelmes folyamatát” a maga teljességében mutassa be, megteremtve ezzel az újabb kutatások irányait.

Az igazgató beszélt arról is, hogy a nőművészet, a női szempontok vizsgálata manapság nemcsak a tudományos kutatások kiemelt területét képezik, hanem a muzeológiai diskurzusban is egyre jelentősebb helyet kapnak. Ehhez a feltáró munkához kapcsolódva a Magyar Nemzeti Galéria tudatosan vállalta fel, hogy minden korábbinál átfogóbban, tudományos megalapozottsággal tárja a látogatók elé fél évszázad női képzőművészeinek művészetét – hangsúlyozta.

Vígh Annamária kifejtette: a kiállítás idővonalán haladva új női szerepek bontakoznak ki, miközben a nemekhez kötött társadalmi normák fokozatosan fellazulnak. A korszak művésznői újabb és újabb, korábban csak férfiak által képviselt területeken jelennek meg, és speciális érzékenységgel áthatva szólnak a nézőhöz.

„Jelen kiállításunk, Kopócsy Anna és Drienyovszki Zsófia elmélyült és kiváló kurátori munkájának eredményeként nem egy újraértékelési folyamat összegzése, hanem sokkal inkább egy átfogó nyitány, amelyet reményeink szerint még számos hasonló megközelítésű tárlat fog követni intézményünkben” – emelte ki.

Az Elhivatottak című tárlathoz katalógus is készült, amelynek tanulmányai azon kívül, hogy a kiállítás tematikai egységéhez kapcsolódnak, átfogó igénnyel vizsgálják a nőművészet koncepcionális kérdéseit, valamint hiánypótló módon feltárják a női alkotók magyarországi kiállításait 1890 és 2025 között – mondta az igazgató-helyettes.

Kiemelte továbbá, hogy a galéria múzeumpedagógusai a tárlat speciális érzékenységét felhasználva egy olyan kísérőkiadványt is készítettek, amely a szakemberek bevonásával alkalmas az olvasási és megértési nehézséggel küzdők megszólítására is.

A kiállításon olyan ismert művészek alkotásai mellett, mint Anna Margit, Dénes Valéria, Ferenczy Noémi, Gedő Ilka, Gráber Margit, Korb Erzsébet, Kövesházi Kalmár Elza, Lesznai Anna, Schaár Erzsébet, Szántó Piroska és Vajda Júlia, számos kevésbé ismert alkotó, például az Új Nyolcak művészcsoport képei és szobrai is szerepelnek. Emellett a művészi kiteljesedést külföldön kereső, de mára nemzetközi hírűvé vált alkotók, köztük Beöthy-Steiner Anna, Gross-Bettelheim Jolán, Anton Prinner (eredeti nevén Prinner Anna) és Reigl Judit művei is láthatók a tárlaton.

A kiállítás központi gondolata a szimbolikus és valós térfoglalások bemutatása, a nők kilépése az otthon világából a nyilvánosságba, az eredetileg nem nekik fenntartott „nagy műfajok”, technikák meghódítása, a művészi identitásuk kifejezése. Az 1900 és 1950 között készült alkotások témáinak jelentős részénél markánsan megmutatkoznak a női alkotók eredeti, a férfiakétól eltérő nézőpontjai – foglalták össze a kurátorok.

A tárlat ugyanakkor nem csupán a jól ismert életművekre kívánja felhívni a figyelmet, hanem fontos célja, hogy olyan, mára részben vagy teljesen feledésbe merült alkotókat is visszaemeljen a művészettörténeti kánonba, akiket saját koruk számontartott, munkásságuk később mégis háttérbe szorult, mint Baranyai Ilona, Bacher Rózsi, Barta Mária, Endresz Alice, Földes Lenke, Kampis Margit, Kalivoda Kata, Kiss Vilma, Kósa Mária, Lóránt Erzsébet és Zemplényi Magda.

A kiállítás a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében valósul meg és 2027. február 14-ig látható.