Az időszaki tárlatot bemutató keddi sajtóeseményen Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója arról beszélt, hogy Kelemen Károly képzőművészként a „legmagasabb szinten” tudta megjeleníteni a klasszikus magyar avantgárd és a kortárs magyar avantgárd között fennálló viszonyt és feszültséget.

A Műcsarnok az elmúlt időszakban életműkiállításokon mutatta be az utóbbi 50-60 év legjelentősebb magyar képzőművészei – többek között Keserü Ilona, Barabás Márton, Szurcsik József, Gaál József, Konkoly Gyula és Cseke Szilárd – munkásságát, ehhez a sorozathoz csatlakozik a 2024-ben elhunyt Kelemen Károly művészetének szemléltetése – mutatott rá Szegő György.

Rockenbauer Zoltán, a kiállítás kurátora elmondta: az életműkiállítás bemutatja Kelemen Károly korai, konceptuális és performatív törekvéseihez kötődő munkáit, valamint az 1980-as évek festészeti fordulatához, az úgynevezett új szenzibilitáshoz kapcsolódó alkotásait is.

A kurátor kiemelte, hogy a tárlat bemutatja a Kelemen Károly művészetének védjegyévé vált, az avantgárd klasszikusait megidéző, úgynevezett radírképeket is, melyeken a képek ugyan felismerhetők, de – a radírozás következtében – már kissé „roncsolódottak”.

Kelemen Károly 1970-ben lett a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, majd 1976 körül a Rózsa presszó művészkör meghatározó alakjaként szervezte performanszait – emlékeztetett Rockenbauer Zoltán, hangsúlyozva, hogy a képzőművész a hetvenes évek végétől tudatosan választotta le magát és közeli művésztársait a klasszikus avantgárd művészetétől.

Mint mondta, Kelemen Károly művészetére sokan hatottak, köztük olyan nagy mesterek is, mint Marcel Duchamp, Andy Warhol és Kassák Lajos, azonban a festőművész alkotásaiban a legtöbbet Pablo Picassóra utal.

Rockenbauer Zoltán felidézte, hogy hosszas kísérletezés eredményeként született meg a festőművész emblematikus, monokróm radírképsorozata. A legelső, Beuyseurasia című 1977-es darabot Joseph Beuys szobrászművész alkotásai ihlették.

Kelemen Károly második generációs radírképsorozata mintegy húsz évvel később, felkérésre készült és a Kitörölhetetlen kommunizmus címet kapta – mondta el Rockenbauer Zoltán, hozzátéve, hogy a festőművész az 1950-es évek jól ismert fotóiból válogatta ki a korszakra legjellemzőbbeket, és ezeket használta fel a radírképekhez.

A kurátor kitért arra is, hogy Kelemen Károly az 1970-es évek „monokróm dominanciája” után az 1980-as évek elejétől ismét egyre több színt használt. Az első színes festmények a Che Guevara-fotósorozathoz tartozó alkotások átfestéséből, majd az egyik alkotás nagyméretű vászonképpé formált változataként született meg.

Az 1980-as évek közepén a festőművész alkotásainak központi elemévé az „emberiességétől megfosztott modern ember szimbóluma”, a Teddybär-figura vált: Kelemen a játékmackót a legkülönbözőbb narratív szituációkba helyezte – mutatott rá Rockenbauer Zoltán.

Az Idézőjelek – Kelemen Károly (1948-2024) című emlékkiállítás 2027. január 10-ig látogatható a Műcsarnokban.

 

A borítóképen: Kelemen Károly: Szanitéc Teddy tolja Baselitz talicskáján Picasso palettáját, 2002.
részlet - Műcsarnok