A politikusnak ez a második könyve, a korábbi Vendégségben Budapesten címmel jelent meg. A könyv műfaji sajátossága, hogy nem egy visszavonult politikus visszaemlékezéseiről szól, hanem egy olyan városvezetőről, aki - Tarlós István szavai szerint - még élete legnagyobb feladata előtt áll.

Tarlós István szerdán, a kötet Gellért szállóbeli bemutatóján arról beszélt: a magánéletébe is betekintést engedő írásával hozzá akart járulni a róla eddig kialakult képhez. Mint mondta, nem akarta, hogy ez a kép torzó maradjon azokban, akik a főpolgármester-választáson bizalmat szavaztak neki.

Elmondta azt is, örül annak, ha a könyve vitát vált majd ki, ám a leírtakkal nem kívánt megbántani senkit.

Közölte, a szokatlan őszinteségének a családja sem örült, de bízik abban, hogy éppen a nyíltságának köszönhetően olvasmányosnak találják majd az emberek.

Jelezte: a 250 oldalas könyvért, amelynek megírására az Éghajlat Könyvkiadó kérte fel, "nem fogad el egy fillért sem".

A bemutatón a könyvet méltató Kövér László házelnök az írás címére utalva azt hangoztatta: Tarlós István otthon van e hazában, a családjában, Budapesten, a közéletben.

A főpolgármestert olyan reálpolitikusként jellemezte, aki az élet, a valóságos világ, a tények nagy tisztelője, és tudja, hogy senki nem kényszerítheti rá a maga véleményét a világra.

Kövér László szerint Tarlós István hisz az egyszerűen megfogalmazható és kijelölhető célokban, a hozzájuk vezető út alapos megtervezésében, a csapatmunkában és a közjó szolgálatában.

Tarlós István politikai hitvallását idézve arról beszélt: akkor adunk értelmet a demokráciának, ha merjük a többséget képviselni, mert a többségi érdek nevezhető leginkább közérdeknek.

A könyv "legek"-gyűjteményéből kiderül: Deák Ferencet és a két Kennedyt tartja a legjobb politikusoknak, Budapesten kívül Krakkót, Rómát és Firenzét szereti, kedvenc ételei között van a marhahúsleves, italai között a málnaszörp és a szekszárdi száraz vörösbor, a legvonzóbb színésznő a számára Demi Moore, továbbá a legnagyobb labdarúgónak Pelét, Beckenbauert és Puskás Ferencet tartja.

Ír arról is, mi az, ami a legjobban lehangolja; Tarlós István ezek között a rendetlenséget, az esőt, a nagyképű embereket és a túl sok változást említette.