irodalom
2011. 02. 11.
          Rába Györgyöt 25-én temetik
                            
                            Rába György Kossuth-,  Széchenyi- és József Attila-díjas költőtől, műfordítótól,  irodalomkritikustól február 25-én pénteken 10.30 órakor az Új  Köztemetőben vesznek végső búcsút. 
            
                                    
                Rába György életének 87. évében január 29-én  hunyt el.
1924-ben született, a budapesti egyetemen magyar-francia szakon szerzett oklevelet 1948-ban. 1949-től középiskolában tanított Budapesten, 1957-től 1982-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa volt, 1983-1987-ben pedig a Modern Filológiai Társaság alelnöke. Versei, kritikái 1941-től jelentek meg különböző lapokban, így a Nyugatban és a Magyar Csillagban; egyik szerkesztője volt az Újhold című folyóiratnak.
    
Monográfiát írt a Nyugat első nemzedékének fordítóiról, ez A szép hűtlenek címmel jelent meg. Foglalkozott Babits, Ady, Szabó Lőrinc és József Attila munkásságával. Főként olasz irodalmárok műveit fordította magyarra, és ő szerkesztette az Olasz költők antológiáját. Kutatási területe a magyar műfordítás-történet, a Nyugat-kutatás, az avantgárd és a kortárs magyar líra és próza volt. 2007-ben a Magyar Írószövetség örökös tagjává választották.
    
1983-ban kapott József Attila-díjat, 1993-ban Széchenyi-díjat. Kossuth-díjat 2008-ban vehetett át "a nyugatos hagyomány egyik képviselőjeként, a tradicionális és modern költői nyelv megújításában elért eredményeiért. A Magyar Tudományos Akadémia doktora, az irodalomtudományok kandidátusa, a Magyar PEN Club és a Modern Filológiai Társaság tagja volt, a főváros XIII. kerületének díszpolgára.
              
            1924-ben született, a budapesti egyetemen magyar-francia szakon szerzett oklevelet 1948-ban. 1949-től középiskolában tanított Budapesten, 1957-től 1982-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa volt, 1983-1987-ben pedig a Modern Filológiai Társaság alelnöke. Versei, kritikái 1941-től jelentek meg különböző lapokban, így a Nyugatban és a Magyar Csillagban; egyik szerkesztője volt az Újhold című folyóiratnak.
Monográfiát írt a Nyugat első nemzedékének fordítóiról, ez A szép hűtlenek címmel jelent meg. Foglalkozott Babits, Ady, Szabó Lőrinc és József Attila munkásságával. Főként olasz irodalmárok műveit fordította magyarra, és ő szerkesztette az Olasz költők antológiáját. Kutatási területe a magyar műfordítás-történet, a Nyugat-kutatás, az avantgárd és a kortárs magyar líra és próza volt. 2007-ben a Magyar Írószövetség örökös tagjává választották.
1983-ban kapott József Attila-díjat, 1993-ban Széchenyi-díjat. Kossuth-díjat 2008-ban vehetett át "a nyugatos hagyomány egyik képviselőjeként, a tradicionális és modern költői nyelv megújításában elért eredményeiért. A Magyar Tudományos Akadémia doktora, az irodalomtudományok kandidátusa, a Magyar PEN Club és a Modern Filológiai Társaság tagja volt, a főváros XIII. kerületének díszpolgára.
További írások a rovatból
Írásgyakorlatok Kemény Lilivel a Nincs Fesztiválon
        
      Más művészeti ágakról
A Tér 12 Kulturális Egyesület Leláncolt Prométheusz című előadása a Szkénén
        
       
    

 
                  

 
                         
                       
               
               
               
               
               
               
               
               
               
               
               
               
               
               
               
              
