bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Nagy Hajnal Csilla --

felhasználói adatlapja

Nagy Hajnal Csilla által feltöltött cikkek:

Helyzetjel: Vallomások
Szeretnék már egy ideje elmesélni, bevallani valamit, és egyáltalán nem biztos, hogy úgy sikerül átadnom, ahogyan az a szívem szerint legjobb volna. Nyíltan, őszintén, mélyről, meztelenül, leplezetlenül beszélni dolgokról, ez az amire mindig a leginkább törekedni szerettem volna, és ebbe, jellegénél fogva, óhatatlanul beszivároghat-betülekedhet valami, ami bizonyos szögből nézve agresszíven, nagyképűen, érzéketlenül hat. De szeretném előre leszögezni, hogy mindezen, és amúgy is, végig, a szeretetet igyekszem átvonultatni, annak banalitásával, kegyetlenségével, puhaságával, mindenével együtt. Szóval. Mély levegő.
Helyzetjel: Mozaikok és eufóriák
Ugyanolyan lendülettel ér véget a nyár, mint mindig, mint amilyennel kezdődött, ugyanolyan váratlanul és vállvonogatva. Augusztus végén még itt ez a vízből kinőtt fa, és visszanézve eszembe jut, mit csinálhat most vajon? Ennyire kapcsolódni csak a biztos pont kérdésköréhez, hogy egy sziget mellett, néhány méterre a betonozott parttól, kinyúlsz a Márvány-tengerből, egészen jó lehet. Vagyishogy egészen jó. Nem tudni, melyik országhoz, földrészhez tartozol igazán, csak egy folyton változó víztömeg határoz meg, mint mindannyiunkat.
Helyzetjel: Balkánok és fordulók
Augusztusban összefolynak a napok, hetek, tengerek, folyók és országhatárok bennem. Minden okkal és céllal történik, indul el és érkezik meg, ez a város most már egy keret, az otthon körbeért, de a napot, amikor egy évvel ezelőtt úgy igazán kirepültünk ide, ezúttal végül épp egy szlovákiai faluban töltjük, minden nagyon békés, szép, és úgy történik, ahogyan történnie kell. Az augusztusom sorsszerűen telik.
Helyzetjel: Zoknik és sodrásirányok
Egy szerdai nap délutánjában járunk éppen, egész nap esett, vagy legalábbis szemerkélt az eső, a levegő lehűlt, a bazsalikomjaim a balkonon végre megkapják a törődést, amit a feledékenységem sajnos túl sokszor von meg tőlük. A híd, a Boszporusz, Ázsia homályban. Ilyenkor összemosódnak a gondolataim is, drámát próbálok írni, de fáznak a szereplők, pedig semmi okuk nem volna rá, azt mondják, ők ma szeretnének inkább csendben, mindenféle párbeszéd nélkül dideregni, amíg én és egy elképzelt közönség békén hagyja őket mára. Bólintok. Akkor ma egész máson fog járni az agyam, semmi baj.
Helyzetjel: Sirályok és naplementék
Otthon hagytam minden kendőmet megint, a macskásat, a kakasosat, a zöldet, az összeset. Farketmez. Felöltöm én is az egyenkéket, a biztonsági őr eligazítja némileg a vállamon, vagy sem, az sem számít, a legtöbbször van velünk valaki, nézzük a plafont, Sultanahmet, Nurosmaniye, Dolmabahçe, felfelé nézek, alig hallom a suttogásodat az érdes anyagtól, amely a fülemet takarja. Meséled, hogy ezt mikor. És kicsodák. Én a versedre gondolok, amelyiket ebben írtad. Visszhangzik a csönd, egyre apróbbnak érzem magam, elmerülök ebben, talpam súrolja, de mintha mégse érintené a végtelenül puha szőnyeget, nem én döntök erről a viszonyról, átutazó vagyok, óvatos tisztelettel, lassú mozdulatokkal tértem be egy kapun, aztán majd egy másikon távozom nemsokára, vagy ugyanazon, a kapun túl pedig majd a pára visz tovább.
Helyzetjel: Delfinek és mókusok
Valamikor múlt héten vágtam bele a hajamba, vagy már az előtte levőn, nem pontosan emlékszem, csak arra, hogy végig tudtam, semmit sem tudok arról, amit éppen csinálni próbálok, igyekeztem véletlenszerűen, még ha ennek így nem sok értelme is van, ennek a szándékoltságnak, vagy talán egyáltalán az igyekvésnek úgy általában, és mégis úgy érzem, és már az előző alkalommal is úgy éreztem, hogy az én kezemben kell legyen, mármint az olló, a gyönyörű húsz lírás gém alakú olló, amitől mindig erősnek és törékenynek érzem magam, ha az ujjam köré fonom, és most látom, de már az előző alkalommal is láttam, látnom kellett, hogy ezek a hosszok semmilyen értelmezhető mintázatot nem adnak ki, végeredményben.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés