bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Szilvay Máté --

felhasználói adatlapja

Szilvay Máté portfólióját ide kattintva éred el.

Szilvay Máté által feltöltött cikkek:

Ady Endre bevonulása Brüsszelbe
A fiatal Térey kapcsán közhelynek számított, hogy ez a költészet valamilyen módon Ady Endrééhez kapcsolódik – ez a viszony kerül a Mollban újra a középpontba, természetesen egészen másképp, mint a ’90-es évek köteteiben. Ez utóbbiakban a saját egóját hatalmasra növesztő, "váteszi" Ady-figura újrateremtése állt a középpontban, és bár a huszonéves Térey a szó legtágabb értelmében nagyon is politikus verseket írt, "nemzeti sorskérdésekkel" nem foglalkozott. A Mollban ezzel szemben már nyoma sincs gőgnek, a politikum viszont nagyközösségekben, nemzetben és Európában gondolkodik.
Hogyan lesz a fejekben demokrácia?
"Hogyhogy írjam le a saját véleményemet? Ki vagyok én, hogy vitába szálljak Platónnal?" – Végzős gimnazistaként tettük fel ezt a kérdést, az osztályomból többen is, az első filozófia-dolgozat feladatleírását olvasva. Attól féltünk, ha kiderül, hogy mást gondolunk a dologról, mint a tanár, ugrott is az ötös. Tizennyolc évesek voltunk, éppen egyidősek a magyar demokráciával. Sik Domonkos most megjelent könyve, A modernizáció ingája mélyén éppen az a kérdés motoszkál, ami a filozófiatanár száján is kicsúszhatott volna, ha cserben hagyja egy pillanatra az önfegyelem: "Hogy lehet ilyen hülyeséget kérdezni?"
Az a művész, aki belehal
Az az igazság, hogy kicsit féltem Krusovszky Dénes új kötetétől. Az alig két éve megjelent Elromlani milyen erejét éppen az adta, ami kérdésessé tette számomra a folytathatóságát: a homogenitása. A 2006-ban megjelent első kötet, Az összes nevem felől olvasva akkor jól látszott, hogy az újabb Krusovszky-líra azzal fizetett a profizmusért, hogy tudatosan szűkre vette a saját mozgásterét.
A Szovjetunió érzelmi portréja
Nem ok nélkül írok Sosztakovics 13. szimfóniájáról éppen most. A mű alcíme ugyanis Babij Jar – egy Kijev melletti szurdok neve, ahol 70 évvel ezelőtt, 1941. szeptember 29-én és 30-án a Holokauszt történetének legnagyobb tömeggyilkossága zajlott le. A 13. szimfónia azonban nemcsak emléket állít az áldozatoknak, hanem a sztálini Szovjetunió érzelmi portréját is megfesti – megkomponálása Sosztakovics szemében nemcsak művészi kihívás, hanem etikai kötelesség is volt.
Káromkodások, szlenges párbeszédek, kitörési pontok
Carver prózaéletműve nem hosszú, hatása mégis óriási. Ha a hetvenes évek amerikai prózájának egyik kulcsregénye Thomas Pynchon Súlyszivárványa, akkor a ’80-as éveket Carver és az ő nevével fémjelzett minimalista iskola jellemzi a leginkább. Aztán, hogy a sokak által inkább dirty realismként aposztrofált carveri prózavilág tényleg befér-e a minimalizmus kalapja alá, arról mostanában sokat vitatkoznak...
A hiábavalóság tartománya
A Protokollban nincs egyetlen „nagy esemény” sem, nincs sorsfordulat; csak dolgos hétköznapok vannak, reprezentatív partik és csendes berúgások. Az események szintjén a regény szándékoltan szappanopera-szerű, amiben nagyon változatosan ugyan, de folyton ugyanaz történik. Hogy a Protokoll mégsem csak egy versbe szedett Gazdagok és szépek, az annak köszönhető, hogy a cselekmény minden pillanatában egyetlen folyamatra koncentrál: arra, amelyet a regény Emil Ciorantól vett mottója úgy fogalmaz meg: „Élni annyi, mint teret veszteni.”
Megjött a Gólem
Akármilyen különös, úgy tűnik, talán ismét figyelnünk kell az Ulpius-ház kínálatára. Az egyébként nem éppen a magas irodalmi igények kielégítésére szakosodott kiadó már tavaly is okozott meglepetést, amikor kihozta Teslár Ákos második regényét, a Nehéz kutyát, amely minden hibája ellenére a ’80-as évek elején született nemzedék egyik legjobb regénye. Most pedig A zsidó világirodalom remekei címmel indított sorozat az, amely figyelmet érdemel, illetve ennek első kötete, Gustav Meyrink Góleme, amelyet új fordításban jelentetett meg a kiadó.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés