zene / előadás
2007. 02. 14.
A méret a lényeg? Mahler VIII. = Beethoven IX. + Wagner Ring? Érdemes-e négy-ötszáz fős előadói apparátussal akadémikus komolyzenét játszani? - A sztárkoncertként beharangozott Mahler: "Ezrek szimfóniája"-előadás megmutatta, hogy néha bizony kicsinek bizonyul a Művészetek Palotája.
2007. 02. 12.
Nehéz úgy figyelni a zenére, hogy gerjed minden, és minden pillanatban kijjebb és kijjebb lökődöm, mint valami piszok a gennyes sebből… Egyestés black metál maraton: vitriolos falragaszok, szentségtörő rituálé, dögrovás, vagdalkozó-lökdösődő haláltánc.
2007. 02. 05.
Ez itt a kérdés: tudnak-e vajon dögös, fekete zenét játszani a fehérek? Szól-e a soul a menedzser-öltönyös-nyakkendős zenészek hangszereiből és torkából?
2007. 01. 31.
Ha hirtelen a falhoz nyomnának, hogy ugyan mi jut eszembe az osztrák nujazzról, három dolog ugrana be kapásból: Peter Kruder, aztán természetesen Richard Dorfmeister, harmadszorra meg a nagy büdös semmi – meg a sanda gyanú, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
2007. 01. 21.
Emlékeznek még Ferencsikre? Egyáltalán: tudják a fiatalabbak, ki volt Ferencsik János? És melyik Ferencsik János? Az ifjú titán, aki egy visszaemlékező szerint néha részegen vezényelt a Zeneakadémián? Vagy a megsemmisítő tekintélyű mester, aki Furtwänglert megszégyenítően lassú tempókat tudott diktálni? Beszámoló a kanonizált értelmezésről.
2007. 01. 18.
A MÜPA téli hangversenysorozatán a nagyobb vidéki szimfonikus zenekarok és jó néhány budapesti együttes lépnek fel, minden alkalommal egy-egy kortárs magyar szerző művét is a műsorukra tűzve. A sorozat második koncertjén, a Debreceni Filharmonikus Zenekar előadásán jártam, akik a változtatás jogával élve két Brahms-darabot, valamint Kovács Zoltán trombitára és harsonára írott Kettősversenyét adták elő.
2007. 01. 11.
Másodlagos frissességű Verdi: Nabucco felújítással próbált nézőket toborozni decemberben az Erkel színház. Öreg épület, avítt rendezés, ám friss előadók. Néhány szó a megszorítások jegyében fogant műsorpolitikáról, avagy miért menjünk mégis az Erkelbe Nabuccót nézni?
2007. 01. 09.
Valamelyik születésnapomat egy amszterdami zsonglőrbarátom lakásában ünnepeltem, aki sokat beszélt a szakmájáról. Ő kisebb labdákat dobál (illetve pattint a földre): többnyire sokat, különböző feltételekkel nehezítve - például monociklire ülés közben és azon egyensúlyozva -, és mindezt (többnyelvű) szöveggel önti nyakon. Más zsonglőrök viszonylag nagyobb üveggolyókat forgatnak a tenyerükben. Ujjaikkal életre keltik a golyókat, azok pedig táncra perdülnek a kezükön, a vállukon, a testük körül.
2007. 01. 05.
Melyben a szerző nem árul zsákbamacskát: némi tárgyilagos, egyensúlyozgató elemzés után előtör belőle az ellenszenv és a kritikus szellem. Hadjárat az indie és a numetal leundergroundozása, a télikabátmetál, a bprnr, az irodalomelménckedés és a fagocitózis ellen.
2007. 01. 03.
Kritizálni egy-egy műfajt, szokást sok aspektusból szokás, és sok-sok célunk lehet vele. Az egyik ilyen attitűd, melynek a művészethez sok köze nincs, a közönségből indul ki: arra épít, hogy azon emberek, akik „élvezik” a művet, gyengeelméjűek. Ilyen jellegű kritikát kap jócskán az Újévi koncert is, én mégis szeretem. Ágyban, párnák közt fogyasztva a legjobb.
