bezár
 

irodalom / gondolat

Orosz tél és Nyáry Krisztián kiosztása
Milyen jó is lenne, ha az irodalmi folyóiratokhoz is adnának ajándék termékmintát, gondoltam a Műút 2013/1-es lapszámának kortárs orosz blokkja kapcsán – ehhez egy icipici üveg vodka dukált volna. Persze nem feltétlenül alkohollal kell népszerűsíteni az irodalmat, illetve az olvasást, mert az eredmény meglehetősen kétséges, mint abban az esetben, amikor az írók ágyába engednek bepillantást szegény naiv, felvilágosulatlan olvasónak, ahogy Margócsy István írja Nyáry Krisztián könyve kapcsán az Élet és Irodalom 2013. február 1-jén megjelent számában.
Színes-szagos, csak épp a sava-borsa tűnt el
Se Wass Albertet, se lektűrszerzőket nem szeretnék olvasni, a januári lapszemle során viszont mindkettőbe belebotlottam. Természetesen nemcsak róluk lehet többet megtudni a Jelenkor idei első és a Könyves Magazin legfrissebb számából.
Élményfürdő és egzotikum
Az idei tél első lapszemléje olyasmi lesz, mint a karácsony után hetekkel megtalált szaloncukor fenyőfakopasztás során – kicsit szomorúak vagyunk, hogy elmúltak a lazsálós-zabálós ünnepek, de épp azért bele is kell vetnünk magunkat a munkába. Ez alkalommal Hévízre és Debrecenbe látogatunk.
Budapesti örömök és Bartók esete az egérrel
Holmit és Kortársat sodort elém a novemberi szél – és megígérem, a továbbiakban próbálom elkerülni a hasonló közhelyeket. Az idő ugyan borongós, a szemlézett lapok nem: a Kortárs külön blokkot szán az egykori és mai Budapest örömeinek, mégpedig lutheri szellemben (bor, dal, asszony), a Holmiban pedig elsősorban Illyés Gyula idáig publikálatlan regényének, valamint egy, Pascal Quignard francia író könyvét ismertető-elemző tanulmánynak örülhetünk. Szóval kakaós bögrékre, takarókba bevackolódásra, folyóirat-böngészésre fel, ha már fél évig este lesz, ahogy Nemes Nagy Ágnes mondaná (akinek nincs köze a mostani lapszemléhez, csak eszembe jutott, ha már épp atmoszférát próbálok teremteni).
A MEGY nyílt levele a Magyar Fordítóház ügyében
A Magyar Műfordítók Egyesülete nyílt levélben fordult az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) kulturális területeket érintő megvonásaival, és különösen a Magyar Fordítóházat érintő megszorítással kapcsolatban Balog Zoltán miniszterhez és L. Simon László kulturális államtitkárhoz.
Nyílt levél
Tisztelt Miniszter Úr, Tisztelt Államtitkár Úr, személyesen nem ismerjük egymást, engedjék hát meg, hogy röviden bemutatkozzam, Pávai Patak Márta vagyok, műfordítói minőségemben fordulok most Önökhöz, elsősorban nem mint a kortárs spanyol irodalom egyik hazai fordítója és kiadója, hanem mint a magyar-spanyol műfordítói műhely szervezője, amely idén nyáron éppen tízedik alkalommal zajlott le Balatonfüreden. Pillanatnyilag éppen a spanyol fordítóházban dolgozom, Ignacio Martínez de Pisón Mellékutakon című regényét fordítom.
Aki nem vállalja az apaságot
Újra előveszem fiatalkori portréját, melyet Richard Swartz készített róla Kisorosziban, az Emlékiratok könyve írásának idején. Eszembe jut, hogy ha hű volnék remekműve szelleméhez, várnom kellene még három évet, s csak akkor szabadna felköszöntenem ("…legyen ez csak olyan emlékezés vagy emlékeztető, bármi, ami a visszaidézés fájdalmával és kéjével kapcsolatos, legyen valami olyan, amit öregkorában ír az ember, legyen előleg abból, amit negyven év múlva érezhetnék, ha netán a hetvenhármat megérném és még emlékezni tudnék akkor.").
Nyári nihil, lóhusi, homofób Cipolla
Kánikula, hétvége, vidék – nyaralás helyett hazalátogatok, a kerti padon ücsörgök, a medence vize nem vonz különösebben – könnyű nyári olvasmányok helyett inkább folyóiratokat böngészek, amelyek megúszták az idei két és fél költözködést (amelynek jó néhány tárgyam, illetve a birtokomban levő kiadvány áldozatul esett). Igaz, az efféle kikapcsolódás sohasem volt idegen tőlem.
A lehetséges apa mítosza
2012. április 11-én Makón, a költészet napja alkalmából rendezett ünnepség keretein belül idén is átadták az elsőkötetes költők számára létrehozott Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet József Attila születésének századik évfordulója alkalmából alapított az önkormányzat 2005-ben. A díj emléket kíván állítani a költő makói tartózkodásának, és támogatni hivatott a pályakezdő lírikusokat. Az idei díjazottat, Deres Kornéliát Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész köszöntötte. Laudációját teljes terjedelmében közöljük.
Kalandozás az olasz irodalomban és némi átirat
Kis szünet után újraindul a Prae.hu-n a lapszemle; a tavaszt a márciusi Tiszatájjal, illetve az idei első Apokriffal köszöntjük.
26   27   28   29   30   31   32   33   34 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés