építészet
2010. 02. 19.
2010. február 17-én 9 in 1 címmel az N&n Galériában bemutatásra került az idei velencei építészeti biennálé kilenc kurátori pályázata. A kiállítás meghívója játékra invitálta az érdeklődőket: mintha minden pályázat nyert, s minden ötlet megvalósulhatott volna, a (képzeletbeli) kiállításokat egyenként és ünnepélyesen mind megnyitották. A Betűrés című kiállítás megnyitóbeszédét közöljük.
2010. 02. 14.
A KÉK (Kortárs Építészeti Központ) szervezésében járt Budapesten Sou Fujimoto, a fiatal japán építészgeneráció ismert tagja. A Gerbeaud cukrászdába lepottyantott építészt helyben faggattuk egy zserbó szelet és egy kávé társaságában.
2010. 02. 07.
Wesselényi-Garay Andor építészként végzett a Műegyetemen, és építészetteoretikusnak vallja magát – már ha van ilyen. Idén a Műcsarnok őt választotta a 2010-es velencei építészeti biennále kurátorának. Úgy gondolja, ez a kiállítás lehetőség arra, hogy bemutassuk az építészek közös nevezőjét – már ha van ilyen. Az interjúból kiderül, van-e.
2010. 02. 04.
Egy épület létrejöttét a közösség részéről mindig nagy figyelem kíséri, főleg ha az egy kis közösség akaratából jön létre, főleg, ha az életnek egy olyan kitüntetett pontjához kapcsolódik, mint a halál, és főleg, ha fogódzókat sem kap hozzá. De a dolgok végül is a halállal kezdődnek.
2009. 10. 19.
U. Nagy Gábor Ybl-díjas építész a Vendvidéken él. Sárváron született, Budapesten végezte a gimnáziumi és az egyetemi tanulmányait. Budapesten kezdte el pályáját. Önálló építészként már a Vendvidéken kezdett dolgozni. Azóta is ott él. Otthonában kerestük fel még augusztus végén.
2009. 10. 02.
A még friss szagú őriszentpéteri ház tulajdonosát kérdeztük a konyhában, hogyan találtak rá a házuk tervezőjére. Az interneten. Beírták a Google-ba az Őrség és az építész kifejezést, és U. Nagy Gábor nevét adta ki. A házairól készült fotókat végignézve úgy döntöttek megkeresik, és felkérik a házuk megtervezésére.
2009. 05. 27.
Mára természetesnek vesszük, hogy az étel, a víz és az energia jön valahonnan, a végtermékek pedig, a szemét és a szennyvíz, megy valahova. Amit „beviszünk”, a figyelmünk központjában van, legyen egészséges anyagokból, és a lehető legkevesebb vegyi anyagot tartalmazza. De mi a helyzet azzal, amire már nincs szükségünk? Erre is van szimpatikus megoldás: környezeti és építészeti szempontból is.
2009. 05. 03.
Júliustól a londoni Kensington Gardens-ben a lombok alatt alcsonyan szálló fémfelleg, azaz fejünk felett úszó stilizált tavacska fogja borzolni az idegeinket. A megoldás: lebegő alumínium árnyékoló, azaz a Serpentine Gallery nyári pavilonja. Építészek: Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa, azaz a Sanaa építésziroda.
2009. 04. 27.
Walter Gropius jellemezte így: „vasárnapi ház” Mies van der Rohe Tugendhat-ház néven ismert épületét, ami a csehországi Brno-ban áll, és élvezi a vasárnap délutáni napsütést a hétköznapok immanens kritikája közt. Pedáns, mindig jól fésült, anyuka kedvence, hülye kis eminens, rúgjuk szét a seggét.
2009. 04. 22.
Van egy hely a föld alatt, ahonnan a halottak a felszínre kerülnek. Ugyanitt van egy altatógép az 1960-as évekből, amivel Madonnát altatták. Erről a helyről ereszcsatornák indulnak az ég felé, és sosem találkoznak a háztetőkkel. Vannak továbbá a felszínen kéménynek álcázott szellőzőkürtők, virágágyásban locsolócsőnek álcázott gázolajtartály feltöltő csonkok, amit hol tejesautó, hol locsolókocsi töltött fel nem is olyan régen gázolajjal. Mindezek felett pedig ott ül Hadik András lovon, aki megsarcolta Berlint. De az már régen történt.
