bezár
 

irodalom

2008. 03. 23.
A paradicsom kapujában hideg almalevet mérnek
Szomjas oázis. Antológia a női testről
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A paradicsom kapujában hideg almalevet mérnek Irodalmi antológia a női testről, amit nők írtak és szerkesztettek. Az asszociációk homokviharában kajánul mosolygók is bátran elindulhatnak a Szomjas oázis-expedícióra. Ami a vándorra vár: útkeresés, húsba vágó misztikum, keresett szókimondás, kegyetlen gyengédség, harcos bizonytalanság, nyughatatlan bizonyosság: efféle komoly kalandok során kell meglelnie a merész felfedezőnek a határt valóság és délibáb között.
"- Mi jut eszedbe arról: női test? - Megb*szható." Ezzel az anekdotával - egy férfi olvasó válaszával - kezdte Bódis Kriszta a kötet felolvasószínházi bemutatóját. A megingathatatlan biológiai alapokon nyugvó, ám bizonyos kontextusban kétségtelenül vulgáris hatású, csontig leegyszerűsített ténymegállapítás mellé könnyen oda lehet fektetni azt a botrány-szaftban nem kevésbé megrotyogtatott közhelyet, miszerint a női test közreműködésével minden eladható. Jelen esetben irodalmi antológia is. A két, szoros összefüggést hordozó kijelentés pucér cinizmusa nyilvánvaló. A Szomjas oázis mindenesetre meglovagolni látszik e kecsegtető erőt a maga módján, valahogy úgy, hogy a végeredmény egyszerre jelentse a csábítás és a tudás gyümölcsét is.

Ahogy az almahéj árulkodik a gyümölcs húsáról, úgy leszűrhetünk néhány következtetést már abból is, ha kézbe vesszük a kacér kötetet. Rikítóan színes a borító, vérpirosra lakkozott körmű, meztelen nővel. Mégis ízlésesen szép tud maradni, mert így is többet sejtet, mint amennyit mutat. A hátul, kívül-belül futó ajánlások merészsége már nem ilyen kiegyensúlyozott. Az izgató határozottság néhol zavaros, vagy túl direkt, ezáltal veszít erejéből. A futó érintés nyomán feltűnhet a könyv testessége is, ami a huszonegyedik századi hamburgerolvasási szokások ismeretében, ami alatt nem az extra adag-dupla élvezet elve értendő, igen veszélyes tulajdonság.

Azonban ha engedünk az ínycsiklandó kísértésnek, és belevágunk a kötetbe, a több mint 550 oldalnyi nettó szöveget ("33 szerző 56 műve") négy nagyobb gerezdben kapjuk. A rendezési elv ugyan a hangzatos fejezetcímek alapján sem teljesen világos, az azonban kétségtelen, hogy az egyes részeknek megvan a maga dinamikája. Azzal együtt is, hogy egy-két mű akár ki is maradhatna, mert az olvasó nagy valószínűséggel amúgy is átlapozza. Vagy azért, mert ebben a környezetben egyszerűen értelmezhetetlen (Ágens: Testária), vagy mert a szöveg hosszúsága és érdeklődést fenntartó potenciálja nincs arányban egymással (Szemethy Orsi: Body Song). Mindenesetre az antológia igényesen szerkesztett. Már csak azért is, mivel kortárs irodalommal dolgozik, külön üdvözlendő, hogy a végére illesztett két függelék a szövegekről és szerzőikről is összegyűjt néhány vázlatos információt.

Az egész kötet úgy áll össze, mint valami négylemezes megacédé-szett, ahol mindegyik korongon nagyjából azonos az ütősebb és a kevésbé erős számok aránya, részben azért, hogy a befogadó megpihenhessen egy-egy sűrűbb, elevenebb darab után. Az egységek mintázatában egyenletes hullámzás fedezhető fel. A kötet nyitánya, Babarczy Eszter Mellblogja kezdésnek nem túl lendületes. Mint ahogy az antológia záróakkordja, Kari Györgyi Casa blanca című elbeszélése sem igazán határozott befejezés. A kettő közti intervallumban nagyjából szabályos időközönként követik egymást a dacosan nyers, a filozofálgató, az iskolásan elbeszélő, olykor az érthetetlenséggel (sikeresen) kísérletezgető, illetve az erőteljes és igazán hatásos szövegek.

késalma
A művek velejéből hamarosan felsejlik, hogy a fentebb említett marketingzabolázás talán egyfajta amazoni küldetéstudatból ered. Merthogy néhány szövegen áthatóan érződik a programosság mellékíze, ami az érintett írásokat enyhébben vagy markánsabban, de megsavanyítja. Még ha attól el is tekint az ember, hogy többnyire igencsak kikezdi a szépirodalmi zománcot is, és a forma inkább esszé vagy röpirat-foltokat visel magán (például Kiss Noémi: Rövidlátásom története, vagy Kupcsik Lidi: A vágy artikulációja). Ezeket a képzeteket bujtogatja a vallomásosság-érzet is (Mohás Lívia: Ave Corpus; vagy Kiss Judit Ágnes: Passió két és fél hangra), ami jórészt a sok egyes szám, első személyből, illetve a kérdő mondatok meglehetős gyakoriságából fakadhat. Ott pedig, ahol sikerül megmaradni az irodalom kínálta edényben, a lángpallosú vagdalkozás sokszor a velőtrázó őszinteség fényes pengéjének álcázott, erőszakolt megmondani akarásban nyilvánul meg. Íme, egy szelídebb példa.
"Nő akartam maradni mindörökre. Mindent befogadni, mindent magamba ölelni, nem kóvályogni egyik névtelen vágytól a másikig, és mégis kívül rekedni mindég. Alig teszi be a férfi a farkát a nőbe, máris egy másik nő után kutakodik, egy másik ismeretlen felé gravitál, pedig tudja, hogy ott se talál majd nyugalomra, hogy az otthont magában kell meglelnie. Ehhez viszont nővé kell változnia. A nő maga az otthon, a férfi csak egy kódorgó vándor benne, kiagyalt értelmek, külsőséges célok után kajtatva." (Forgács Zsuzsa Bruria: A merkuri sárga)

Érdemes közvetlenül itt kiemelni egy nagyobb szeletet Szécsi Magda cigány-mandaláiból. Hasonló univerzális gondolatokat fogalmaz meg, kicsit másképp. Ez a "kicsi" valami az, ami ezt az írást nyáriasan telt, dús műalkotássá teszi.
"1920-ban nagyapa fateknőben fürdött kint az udvaron. Forró augusztusi nap volt, a fecskék mégis fürtökben ültek az eresz alatt. Nagyanyám mosószappannal súrolta nagyapa hátát.
- Tudod, hogy mi boldogok vagyunk? - kérdezte nagyanyám hirtelen.
- Mi a boldogság? Hogy határok közé szorítják a cigányokat, hogy mindenről le tudjanak mondani? - morogta nagyapa.
- Akarom, hogy boldog légy! - toppantott nagyanyám, és szájon csókolta.
- Te mindig csak nyalakodnál! Hát nem fontosabb a közös cél, a közös munka…
- Neem! - sikoltotta nagyanyám, és felborította a fateknőt. - Szerelemért szerelmet akarok… Gyereket akarok! - zokogta.
Nagyapa döbbenten ült a szappanos sárban. Vargyas Böske nevetésére gondolt, amit elfelejteni nem tudott.
- Az áldozatokban erősödik meg a legtöbb érzés - sóhajtotta, és kilenc hónap múlva, egy viharos májusi éjszakán megszületett az anyám…"
(Szécsi Magda Dzsendzsi: Mandalák. 52. mandala.)
Tiszta és szép, pontos, de nem direkt. Teret hagy, levegőt az olvasónak, hogy benne érjenek össze a gondolatok. Szépirodalom, ami nem foglalkozik azzal, hogy író vagy írónő a titulus, mert az önmaga által elfogadott, és így biztonsággal kezelt hangon nem az egyes nemekhez intéz szózatot, hanem az emberi lelket szólítja meg.

A kötet leglédúsabb, legelevenebb írásai azok, amelyekből egyfajta egészséges egyensúly sugárzik. Szelíd, de erős méltóságot árasztanak (Polcz Alaine: Történetek a női testről). Önironikusak és összekacsintós-mosolygósak. Csípősek (Szabó Ildikó: Szülni vagy nem szülni), kedvesek (Radics Viktória: Mása motorra száll), lazák (tequila rapido: uzsonna és közgyönyör), viccesek és nevetni tudók. Olyan empátiával fordulnak a világ felé, ami lehetővé teszi, hogy a maguk igazát több szempontból tudják nézni - akár egyenesen férfiszemmel is (Lengyel Nagy Anna: Fehér ember a lyukban). Úgy fordulnak a női test és a nőiség felé, hogy azt önmagával és a világgal egységben látják, nem egyetlen, látványosan kidomborított témával, "bőrhibával" foglalkoznak.

Abortusz és szülés, anya-gyerek-fiú-lány viszony, betegség, mell-problémák, fiatal-kór és öregedés, megcsalás és erőszak, önértékelési és szerepgondok. A Szomjas oázis mentén akár ekképpen is lehetne folytatni a lényegre törő szexuális szentenciával indított, a női testhez kapcsolt asszociációs láncot. A paradicsom antológiájának kapujában a kerek szemű, fátyolos tekintetű Évák csípőre tett kézzel, almalével várják a sivatag útmutatástalan vákuumától kótyagos fejű vándort, ki itt belép. Érdekes ez a régi-új forma, idegen a misztérium. Kicsit fanyar, kicsit keserű, kicsit szűretlen és zavaros. Egyes kortyok jóleső frissülést engednek. Orvosságnak szánt placebo? Mindenesetre megér egy kóstolót.

Szomjas Oázis. Antológia a női testről. Jaffa Kiadó, Budapest, 2007. 589 oldal, 3490 Ft.

nyomtat

További írások a rovatból

irodalom

Traumatológia az Irodalomtudományi Intézetben Traumatológia az Irodalomtudományi Intézetben
A kortárs próza újabb fejleményei konferencia 1. napja
Életrajz-változatok Takács Zsuzsára
irodalom

Egy furfangos örmény kalandozásai Erdélyben Egy furfangos örmény kalandozásai Erdélyben
Pálffy Gyula Szenkovits Marci mókái című anekdotagyűjteményének újrakiadása elé (Romanika Kiadó, Budapest, 2018.)


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés