bezár
 

art&design

2018. 01. 26.
Helyhez nem kötve
Árnyas Koppány Ákos festőművész kiállításáról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
„Az elmúlt évek utazásai során megtanultam hány kép fér a bőröndbe, hogyan lehet kihasználni legoptimálisabban a helyet, illetve, hogy a festőeszközöket sohasem tároljuk a kézipoggyászban!” – írja Árnyas Koppány Ákos a meghívóban, aki hosszú idő után újra Szegeden állít ki. Önálló tárlata a magyar kultúra napja alkalmából, január 18-án nyílt meg a Szegedi Akadémiai Bizottság Művészeti Szakbizottságának felkérésére.

Nem véletlenül Bőröndbe zárt perspektíva a jelenlegi kiállítás címe, hiszen a fiatal szegedi festő néhány éve Norvégiában él. Utazásai során azonban több kontinensen is szerzett inspirációt, többek között az USA-ban, Peruban és Marokkóban.

Árnyas Koppány Ákos a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán tanult képi ábrázolás szakon, ahol festészet szakirányt végzett 2012-ben. Már az egyetem időszaka alatt is rendszeresen jelentkezett kiállításokkal, és azóta is sorra szerepelnek munkái csoportos, országos és nemzetközi tárlatokon. Norvégiába először 2009-ben jutott ki Erasmus-ösztöndíjjal, majd újabb ösztöndíj keretein belül feleségével együtt visszatértek az északi országba. Ekkor határozták el végképp, hogy Norvégiában telepednek le. 2014 óta élnek Lillehammerben.

Árnyas Koppány Ákos: Az elhagyott ház (Norwegian Architecture), akril, vászon, 2012

Az eltelt három és fél évben Árnyas sikeresen beilleszkedett a helyi művészeti közösségbe, ahol több egyéni és csoportos kiállításon is részt vett, s műtermet is kapott a helyi művészeti központban. Rövid idő alatt több norvég szakmai szervezethez nyert felvételt.[1] Alkotói tevékenysége mellett, még itthon, 2011-től szervezte a stArt Plein Air Nemzetközi Művésztelepet Csongrádon. 2013-2015 között Szegeden a Reök Palotában önálló műtermet alakított ki, a Hatos Szobát, ahol egy műteremprogram keretén belül számos fiatal alkotó volt vendége, határon innenről és túlról egyaránt. Fontosabb eredményei közé tartozik, hogy 2015-ben elnyerte Norvégiában Oppland megye fiatal művészének járó díját, továbbá több mint 600 alkotó közül 3. helyezett lett a Galleri Ramfjord (Oslo) csoportos kiállításán. Ezt követően önálló, debütáló kiállítással is szerepelt a galériában.

A Szab székházban megtekinthető kiállítás anyaga széles spektrumot ölel fel a művész eddigi munkásságából. A különböző alkotói korszakokból összeválogatott képek pedig szemléletesen ábrázolják a korai, leíróbb, figurális ábrázolásoktól a teljesen absztrakt konstruktív formákig, s az ezek ötvözetéig vezető kontinuitást. A legkorábbi képet, az Oskola utca címűt Árnyas 2011-ben festette, s azért került be az anyagba, mert a kép témájául szolgáló utca az Akadémiai székházat határoló egyik szegedi utcát ábrázolja. Régebbi munkái közül a legendás gőzhajót megidéző Szőke-Tisza-virág című sorozatból látható több darab, kiegészülve néhány, korábbi norvégiai utazása által inspirált képpel. (Mint például Az elhagyott ház - Norwegian architecture, 2012)

Az újabb műveket néhány olyan alkotás képviseli, amelyeket Árnyas az eltelt  három és fél évben hozott haza Norvégiából különböző pályázatoknak és kiállításoknak köszönhetően. Ezek mellett pedig néhány olyan, egészen friss kép is helyet kapott a tárlaton, melyeket közvetlenül a kiállítás nyitása előtt fejezett be. (Mint a A füsti meg a vörös, 2017 és a The unusable fountain, 2018)

Árnyas számára az utóbbi években, számos esetben az utazásai során szerzett impulzusok adják egy-egy sorozat főbb keretszerkezetét. Így született meg többek között – a kiállításon megtekinthető képek közül – a Valahol Peruban, Valahol az alföldön vagy A kiszáradt szökőkút című sorozat, mely utóbbit egy andalúziai utazás inspirálta. Az élmények néha direkt, vagy indirekt módon jelentkeznek a művekben: Lima vagy Arequipa szegényebb városrészeinek roskadozó épületeit vagy a városokat hálóként beborító vezetékek motívumát építve a képekbe, esetleg az andalúziai szűk sikátorok kereszteződésében található ivókutak, szökőkutak megidézésének módján.

Árnyas Koppány Ákos: Szőke Tisza, akril, vászon, 2013

Választott témáit nem pusztán leíró jelleggel mutatja be, hanem abba a vizuális környezetbe építi bele, mely az adott képet megelőzően már kibontakozott, s mely eljárásban egyúttal eddigi munkásságának egyfajta láncolatát ismerhetjük fel. A korábbi képekre az jellemző ugyanis, hogy a valóság sokkal nagyobb szeletét próbálják meg visszaadni: például a városi tájat ábrázoló Oskola utca című kép csupán expresszív, friss festésmódjával mozgatja meg a témát, de a kép – összességében – még határozottan kötődik a látványelvű ábrázoláshoz. Árnyas műveiben később egyre nagyobb teret nyer a lírai absztrakció, mint ahogyan ez a Szőke-Tisza-virág számos darabjánál is megfigyelhetjük. A régi patinás oldalkerekes gőzhajót lassan a természet veszi birtokába, mielőtt végül az enyészeté lesz, hullámsírba merül. Erőteljes gesztusfestészet szemlélteti a természet durva behatolását, amely így teremt kontrasztot a mértani formákból építkező hajóval. Ehhez hasonlóan az újabb képeken is láthatunk egyfajta, a lírai-gesztusos felületek és a konstruktív mértani formák ütköztetésén alapuló kettősséget, megfigyelhetjük az absztrakt és a figurális elemek kombinálását; ilyen például az egyik személyes kedvencem, a Madarak zajban című sorozat. A képek legfőbb motívuma a madár, amely egyrészt realisztikus eszközökkel jelenik meg, ám ugyanakkor felsejlik egy sziluett, egy inverz madárforma is. Ennél a sorozatnál, ahogyan az újabb képek többségénél, megfigyelhetünk a digitális képalkotásból származó képi elemeket, pixeleket vagy képzajokat is. Ezzel együtt úgy tűnik, hogy az alkotás során fontos a művész számára, hogy egy adott képi problémát hagyományos festészeti gondolkodással és eszközökkel – akril, vászon, akril papír – oldjon meg, függetlenül attól, ha például, mint ebben a sorozatban, ez egy kollázsba applikált fotórészlet is.

A tárlat anyaga korunk jellegzetes életérzését ragadja meg, és azt tükrözi egyszerre, hogy a világ időben és térben nyitott, ahol folyamatos a konstrukció és a dekonstrukció, s ahol újra és újra meg kell kísérelnünk a káoszból valamiféle rendet alkotni. Talán nem véletlen, hogy a kiállítás élményéből számomra a madár-motívum vált a legemlékezetesebbé, mely a helyhez nem kötöttség, a magasabb tudatállapotba való átlépés szimbóluma is lehet itt.

 

A kiállítás megtekinthető február 18-ig a Szab Székházban

(6720, Szeged, Somogyi u. 7.)

 

Fotók: A művekről készült reprodukciókat, valamint az enteriörfotókat egyaránt Árnyas Koppány Ákos készítette, s jegyzi

 


[1] A Magyar Alkotók Országos Egyesülete mellett tagja a Norvég Művészek Országos Egyesületének (Norske Billedkunstnere, NBK), a Norvég Festők Szövetségének (Landsforeningen Norske Malere) illetve az Oppland megye regionális művészeti szervezetének (Billedkunstnerne i Oppland, BKO), ahol a szervezet munkájában szakmai zsűri tagjaként is részt vesz.

 

nyomtat

Szerzők

-- Szepesi Dóra --


További írások a rovatból

Gondolatok Szabó Klára Petra Hadd oldjam meg az őrületet, ami összezavar téged című kiállításáról
art&design

Beszámoló a Poszthumanizmus és képzőművészet című beszélgetésről
art&design

Retrospektív írás az „Osztapenko maradhat? – Köztéri politikai szoboráthelyezések Budapesten 1990–1993 között” című kiállításról
art&design

Fiatal művésznők térhódítása az absztrakció világában

Más művészeti ágakról

Kötetlenül: Veszprémi Szilveszter
Joseph Kosinski: Top Gun: Maverick
Péterfy Gergely – Nagy Ervin: Robotmese. Lampion Könyvek, 2022
Fazakas Péter: A játszma


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés