bezár
 

színház

2018. 05. 02.
Múlt, jelen és Európa koldusai
Koldusopera a TRIP Hajón
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Novák Eszter aktuális Koldusopera-rendezése John Gay 1728-as Ős-Koldusoperáját használja kiindulási pontként, miközben a brechti klasszikust sem felejti el teljesen. Az így született végeredmény az SZFE negyedéves zenés színész osztályának előadásában egy ízig-vérig mai állásfoglalás.

A Koldusoperáról a legtöbbeknek Bertolt Brecht és Kurt Weil 1928-as klasszikusa (eredeti címén Die Dreigroschenoper, vagyis Háromgarasos opera) ugrik be. A kereken kétszáz évvel korábban született ős-Koldusoperát (The beggar's opera), John Gay és John Christopher Pepusch produkcióját valószínűleg sokkal kevesebben ismerik. Novák Eszter a brechti anyaggal korábban már többször is dolgozott, ez alkalommal – negyedéves zenés színész osztályának rendezőjeként – viszont Gayék munkájára alapoz. Felmerül a kérdés, mit tud ez az ősváltozat, ami miatt érdemes ismét kiindulópontként tekinteni rá.

Szkéné színház

Itt van például a zene: Kurt Weil teljesítménye az elmúlt közel nyolcvan év során erősen túlhasználódott – a Jack the Knife-ot (magyarul ismert nevén Bicska Maxi) olyanok játsszák koncerten, mint Robbie Wiliams és Michael Bublé –, precíz kivitelezettsége sokkal inkább hat modorosnak mint felszabadítónak. A Gay-Pepusch féle változat ezzel szemben már a saját korában is azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy szinte csak áriákkal dolgozott, mellőzve a recitativót, azaz a kor olasz operájában különösen divatos aláfestett énekbeszédet. És ahogyan az a változat elhagyott valami látszólag fontosat a kor elvárásaiból, ezzel új minőséget teremtve, valahogy úgy hagyja el Novák rendezése is a mai zenés előadások legproblematikusabb elemét, az eltúlzott pátoszt. Itt a próza, sőt olykor még a csend is bőven egyenértékű a zenével, ezzel érve el hatást. A Szabó Mónika által vezényelt zenekar tökéletes zenei lendületet teremt. Szinte hihetetlen, de a zenei megszólalások képesek váratlanul érni az embert, ami ennél a műfajnál igen nagy szó. Ezen a ponton sok múlik magukon a színészhallgatókon, akik bár a közösen éneklős részeknél hajlamosak szétcsúszni, szólóban nagyon erősek. Ilyenkor bámulatosan egyensúlyoznak stíluskavalkád és stílusparódia között. Jó példát jelentenek erre Mrs Peachum zenei megszólalásai: Bori Réka színpadi mozgásának és énekének minden pillanata egyszerre erőtől kicsattanó és mélyen tudatos. Lenyűgözően váltogat a prózai és a zenés részek között, miközben mindkettőben beleáll a szerepébe.

Koldusopera

Novák rendezésének másik leleménye az aktualizálás, amely önmagában hathatna ugyan öncélúnak is, mégis e gesztus által teremti meg a kapcsolatot úgy Gay művével, ahogyan Brechtével is. Ennek az aktualizálásnak a szemtelensége valószínűleg közel sem hozza azt a szintet, mint Gay eredeti verziója, ő ugyanis egy-egy figuráját köztudottan korabeli brit politikusokról mintázta. Itt inkább a kikacsintós forma uralkodik, ilyen például az egyik jelenetben felharsanó „Stop Peachum!” kiszólás, amit a darabot szerző koldus figurája még kifogásol is. Önmagában ez a figura is gayi lelemény: afféle közvetítő szereplő ő, aki a darab elején egy színésszel karöltve mond pár bevezető szót, és a végkifejletbe is szorosabban beleszól. Ebbe a szerzői szerepbe bele lehet érteni magát Gayt, de a mű utóélete okán akár Brechtet is, amit az előadás meg is tesz, és olykor az említetthez hasonló kisebb vitákat teremt a koldus és az őt segítő színész között. Fáncsik Roland remekül hozza ezt a „kint is vagyok – bent is vagyok” figurát, ahogyan a színészt alakító Fekete Gábor is jól reagál rá.

Az aktualizálás szándéka – a múltbéli verziókkal való kommunikáción túl – az olyan gesztusokkal válik komolyabbá, mint például egy-egy dalrészlet nem magyar nyelven történő előadása. Mintha Novák rendezése – minden humorával együtt is – azt kívánná üzenni, hogy a darab klasszikus üzenete a gazdagság, a szegénység és a gazemberség hármasának kötelező összetartozásáról nem csupán brit vagy német, sokkal inkább nemzetközi jelenség. A Koldusopera a szerzői közti kontextusokon keresztül foglal állást, ez az állásfoglalás pedig ízig-vérig európai előadássá teszi.

 

John Gay - Johann Christoph Pepusch: KOLDUSOPERA

PEACHUM: Imre Krisztián

LOCKIT: Kurucz Dániel

MACHEATH: Brasch Bence

FILCH: Jenővári Miklós

HERVASZTÓ MATT: Borsi Balogh Máté

SIKAMLÓS SAM: Hajdu Péter István

ZSEBES HARRY: Hunyadi Máté

KOLDUS: Fáncsik Roland

SZÍNÉSZ: Fekete Gábor

PEACHUMNÉ: Bori Réka

POLLY PEACHUM: Czvikker Lilla

LUCY LOCKIT: Széles Flóra

BÚVÁR JENNY: Józsa Bettina

RAFKÓS DOXY: Nagy Bakonyi Boglárka

LOTYÓ DOLLY: Ladányi Júlia

REZES MOLLY: Mentes Júlia Virginia

SUKEY TAWDRY: Litauszky Lilla

 

Zenei vezető: Selmeczi György

Dramaturg, fordítás: Sándor Júlia

Karmester: Szabó Mónika

Zenészek: Szép András, Kéringer Dávid, Császár Péter

Díszlet, jelmez: Hermann Anett, Pajor Patrícia

Mozgás: Blaskó Borbála

Rendezőasszisztens: Varga Miklós

 

Rendező: Novák Eszter

 

Bemutató: TRIP hajó

2018. 04. 08.

Budapesti Tavaszi Fesztivál

 

Fotók: © Felvégi Andrea - Budapesti Tavaszi Fesztivál 

nyomtat

További írások a rovatból

színház

Az artisztika fellegvára Az artisztika fellegvára
A Fővárosi Nagycirkusz története a kezdetektől napjainkig
Peeping Tom a CAFé Budapesten
színház

Afrikai népmesék újragondolva Afrikai népmesék újragondolva
Homo Ludens Project: Csillagok szíve, Szeged, ZUG
színház

Leplezetlenül Leplezetlenül
A Burok című előadás kendőzetlenül mesél a szülésről

Más művészeti ágakról

Csapody Kinga adventi mesekönyvről, régi-új kedvencekről és nagy meglepetésekről
art&design

Romváry-emlékkönyv Romváry-emlékkönyv
Romváry Ferenc: Romváry Ferenc, a képtárcsináló : curriculum vitae. Romváry Ferenc (magánkiadás, a Kieselbach Galéria támogatásával), Budapest, 2017, 407 oldal


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés