bezár
 

színház

2018. 05. 02.
Múlt, jelen és Európa koldusai
Koldusopera a TRIP Hajón
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Novák Eszter aktuális Koldusopera-rendezése John Gay 1728-as Ős-Koldusoperáját használja kiindulási pontként, miközben a brechti klasszikust sem felejti el teljesen. Az így született végeredmény az SZFE negyedéves zenés színész osztályának előadásában egy ízig-vérig mai állásfoglalás.

A Koldusoperáról a legtöbbeknek Bertolt Brecht és Kurt Weil 1928-as klasszikusa (eredeti címén Die Dreigroschenoper, vagyis Háromgarasos opera) ugrik be. A kereken kétszáz évvel korábban született ős-Koldusoperát (The beggar's opera), John Gay és John Christopher Pepusch produkcióját valószínűleg sokkal kevesebben ismerik. Novák Eszter a brechti anyaggal korábban már többször is dolgozott, ez alkalommal – negyedéves zenés színész osztályának rendezőjeként – viszont Gayék munkájára alapoz. Felmerül a kérdés, mit tud ez az ősváltozat, ami miatt érdemes ismét kiindulópontként tekinteni rá.

Szkéné színház

Itt van például a zene: Kurt Weil teljesítménye az elmúlt közel nyolcvan év során erősen túlhasználódott – a Jack the Knife-ot (magyarul ismert nevén Bicska Maxi) olyanok játsszák koncerten, mint Robbie Wiliams és Michael Bublé –, precíz kivitelezettsége sokkal inkább hat modorosnak mint felszabadítónak. A Gay-Pepusch féle változat ezzel szemben már a saját korában is azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy szinte csak áriákkal dolgozott, mellőzve a recitativót, azaz a kor olasz operájában különösen divatos aláfestett énekbeszédet. És ahogyan az a változat elhagyott valami látszólag fontosat a kor elvárásaiból, ezzel új minőséget teremtve, valahogy úgy hagyja el Novák rendezése is a mai zenés előadások legproblematikusabb elemét, az eltúlzott pátoszt. Itt a próza, sőt olykor még a csend is bőven egyenértékű a zenével, ezzel érve el hatást. A Szabó Mónika által vezényelt zenekar tökéletes zenei lendületet teremt. Szinte hihetetlen, de a zenei megszólalások képesek váratlanul érni az embert, ami ennél a műfajnál igen nagy szó. Ezen a ponton sok múlik magukon a színészhallgatókon, akik bár a közösen éneklős részeknél hajlamosak szétcsúszni, szólóban nagyon erősek. Ilyenkor bámulatosan egyensúlyoznak stíluskavalkád és stílusparódia között. Jó példát jelentenek erre Mrs Peachum zenei megszólalásai: Bori Réka színpadi mozgásának és énekének minden pillanata egyszerre erőtől kicsattanó és mélyen tudatos. Lenyűgözően váltogat a prózai és a zenés részek között, miközben mindkettőben beleáll a szerepébe.

Koldusopera

Novák rendezésének másik leleménye az aktualizálás, amely önmagában hathatna ugyan öncélúnak is, mégis e gesztus által teremti meg a kapcsolatot úgy Gay művével, ahogyan Brechtével is. Ennek az aktualizálásnak a szemtelensége valószínűleg közel sem hozza azt a szintet, mint Gay eredeti verziója, ő ugyanis egy-egy figuráját köztudottan korabeli brit politikusokról mintázta. Itt inkább a kikacsintós forma uralkodik, ilyen például az egyik jelenetben felharsanó „Stop Peachum!” kiszólás, amit a darabot szerző koldus figurája még kifogásol is. Önmagában ez a figura is gayi lelemény: afféle közvetítő szereplő ő, aki a darab elején egy színésszel karöltve mond pár bevezető szót, és a végkifejletbe is szorosabban beleszól. Ebbe a szerzői szerepbe bele lehet érteni magát Gayt, de a mű utóélete okán akár Brechtet is, amit az előadás meg is tesz, és olykor az említetthez hasonló kisebb vitákat teremt a koldus és az őt segítő színész között. Fáncsik Roland remekül hozza ezt a „kint is vagyok – bent is vagyok” figurát, ahogyan a színészt alakító Fekete Gábor is jól reagál rá.

Az aktualizálás szándéka – a múltbéli verziókkal való kommunikáción túl – az olyan gesztusokkal válik komolyabbá, mint például egy-egy dalrészlet nem magyar nyelven történő előadása. Mintha Novák rendezése – minden humorával együtt is – azt kívánná üzenni, hogy a darab klasszikus üzenete a gazdagság, a szegénység és a gazemberség hármasának kötelező összetartozásáról nem csupán brit vagy német, sokkal inkább nemzetközi jelenség. A Koldusopera a szerzői közti kontextusokon keresztül foglal állást, ez az állásfoglalás pedig ízig-vérig európai előadássá teszi.

 

John Gay - Johann Christoph Pepusch: KOLDUSOPERA

PEACHUM: Imre Krisztián

LOCKIT: Kurucz Dániel

MACHEATH: Brasch Bence

FILCH: Jenővári Miklós

HERVASZTÓ MATT: Borsi Balogh Máté

SIKAMLÓS SAM: Hajdu Péter István

ZSEBES HARRY: Hunyadi Máté

KOLDUS: Fáncsik Roland

SZÍNÉSZ: Fekete Gábor

PEACHUMNÉ: Bori Réka

POLLY PEACHUM: Czvikker Lilla

LUCY LOCKIT: Széles Flóra

BÚVÁR JENNY: Józsa Bettina

RAFKÓS DOXY: Nagy Bakonyi Boglárka

LOTYÓ DOLLY: Ladányi Júlia

REZES MOLLY: Mentes Júlia Virginia

SUKEY TAWDRY: Litauszky Lilla

 

Zenei vezető: Selmeczi György

Dramaturg, fordítás: Sándor Júlia

Karmester: Szabó Mónika

Zenészek: Szép András, Kéringer Dávid, Császár Péter

Díszlet, jelmez: Hermann Anett, Pajor Patrícia

Mozgás: Blaskó Borbála

Rendezőasszisztens: Varga Miklós

 

Rendező: Novák Eszter

 

Bemutató: TRIP hajó

2018. 04. 08.

Budapesti Tavaszi Fesztivál

 

Fotók: © Felvégi Andrea - Budapesti Tavaszi Fesztivál 

nyomtat

További írások a rovatból

színház

A szerelem: betegség A szerelem: betegség
Dalok a földszintről az Ódry Színpadon
színház

Szeretnék minél többféle karaktert eltáncolni Szeretnék minél többféle karaktert eltáncolni
Beszélgetés Bányai Mirjam Lénával, az évad legjobb táncosnőjével
színház

Feloldott fájdalom, tétlen tütüzgetés Feloldott fájdalom, tétlen tütüzgetés
Sylvia Plath: Az üvegbúra - az Örkény Stúdióban

Más művészeti ágakról

Éles tárgyak az HBO-n
Gary Ross: Ocean's 8 – Az évszázad átverése
Beszélgetés Kárpáti Tiborral - Margittai Zsuzsa interjúsorozata kortárs magyar gyerekkönyv-illusztrátorokkal


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés