bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Stermeczky Zsolt Gábor --

felhasználói adatlapja

1992. Budapest. Főleg Rákospalota és Újpest határmezsgyéje. Zene, színház, irodalom. Költő, író, kritikus, hobbizenész, durván alkalmi slammer. Megjelent könyve: Tévedések tárgya (2018, Scolar, verseskötet)

Stermeczky Zsolt Gábor által feltöltött cikkek:

Házibuli a Wesselényi utcában
A Kemény Gabriella által szervezett Crossover programsorozat a Wesselényi utcai Négyszoba Galériában az első alkalom alapján olyan páratlan gesztusnak tűnik, amely ritka a kortárs művészeti életben. Ez pedig éppen annyira köszönhető a szervező személyének, mint a helyszínnek.
Nincsen sárkány
A Színművészeti Egyetem Octopus-előadása pont olyan sikeresen tartja egyenlő arányban a humort és a komolyságot, mint a feminin és maszkulin energiákat. A produkciót látva valószínűleg a szerző maga, Weöres Sándor is elismerően tapsolna.
Búcsúzni felkészülten
Trömböczky Napsugár Ricotta című előadása lenyűgöző formanyelvvel mesél el egy olyan történetet, amely túlmutat egy egyszerű gyerekmesén. A varázslatnak és a profánságnak egy olyan elegye jelenik meg ebben a – súlyos spoiler – elvált szülők gyerekéről szóló történetben, amely akárki számára hasznos tudást tartogathat.
Székely Csaba felkavaró és fegyelmezett
Székely Csaba nagyon szeretne hinni abban, hogy tabutémákkal foglalkozó drámái eljutnak azokhoz, akik ezeket a tabutémákat nagy ívben kerülni szokták. Legalábbis főleg ez derült ki a Szkénében, két Öröm és boldogság-előadás között rendezett közönségtalálkozón. Jómagam a beszélgetést követően néztem meg a produkciót, a két esemény együttese pedig - némi bizonytalankodást követően - meggyőzött arról, hogy van értelme olyan műveket létrehozni, mint az Öröm és boldogság.
Ahogyan lehet
Szendi Nóra új regénye, a Természetes lustaság több módon okoz nagyon kellemes meglepetést. Jóval több egy szabad szájú elbeszélési rohamnál, ahogyan a „generációs” jelző sem egy ócska blöff az esetében, hanem dicséretes részeredmény. A legizgalmasabb talán mégis az benne, hogy úgy képes nagyon is harmonikus regénnyé válni, hogy közben paradox módon felvillant egy cseppnyi, ám annál jelentősebb diszharmóniát is.
Realista alapú thriller
A Doboz megtörtént eseményen alapul. A Kurta Niké-Tési Dóra szerzőpáros drámája a The Wolfpack című dokumentumfilmből indul ki, amely három, tizenöt évig szinte folyamatosan egy lakás fogságában tartott testvérről szól. Varsányi Péter rendezése, noha felvillant filmes narratívákat is, az alapanyaghoz képest mégis ízig-vérig színház, amelyben egyszerre izgulunk a három testvérért, és ismerjük meg az apa bizarr és ellentmondásos világlátását.
Felnőni sokféleképpen
A Cser Kiadó gondozásában megjelent és boldogan éltek?-antológia hangnemében egy egészen szerteágazó válogatás. Ezen tulajdonságát leginkább annak köszönheti, hogy a kötetbe felkért szerzők rendkívül sokféleképpen gondolkodtak a folytatás fogalmáról.
Egymásra találnak-e a nők és a férfiak?
Az SZFE harmadéves színészhallgatóinak a Hogyan találtak egymásra a nők és a férfiak című előadása egy korrekt felmutatása annak, hol is tartanak épp. Nem több, és nem is kevesebb. Ennek az elsődleges oka, hogy a produkcióban egyvalami sejtet egyensúlyt nők és férfiak között, ez azonban történetesen csupán az előadás címe.
Fontos dolgok szokatlan helyeken
Tasnádi Csaba Időfutár-rendezése a Pesti Magyar Színházban bátor próbálkozás: mind az ifjúsági előadástól szokatlan felnőtt-tempó, mind a csapatjátékos Döbrösi Laura főszerepbe helyezése miatt. Bátorságáért pedig nemigen érdemelhet mást, mint hálát.
Kint is vagyok, bent is vagyok, zsidósággal foglalkozok
„Hová tűntek a zsidók?” – teszi fel a kérdést dalban Tasnádi Bence a DEKK színház és a Gólem Színház közös szatirikus kabaréjában. A Kiválasztottak úgy mutatja be a magyar köz- és magánélet lehetséges reakcióit egy csoport váratlan eltűnésére, hogy a fővárosi közegen kívül valószínűleg jóval kevesebben kacagnának bizonyos jelenetein, mint a Jurányi biztos falai között. Ugyanakkor nagy előnye az előadásnak, hogy mások kipécézése mellett önmagához is szórakoztató önreflexióval viszonyul.
Y.EAST-tábor, avagy közelebb a fagyhalálhoz
A Zsámbéki Színházi Bázison immár harmadjára megtartott Y.EAST színházi fesztivált idén két dolog jellemezte a leginkább. A hideg időjárás és a barátságos, táborias résztvevői létszám. E sorok szerzője saját könyve bemutatója okán volt vendég a négynapos fesztiválon, és mellékesen rögzítette az eseményeket.
Többdimenziós bizalomjáték
Tele van váratlan meglepetésekkel a belgiumi Alexander Vantournhout és Bauke Lievens Raphaël című produkciója, mégis úgy mutatja be a bizalom és a kiszolgáltatottság érzését, hogy egy pillanatig sem válik ijesztővé.
Múlt, jelen és Európa koldusai
Novák Eszter aktuális Koldusopera-rendezése John Gay 1728-as Ős-Koldusoperáját használja kiindulási pontként, miközben a brechti klasszikust sem felejti el teljesen. Az így született végeredmény az SZFE negyedéves zenés színész osztályának előadásában egy ízig-vérig mai állásfoglalás.
Férfiak és nők védtelen kertje
Boross Martin rendezése, a Védett férfiak kertje a szexuális erőszak különböző aspektusairól szól. Ugyanakkor a sok lehetséges értelmezés közül mégis kiemelkedik kettő: a férfiak ellen nők által elkövetett erőszak, illetve az utóbbi időben közéleti témává vált – bár jóval a próbaidőszak kezdete után kirobbanó – színházi zaklatások ügye.
Szeretet, túlzások nélkül
Lackfi János Hinták című drámáját Galgóczy Judit rendezte meg a Zsámbéki Színházi Bázison. A tavaly nyáron debütáló produkció idén januárban az Erzsébetligeti Színházban vendégeskedett. A végeredmény egy pofátlanul tökéletes, mindenfajta felesleges pátosztól mentes, nagyívű előadás az emberi kapcsolatok szépségéről.
Játékosság - Realizmus 2:1
Vadász Krisztina egyetemi hallgató egy apa és lánya találkozását rendezte meg a Bethlen Téri Színház és a Manna közös produkciójában. A Viszontlátás magán viseli az érzékeny alapanyagok minden nehézségét és könnyedségét: a nehézkes realizmust és a felszabadító játékosságot felváltva.
A férfi néző esete a nézett nőkkel
Szabó Veronika Queendom című produkciójában hét nő próbál megmutatni valamit abból a világból, amelyben a nőiséget a férfitekintet és az előre legyártott ideálok határozzák meg. Jelen helyzetben pedig a legfőbb kérdés, hogy mit kezd mindezzel egy olyan néző, aki történetesen férfi.
Amiről nem lehet beszélni
Denis Diderot Az apáca című művének első magyarországi bemutatóját tartotta meg a Dollár Papa Gyermekei a Trafó nagyszínpadán. És bár a társulat sajátos formanyelvére éppen a nagyszínpad mint helyszín jelent potenciális veszélyforrást, a végeredmény ezzel együtt is szerethető és izgalmas.
Eltitkolt félelmeink repülő cirkusza
Az RS9 Színházban bemutatott Folyóügy a lehető legszebb módon folytat Monty Python-i hagyományokat, miközben azzal is tisztában van, hogy az általa bemutatott világ akár a valóság is lehetne. Ez utóbbi állítást azonban a sajátos műfajmegjelölés -#magyarvalóság egy felvonásban - dacára sem tolják bántóan túl, nem válik egyoldalúan demagóg, moralizáló keservvé. A néző elsősorban szórakoztató görbe tükröt kap, ez pedig épp így van rendjén.
Kell jó végnek lenni
Az ellentétek dinamikája működteti Zsótér Sándor Szecsuáni jólélek-rendezését, amely Szerelemáru címmel fut a Színművészeti harmadéves koreográfus-rendező szakos osztályának előadásában. Bár az előadáson belüli váltott szereposztás ezúttal némileg zavaró lehet, az epikus színház nagyszerűsége a fizikai színház eszközhasználatával is beigazolódik.
Eljátszani a valóságot
Az RS9 Színházban bemutatott Szürke kertek megtörtént esetet dolgoz fel: az 1975-ös Grey Gardens című dokumentumfilmet viszi színpadra, és bár filmhűsége okán úgy tűnik, mintha ezzel keveset vállalna, mégis első sorban színházi minősége miatt szerethető.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés