bezár
 

színház

2018. 06. 18.
Szűkös gazdagság
Kortársunk Csehov – Kiállítás a Bajor Gizi Színészmúzeumban
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
23 év, 13 színdarab. 1881-től 1904-ig, a Platonovtól a Cseresznyéskertig terjed a színpadi csehovi életmű. Mi mutatható meg ebből a Bajor Gizi Színészmúzeum néhány szűk szobájában? Mi lehet a célja egy ilyen kiállításnak, és kiknek szánták?

A kiállítás rendezői kijelölik a kereteket: azt szeretnék bemutatni (főként a középiskolásokra gondolva), hogy hányféleképpen értelmezhető egy-egy színdarab, egyben szándékukban áll feleleveníteni a híres magyar Csehov-előadásokban játszó színészek emlékét is – olvasható az egyik tablón.

Szkéné színház

Kapunk persze egy életrajzot is, mégpedig magától Csehovtól, és nem a hivatalos, hanem az erősen önironikus fajtából. A tankönyvekből ismert tények mellett ilyen intimitásokat is olvashatunk benne: „Tizenhárom éves koromban hatoltam be a szerelem rejtelmeibe. (…) 1891-ben egy európai körúton voltam, ahol nagyszerű borokat ittam és osztrigát ettem. (…) Szeretnék nyugdíjat kapni.” Ez utóbbihoz sajnos túl fiatalon halt meg 1904-ben, mindössze 44 évesen.

Számos fényképet is láthatunk Csehovról, családjáról, a korabeli orosz bemutatókról. A fényképek sajnos nincsenek feliratozva, és bár van hozzájuk egy kézbe vehető sillabusz, így bizony nehézkes összekeresgetni a képet a hozzá tartozó információval.

A kiállítás túlnyomó része a magyarországi Csehov-bemutatókkal foglalkozik. A színházi adattár 1945-től máig 328-at tart számon, de ebben nincsenek benne az adaptációk és az átiratok. Ilyen bőség mellett valóban kellett egy szigorú sorvezető, hogy mit mutatnak meg a 328-ból. A második világháború előtti elszórt és nem is mindig sikeres bemutatókra csak röviden térnek ki, az azt követő időszakkal annál részletesebben foglalkoznak. Az ötvenes évektől kezdve minden évtizedből kiválasztanak egy-két emblematikus előadást, és ezeken keresztül mutatják be, hogyan változott a Csehov-színjátszás, hogyan váltotta fel a patetikusságot a naturalista vagy éppen a költői látásmód, mikor tevődött át a hangsúly a kapcsolatok kibontására, és mikor kapott helyet a humor is az előadásokban. Néhány példa: az ötvenes éveket a Gellért Endre által rendezett Ványa bácsi (Nemzeti Színház), a hatvanasokat Ádám Ottó Cseresznyéskertje (Madách Színház), a hetveneseket Székely Gábor szolnoki és Zsámbéki Gábor kaposvári Sirálya képviseli. A nyolcvanas évekből nem maradhat ki Ascher Tamás Három nővére (Katona József Színház).      

Az adott bemutató köré néhány nemzetközi és hazai eseménnyel felvázolják a történelmi-társadalmi közeget. És itt nemcsak nagy léptékű eseményekre kell gondolni, de olyan, a kort jól jellemző apróságokra is, hogy például egy véletlen elírásból egy irodalmi folyóiratban hogy lesz pártfegyelmi.

A színlapok, szövegkönyvek, díszlettervek mellett néhány híres jelmez is látható. Például Udvaros Dorottya zöld öves ruhája, amelyet Natasaként a Három nővérben viselt. Néhány előadás felvételébe bele is lehet nézni-hallgatni. Olvashatunk interjúkat, visszaemlékezéseket. Számos kritikából is idéznek, például Koltai Tamás, Molnár Gál Péter, Szántó Judit írásaiból. (A mai színikritikusokat viszont nem veszik újságírószámba a múzeumban. Gondolom ezt abból, hogy a kritikus-igazolványom bemutatása után sem kaptam az újságíróknak járó kedvezményes jegyet. Amit persze nem az 500 forintos különbözet, hanem a helyzet iróniája miatt érdemes megemlíteni, hiszen közben a kiállítás maga demonstrálja a színikritika fontosságát.)

Az utolsó szobában az ezredfordulót követő fontosabb előadásokat említik meg röviden, a sort Schilling Árpád krétakörös Sirája zárja 2003-ból.  

Átgondolt, alapos, jól felépített kiállítást böngészhet végig a látogató, amelynek azonban van egy hátulütője: a tér szűkössége. Az amúgy is apró szobácskákat tovább osztották még kisebb zugokra, valószínűleg azért, hogy így több falfelületet nyerhessenek, és jobban el tudják helyezni a gazdag anyagot. Ettől azonban az egész kiállításnak van egy átláthatatlan labirintus jellege. Sokszor nincs megfelelő rálátás a tablókra, fényképekre. Nehéz elképzelni, hogy fér el a kiállítótérben egy egész osztály úgy, hogy olvasni, nézelődni is tudjanak, amikor ez időnként egymagamnak is gondot okozott.

De az is kérdéses, hogy ez a kiállítás valóban a középiskolás korosztálynak szól-e elsősorban, akiknek a rendezők szánták. Tényanyagban, adatokban, elemzésekben gazdag, látványban azonban már jóval szerényebb. Egy drámatagozatos gimnazistának persze nagyon hasznos és érdekes lehet, de inkább egyetemistáknak, színház- és Csehov-rajongó felnőtteknek ajánlanám.      

 

Kortársunk Csehov

Kiállítás a Bajor Gizi Színészmúzeumban

2018. április 25-től november 11-ig látogatható.

 

Fotó: Szabó Attila

nyomtat

További írások a rovatból

színház

Tapsoljunk kivilágos virradatig! Tapsoljunk kivilágos virradatig!
Operett-előadás a Vidéki Színházak Fesztiválján
színház

A szerelem: betegség A szerelem: betegség
Dalok a földszintről az Ódry Színpadon
színház

Szeretnék minél többféle karaktert eltáncolni Szeretnék minél többféle karaktert eltáncolni
Beszélgetés Bányai Mirjam Lénával, az évad legjobb táncosnőjével

Más művészeti ágakról

Illusztris kezeink, beszélgetés a magyar gyerekkönyvekről
Luca Guadagnino: Suspiria – 75. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál
Nagy Ákos zeneszerző téridőről, 4D-ről, kapitalizmusról – és persze komponálásról
30. JAK-tábor, 4. nap


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés