bezár
 

gyerek

2018. 06. 13.
Fordulat a gyerekirodalomban
A „…kézifékes fordulást is tud” című gyerekirodalmi tanulmánykötet bemutatása az Ünnepi Könyvhéten
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Június 10-én, vasárnap, a 89. Ünnepi Könyvhét és Gyermekkönyvnapok negyedik napján került sor a „…kézifékes fordulást is tud” című gyerekirodalmi tanulmánykötet bemutatására. A szerkesztőket, Hansági Ágnes irodalomtörténészt, Hermann Zoltán irodalomtörténészt, Szekeres Nikoletta kritikust, Mészáros Márton irodalomtörténészt, valamint Elekes Dóra írót és műfordítót Harmath Artemisz irodalomtörténész, kritikus és tanár kérdezte.

Mivel a beszélgetés valamennyi résztvevője tanít a Károli Gáspár Református Egyetem Gyermek- és ifjúsági irodalmi szakember képzésen, Harmath Artemisz arra volt kíváncsi, hogyan kapcsolódik a kötet az egyetemhez, és milyen fázisai voltak a szerkesztésnek. Hermann Zoltán elmondta, hogy a képzés során mutatkozott meg a gyerekirodalommal foglalkozó tudományos értekezések, tanulmányok hiánya, és hogy szükség lenne olyan kézikönyvekre, melyek a legfrissebb ismereteket mutatják be, és próbálják elérhetővé tenni a legújabb szakirodalmat, nemcsak a diákok, hanem minden gyerekirodalom iránt érdeklődő számára. A tavaly megjelent Mesebeszéd című kötet a képzés nem hivatalos tankönyvének is tekinthető, olyan témaköröket ölel föl, amelyek a képzés során előkerülnek. 2016 végén egy olyan konferencia került megrendezésre, melyen kifejezetten az utóbbi néhány év magyar gyerekirodalmáról hallhattak előadásokat az érdeklődők, és ebből a konferenciából nőtt ki a most megjelent tanulmánykötet, sokszorosan átgondolt és kibővített tanulmányok formájában. Hansági Ágnes elmesélte, hogy a kötet címe azért lett az Elekes Dóra A muter meg a dzsinnek című kötetéből származó mondat, mert ezzel is arra a fordulatra kívánnak utalni, amely megfigyelhető az elmúlt évek gyerekirodalmában és a gyerekirodalommal kapcsolatos gondolkodásban. Nagyon jó minőségű szövegek és igényes illusztrációkkal rendelkező könyvek jelentek meg, melyet mindenképpen fordulatként kell kezelnünk. Most már, ha valaki minőségi gyerek- vagy ifjúsági könyvet keres, akkor a 10-15 évvel ezelőtti kínálathoz képest lényegesen könnyebb helyzetben van. Fontos, hogy legyen segédanyag, támpont kollégáknak, tanároknak, és elinduljon egy együttgondolkodás, arra vonatkozóan, hogyan lehet a legfiatalabb olvasógenerációt visszacsábítani – milyen módszerekkel és szövegekkel – a könyvek birodalmába. Hermann Zoltán még azt emelte ki, hogy a kétezres évek eleje után az illusztráció és a könyvek vizualitása volt az igazi újdonság, de néhány évvel ezelőtt tömegesen jelentek meg az irodalomesztétikai értelemben is nagyon értékes szövegek. Ez az új fordulat, ami talán az utóbbi néhány évnek a következménye. Szekeres Nikoletta hozzáfűzte, hogy a kortárs könyvek kialakításában is látszik az illusztráció és szöveg közötti abszolút mellérendelő kapcsolat.

Az egyik célkiűzése a kötetnek, hogy közelebb kerüljünk az új olvasási módokhoz. A Mesebeszéd kötet kapcsán Harmath Artemisz megjegyezte, hogy már ott is rengeteg kritikai észrevétellel, figyelemfelhívó értekezésekkel találkozhat az olvasó, melyek valóban fontos problémák átgondolására ösztönöznek. Például a gyerekirodalmi piaccal vagy a tabukönyvekkel kapcsolatban, mely felvetések folytatódnak a mostani tanulmánykötetben is. Felmerült az a kérdés, hogy az irodalomtudományos megközelítéssel rendelkező szövegekben meg lehet-e tartani, illetve szükség van-e a kritikai nézőpontra is. Mészáros Márton véleménye szerint szükség van a kritikára, illetve nehéz szétválasztani azt, hogy mi a kritika, és mi az, ami irodalomtörténeti írás, mert átjárja egymást a kettő. Mivel, amikor az ember tanulmányt ír, vagy egy művet elemez, óhatatlanul vannak kritikai megjegyzései is, és fordítva, a kritikaírásban is lehet érvényesíteni az irodalomtudományos szempontokat.

Harmath Artemisz vázolta a kötet szerkezetét, a Mesebeszédhez képest nincs külön témákra bontva a tartalom, hanem mellérendelő tanulmányokkal találkozhatunk, de azért lehet főbb témacsoportokat találni, mint például a vizualitás és a nyelv kapcsolata (Hansági Ágnes, Révész Emese, valamint Paulovkin Boglárka tanulmányai is ezt a témát járja körbe), több írás foglalkozik a műfajokkal, a young adult irodalommal, fantasztikus irodalommal, a népmesei hagyománnyal. Találkozhatunk olyan tematikus megközelítésekkel is, melyek nagyon izgalmas irodalomelméleti elemzésekhez vezetnek. Mészáros Márton szerint már látható ennek az új generációnak a kánonja, ami nem  irányított dolog, a névmutatóban is látszik, hogy néhány csomópontba húznak ezek a hivatkozások, anélkül, hogy különösebben megállapodtak volna arról, hogy mely szerzőkről kell sokat beszélni.

Herédi Károly tanulmánya kapcsán Harmath Artemisz arról kérdezte a szerkesztőket, hogy a gyerekirodalom rászorul-e a felnőttek eligazítására vagy sem. Hansági Ágnes állásfoglalása szerint nem zárhatjuk ki a gyerekirodalommal kapcsolatban a felnőttek jelenlétét, hiszen a gyerekek egy része nem tud olvasni, vagy ha tud is olvasni – hat, nyolc, kilenc évesen – akkor többnyire silabizál, és a silabizáló olvasás nem élvezetes. Ha egy felnőtt felolvas, a gyerek számára nemcsak azért élvezetes, mert gyorsabban lehet haladni, hanem azért is, mert a felnőtt érti a szöveget, mivel a felolvasott szöveg már egy értelmezett szöveg. Ilyen szempontból a felolvasás, a felnőtt általi közvetítés a gyerekirodalomnak egy nagyon fontos sajátossága, amiről nem szabad lemondani. A hangoskönyvnek a vonzereje az hasonlóképpen ebben van, tehát, hogy valaki kvázi előértelmez egy szöveget.

A kötet foglalkozik a young adult irodalommal, ifjúsági irodalommal is, illetve a rájuk jellemző fix tulajdonságokkal: kortárs kontextusban zajlik a történet, intermediális, a megváltozott digitális világ beszűrődése megjelenik a szövegekben, ahogy a pop és trash kultúra elemei is, a tabutémák középpontba állítása, a felnőtt szereplők csak háttérszereplőkként szerepelnek, nyitva hagyott befejezés vagy a fiatalokra jellemző sorshelyzet. Ezekhez a szövegekhez fűződő viszonyokról is szó esett a bemutatón. Szekeres Nikoletta szerint ez az a kategória, amely mostanság kezd körvonalazódni. Nagyon érdekes, hogy sokszor nem felnőtt írja a könyvet, hanem egy fiatal, akár tizennyolc-húsz évesen. Itt egy kicsit már a szerző kora is befolyásolja az olvasottságot.

Végül a beszélgetés résztvevői felhívták a figyelmet, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem Gyermek- és ifjúsági irodalmi szakember képzés ötödik évfolyama indulhat el az őszi félévben, melyre egészen augusztus végéig lehet jelentkezni.

nyomtat

További írások a rovatból

Egy képregényről, ami a női egyenjogúságról szól, egy észt sikerkönyvről, és kíváncsi gyerekekről
gyerek

Életrevaló Képeink
Kiállítás a hátrányos helyzetű gyerekek önkifejezésének fejlesztése céljából
gyerek

Cipők, tabuk és szövegben rejtőzködő Isten Cipők, tabuk és szövegben rejtőzködő Isten
Gyerekirodalmi konferencia 2018. november 23.
Illés Andrea kamaszkori szerelemről, Ferenc pápa könyvéről és rajzolófalról

Más művészeti ágakról

irodalom

Traumatológia az Irodalomtudományi Intézetben Traumatológia az Irodalomtudományi Intézetben
A kortárs próza újabb fejleményei konferencia 1. napja
színház

Az artisztika fellegvára Az artisztika fellegvára
A Fővárosi Nagycirkusz története a kezdetektől napjainkig
Borbás Dávid: A buszsofőr, Jamrik Levente: Az elíziumi kém
Milorad Krstić: Ruben Brandt, a gyűjtő


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés