Megdöbbenéssel vesszük tudomásul a film készítőitől, hogy Bengálban nem is egy, hanem az ideológia kompromittáltsága ellenére egy tucatnyi kommunista és kommunistaszerű párt vesz részt a hatalomért vívott harcban, és küzd nem csak a jobboldal, a centrum, az akármelyik más „szembenálló” ellen, hanem eszmei testvérpártjai ellen is. Anakronizmusnak érezzük ezt Európában, majd rögtön fájdalmasan hasít a tudatunkba a sztálinista észak-koreai rendszer virágzásának ténye, amelyre mindennapi életünkben nem szeretünk gondolni, pedig többet tudunk róla, mint Bengál napi politikájáról.

Rádöbbenünk, hogy ideológiai címke ide vagy oda, micsoda erős, az emberi tudatnál erősebb, szinte gépies hajtóerők kergetőznek össze-vissza életveszélyesen tudattalanunk parkolóházának legmélyén, és csak arra várnak, hogy anarchikus erejükkel elárasszák a tudatot. Amikor már nagy a feszültség, megtalálják hozzá a megfelelő liftcsatornát, hogy a felszínre törjenek. A démonok békés, ünneplő emberi alakok álcáját öltik, hogy a felszínen ne keltsenek gyanút, és ne legyenek idejekorán visszafojtva. A felszínre érve megindulnak egy úton, vörös burzsoáziájuk diszkrét báját sugározva, ahogy azt Buñuel mondaná. Közben a békés ünneplő jelképeket lerakosgatva vagy szélnek eregetve a Rendező-Nagytestvér vezetésével és ellenőrzése alatt betérnek a villába megmutatni igazi arcukat.

Melyik ponton jutnak felszínre? A film szerint a 48. emeleten. Mi ez? 1948? 1848? 1748? Bizonyára az 1848-as francia forradalom, a Második Köztársaság, amit abból láthatunk, hogy a világforradalom győzelmének bejelentése után a vita mindjárt a 19. század második felének anarchistáival kezdődik, Proudhonnal és Bakunyinnal, ó, a démonok élettere, az anarchia! A rendező az 1917-es forradalomnak szeretett volna emléket állítani a 2017-es filmbemutatóval, de talán jobb így, hogy ez 2018-ban jött össze, tekintettel a 48. emeletre.

Persze mindegy, hogy a történelem melyik gyenge pontján bukkannak fel a démonok, 1848-ban vagy 1948-ban, 1789-ben vagy 1989-ben, 1956-ban vagy 1968-ban, ezen, azon, vagy mindkét oldalon. Az idő nem fontos, az idő nincs is, minden egyszerre történik, és az „igazi forradalmár” dönti el, hány óra van, és milyen hosszú az egy perc. De ki az igazi forradalmár? Ki ennek az utolsó vacsorának a megváltó figurája? Egy ilyen démoni vacsorán mindenki erre pályázik, és érvel ideológiája mellett, míg bárki mást tarthat Júdásnak a jelenlévők között. De aztán, mikor megindul a forradalmi baszkódás, megint a gyermek mondja ki, meztelen(ek) a király(ok). A gyermek-démon...

Az emberi agyban a gyilkolásra képes agresszív ösztönök és a nemi ösztön szomszédos területeket foglalnak el. Ha egyiket túlzott mértékben felfokozzuk, az felébreszti a másik torz alakját is. A legkiválóbb afrodiziákum ehhez egy ideológia, mely ezt megengedi, erre biztat és ennek bűne alól feloldoz, egy afrodiziákum, mely ártatlan, önkielégítő mentális maszturbációt indít be, majd nárcizmusának öngerjesztő inflációjával önmagán túllépve másokra is rákényszeríti az örömhírt, az örömszerzés torzult formáit.

Marxnak lehet, hogy igaza volt, amikor azt mondta, Hegel a feje tetejére állította a világot. Ám a fejéhez kapna kétségbeesésében, ha láthatta volna, hogy a forradalmak Hegel eszméjének fejre állításával nem az illúziómentes valóság rendjét állították újra talpra, hanem a felfordulást megduplázták. Amikor egy ideológia egy másik ideológiát meg akar gyógyítani, a probléma nem megszűnik, hanem hatványozódik.

A forradalom egy perverz szadomazochista ösztön tobzódása, melyben a szeretet legmagasabb foka a testvérszerelem és -gyilkosság aktusa: az áldozat és elkövető egyé válik, és egyformán élvezi az önpusztítást.

Szabadság, testvériség, egyenlőség? Mi a szabadság? Pandóra szelencéjének megnyitása is csak egy videójáték, amelyben a mátrix újrarendezi önmagát, lehet, hogy csak szórakozásból. De a mátrix mátrix marad.

A forradalom meg megeszi saját gyermekeit.

Ghya Chang Fou (Sudden beheading / Hirtelen lefejezés)
Bengáli dark film, bengáli és angol nyelven, angol felirattal, 2017

Forgatókönyv és rendezés: Joyraj Bhattacharjee. Operatőr: Basab Mallik. Hang: Sukanta Majumdar. Animáció: Ankush Barman. Jelmez: Rini Seal. Zene: Santajit Chatterjee. Producer: Kamalika, Subhasis, Payel.

Szereplők: Shruti Ghosh, Qaushiq Mukherjee, Kamalika Banerjee, Anirban Bhattacharya, Benny Basu, Surojit Sen, Sudipa Basu, Sumeet Thakur, Sudipto Chatterjee, Gautam Sarkar, Rana Jit, Debarati Sarkar, Ben Zachariah, Aritry Das, Sreejita Mitra

Hossz: 120 perc. Korhatár: Csak felnőtt nézőknek!

Szinopszis: A Ghya Chang Fou sötét politikai szatíra, amely alternatív underground filmként határozza meg önmagát. A film megalkotását egyáltalán nem támogatta a mainstream filmgyártás, így minden tekintetben a független filmkészítési gyakorlat szférájába tartozik. Gátlástalan szex, erőszak, szadomazo aktusok, extrém politikai nézetek és incesztus kerül bemutatásra a filmben, amely bármiféle szépítést tudatosan mellőz a látványvilágában is. Nyers és sötét képekkel kísérletezik, ami újszerűséget kölcsönöz a filmnek.

A Ghya Chang Fou bengáli nyelven szó szerint azt jelenti: hirtelen lefejezés. Tizenhárom meg nem nevezett ember találkozik egy archaikus tárgyakkal teli villában, hogy megünnepeljenek, mint kiderül, egy kommunista forradalmat. Semmi sem tűnik valósnak, az utak valószerűtlen helyekre vezetnek, e helyeken lehetetlen felvonókhoz lehet jutni, a liftek az embereket bizonytalan utakhoz emelik. A kezdeti szenvtelen komolyság felett fokozatosan eluralkodik a bacchanáliák szelleme. Az ünneplés ráadás hangjai falsul szólalnak meg, ahogy a kommunizmusról, annak módjairól és eszközeiről, bonyolult történelmi fordulatairól szóló részeg beszélgetés degenerált burzsoá értelmetlenségbe és dekadenciába torkollik, abszurd szakadékokhoz, komikus összetűzésekhez, elszabadult orgiához, kicsapongásokhoz vezet. Egy fegyver elsül, valakit eltalál a golyó; a party eseményei összezavarodnak, az emberek a sehol felé távoznak, és a fiatal párt az elhagyatott épületben hagyják vagy követőnek, vagy túlélőnek.

Sikerrel járnak a fiatalok? Túlélnek? A legsötétebb bengáli komédia furcsa fordulatot vesz; ezek után egy balos bengáli elme aligha marad korábbi nézeteiben megingathatatlan.

A szinopszist fordította: Brenner Zoltán

Subhasis Chaudhury, a főproducer alternatív klubokat és mozikat keres: subhasis.chaudhury@gmail.com