bezár
 

irodalom

2018. 11. 28.
OGM fotónaplója – 2018. november
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Mindig is irigyeltem a festőket. Kiállnak a körút sarkára, kényelmesen előpakolnak a bőröndjükből. Állvány, paletta, olajfesték, oldószer. Lealapozzák a szűz vásznat, feltűrik az ingujjukat és nekifutásból felrúgják a valóságot.

Magasról tesznek a száguldozó combinókra, trolikra és a sürgősségi vérszállítókra. Ha megtetszik nekik egy templomtorony, ott szobroznak akár napokig, csak a színeket és a tónusokat lesik. Ebből a szempontból ez egy szép rokonszakma, gondolom, mikor megállok a nő mögött, pedig rohannom kéne valahova. Egy olajfotó állványról, szűk rekesz, hosszú expozíció, haha. Megnézem a képet. Olyan hosszan exponált, hogy lemaradtak a villamosok és trolik, azok felsővezetékei, amik feldarabolnák a tornyot, az unott képű járókelők, a körutat vizuálisan terrorizáló cégérek és a bűnös neonok. Nekem egy ilyet órákig tartana retusálni – persze ha lenne rá gusztusom –, ő meg itt lazán letojja a vizuális szennyet. Energiát spórol meg, és mégis több lesz tőle a kép, ez nem igazság! (Dehogynem.)

Fél perce állok mögötte, azt figyelem, hogy mit nem fest le a délutánból. Persze megérzi, hogy nézem, hátrafordul, mosolyog, barátságosan odahív és megkérdezi, min vigyorgok. Elmondom neki, felkacag, helyesel, hát hogy mutatna már itt egy CBA-logó? Vagy amúgy is, bárhol... helyeselek. Hogy mennyire idegesítő ez a sok vizuális szemét, mutatok a felsővezetékekre. És hogy mennyire fontos, mit nem festünk le, mondja. És mennyire fontos, hogy mikor nem kattintok, mondom. Yes, we are colleagues, fülig ér a szája. Good luck with the blue hour, köszönök, de marasztal. Ecsetet cserél és villámgyorsan egy alakot skiccel fel a szemközti sarokra. Felismerem a kék kabátomat és a hátizsákomat. Egy pillanatra jólesik nem zajnak lenni az utcán.

 -

nyomtat

Szerzők

-- Oláh Gergely Máté --

Oláh Gergely Máté (1983). A Kodolányi János Főiskola angol nyelv- és irodalomtanár – kommunikáció szakán végzett 2006-ban. Reklámügynökségi munkája után jelenleg szabadúszó fotós, leginkább eseményfotókat, portrékat és utcafotókat készít, nem áll tőle távol a szociofotózás sem.


További írások a rovatból

Tóth Kinga AnnaMaria sings/singt/énekel című kötetének bemutatója
irodalom

Vaktérkép
Recenzió a Természetellenes vadság című líraantológiáról

Más művészeti ágakról

art&design

Kiállításkritika A kétely felfüggesztéséről
Istentelen ifjúság a Radnóti Színházban
Závorszky-Simon Márton képei a Vízivárosi Galériában


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés