Van egy csoportterápia-jelent a filmben. Erős, fehér fénnyel világított, neutrális térben, fehér ruhába öltözött emberek párokban végzik a gyakorlatot: a zsongítóan mély hangú terapeuta instrukciói alapján hosszan néznek a partnerük szemébe, majd nagyon lassan, finoman, az ujjaik hegyével „végigpásztázzák” a másik arcát. Mindebben semmiféle birtokló gesztus nincs – a mozdulat nem gyors, nem nyers, nem erőteljes. A test határai pedig éppen ennek a lassú, óvatos, érzékeny közeledésnek a hatására mosódnak el, nyílnak meg az idegen előtt. A valódi, emberi intimitás elképesztően erős pillanata teremtődik meg a vásznon. A film központi eleme a szexualitás, sokszor, sokféle formában beszél róla és jeleníti meg, ezzel együtt sikerrel mutatja meg, hogy a fogalom határai sokkal tágabbak annál, mint ahogyan sokszor gondolnánk. A Ne érints meg! rendkívül komoly érdeme, hogy képes az intimitás széles vertikumát felmutatni előttünk úgy, hogy mi magunk is a bőrünkön érezzük annak jelentőségét.

Adina Pintilie rendező-forgatókönyv író már számos rövid- és dokumentumfilmet tudhat maga mögött, a Ne érints meg!, mely az alkotó első nagyjátékfilmjének, egyúttal átütő, nemzetközi sikerének is számít, mégsem szakít az eddigi életművel a nagy dobás reményében. A rövid műfaj jellegzetességeit és a dokumentarista igényt, a valódi problémák exponálásának vágyát és a referencialitással való folyamatos játékot nemhogy megtartja, de még fel is erősíti.

A történet egyszerűen leírható: a film főhőse, az ötvenéves Laura (Laura Benson) gyermekkori traumáiból fakadóan a valódi intimitás teljes hiányában élte le eddigi életét. Az a fajta testi-lelki összesimulás, amely valóban humánná, emberhez méltóvá tudja tenni a társas interakcióinkat, tökéletesen hiányzik az életéből, mindez pedig a szexuális kapcsolódásra való képtelenségben csúcsosodik ki. Problémái kezelésére Laura mindenkihez és bárkihez hajlandó odafordulni, akitől segítséget remél, így vonul fel a lakásában számos különös alak, mindenki a maga különálló, sajátos történetével.

Ahogyan a film halad előre, úgy válik egyre nehezebbé szétszálazni a fikció és a valóság szálait. Filmnézőként kondicionálva vagyunk arra, hogy amit egy játékfilmben látunk, azt a film saját, belső valóságában fogadjuk el hitelesnek és valódinak, de mindenáron a történetet keressük, a narratívát, a mesét, amelyet valaki el akar mondani nekünk, méghozzá a vásznon megmutatott szereplőkön keresztül. Pintilie hamar lehetetlenné teszi a számunkra ezt a hagyományos befogadási módszert, filmnézői attitűdöt, s nem csupán a számos önreflektív, egyben elidegenítő eszközzel, amelyet alkalmaz.

Laura a kamerába nézve, közvetlenül nekünk magyaráz akadozva az életéről, majd egy váratlan ellenbeállításban a kamera „túloldalán” megpillantjuk magát a rendezőt, aki arról számol be, milyen mély érzelmeket váltottak ki belőle a Laura által megosztott élmények. A különböző egyre-másra megjelenő új karaktereket, miközben ugyancsak mélyen megnyílnak az intimitáshoz fűződő saját viszonyaikkal kapcsolatban, hosszan, dokumentarista szemlélődéssel fürkészi, mi több: rögzíti a kamera. Nem pusztán bemutat, elénk rajzol egy-egy fiktív karaktert, és semmiképpen sem teremt prekoncepciózus illúziót ezekkel a karakterekkel kapcsolatban. Ehelyett engedi a szereplőit improvizálni és a maguk természetességében megmutatkozni a kamera előtt, amely rezzenetlenül, hosszan figyel. Az ehhez hasonló rendkívül hosszú beállítások, illetve sokáig kitartott nagyközelik esetén mindig történik valami transzcendens átlényegülés – ahogyan a Tarr Béla-filmek (de eszünkbe juthatnak Antonioni, vagy akár Ozu snittjei is) „kiüresítve önmagukat”, egy ponton szinte leválnak a cselekményről, és már olyan absztrakt jelentéseknek adják át a helyet, mint az idő múlása vagy a létezés kézzelfoghatósága.

Hasonló történik a Ne érints meg!-ben is, éppen csak nem az idő és a tér nemesül át a szemük előtt, hanem a testhatárok válnak átjárhatóvá a kamera tekintete számára. Hamar elfogadjuk a Pintile-által kínált, konvencióktól igen távolra rugaszkodó, tabuszegő rendező és néző közötti megállapodásokat, és ez a furcsa, egyszerre érzéki és érzékeken felüli film garantáltan a bőr alá hatol.

Ne érints meg!, színes, feliratos román-német-cseh-bolgár-francia dráma, 123 perc, 2018. Írta és rendezte: Adina Pintilie. Producer: Philippe Avril, Bianca Oana, Adina Pintilie. Fényképezte: George Chiper . Vágó: Adina Pintilie . Zene: Ivo Paunov. Szereplők: Laura Benson, Tómas Lemarquis, Christian Bayerlein, Grit Uhlemann, Adina Pintilie, Hanna Hofmann, Seani Love, Irmena Chichikova. Országos bemutató: 2019. február 7. Forgalmazó: Vertigo Média. Korhatár: 18 éven aluliak számára nem ajánlott!