bezár
 

film

2019. 02. 19.
Ki viszi át?
Paweł Pawlikowski: Hidegháború
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A 2013-as Ida átütő sikerének köszönhetően Paweł Pawlikowski tavaly már a cannes-i közönségnek mutathatta be új filmjét, melynek vetítése után állítólag tizennyolc percen keresztül állva tapsolták, majd el is nyerte a legjobb rendezés díját. A Hidegháború az idei Oscar-gálán verseng a legjobb idegen nyelvű filmért, a legjobb rendezőnek és a legjobb operatőrnek járó aranyszobrokért.

Bravúros mutatvány ez a lengyel rendezőtől, aki Angliában kezdte karrierjét, de a Lengyelországban forgatott Idával került igazán reflektorfénybe. Az Ida páratlan tisztasággal és egyszerűséggel tekint vissza a hatvanas évek Lengyelországából a második világháborúra és az azt követő kényszeres és keseredett titkolózás éveire. Łukasz Żal operatőr szokatlan, szigorúan szerkesztett fekete-fehér képei drámaiak és lebilincselőek. Inkább a fénykép négyzetes arányára, mintsem a széles mozivászon arányaira tudatosan építő képszerkesztés kihasítja szereplőit közvetlen környezetükből, és az éggel és a földdel keretezi őket újra. Pawlikowski alapjaiban nem változtatott a 2013-as sikerrecepten, a szintén lengyel Hidegháborút is Żal  fényképezte, akivel hasonló vizuális koncepciót dolgoztak ki ehhez a filmhez is, de a kontrasztosabb képek és kameramozgások tovább szűkítik a szereplők (mozgás)tereit. Pawlikowski alig kilencven percben fogalmazza meg az ötvenes, hatvanas évek Európájában Varsótól Kelet-Berlinig, Párizstól Splitig egymást kergető szerelmesek történetét. Tizenöt zaklatott éven át, a politika káoszában tájékozódni próbálva, határokon átszökve, illegalitásban, otthontalanságban keresi egymást a két szerelmes.

Hideghaboru1

1949-et írunk, amikor a zeneszerző, karmester Wiktor (Tomasz Kot) és munkatársa, Irena (Agata Kulesza) a lengyel vidéket járva népdalokat gyűjtenek, hogy azokat az általuk alapított Mazurek néptáncegyüttes előadásában ország-, majd világszerte népszerűsítsék. Wiktor figyelmét inkább a cserfes és rakoncátlan Mazurek-tanítvány, Zula (Joanna Kulig) köti le, hiába a funkcionáriusok által szabott irányelvek sora. A kommunista pártvezetésnek több kell annál, hogy a népi kultúrát terjesszék, a népművelést népmegműveléssé, propagandaeszközzé óhajtják tenni. Wiktort nem csak a hirtelen támadt szenvedélyes szerelem feszíti, hanem a pártvezetés béklyói is egyre szorítják, s egy kelet-berlini fellépés utánra eltervezi szerelmével közös szökését. Csakhogy a lány marad. A férfi pedig Párizsban telepedik le, hogy bárzongoristaként élje az emigrálók szabad, de mégis mindig hátratekintő, melankóliával mérgezett hétköznapjait. Egészen addig, amíg Zula fel nem bukkan, hogy aztán hamarosan eltűnjön ismét. A két szerelmes elválásaik és találkozásaik hosszú során újra és újra bizonyítja egymásnak és saját magának, hogy szerelmük tűzön-vízen át sem veszít erejéből, hogy együtt minden sikerül, hogy egész életük ebbe a romantikába zár.

De ez a mindent elsöprő szerelem őket sújtja leginkább, őket söpri el és emészti fel. Nem csak egymás boldogságának zálogai, hanem boldogtalanságuknak és életük félresiklásának is okai egyszerre. Ez a kelepce is úgy tart fogva, akár a vasfüggöny.

Hideghaboru2

Az író-rendező saját szüleinek dedikálta a filmet, akiknek hasonló se veled, se nélküled kapcsolata Európa különböző pontjain hozta össze, majd szakította szét a családot. Ezt a szerelmet mosta össze a Mazowsze lengyel állami tánc- és népdalcsoportnak és vezetőinek (Tadeusz Sygietyński és Mira Zimińska) történetével. Így lett a film egyik fontos (vizuális) eleme a néptánc, és kulcsfontosságú kelléke a filmben többször, több variációban felcsendülő népdal. Pawlikowski tényleg mindent bevetett a film megkapó szépsége és sikere érdekében: személyes történetet, lengyel és kelet-európai történelmi múltat, szerelmet, fülbemászó melódiát, gyönyörű, tehetséges színészeket és fantasztikus operatőri munkát, megrázó erejű képeket, de mégsem működik harmonikus egészként a Hidegháború. 

Kelet-Európa másfél évtizednyi történelméből és Zula és Wiktor személyes történeteiből is nagyokat kiszakító film ennek megfelelően éveket ugrál át időben, ami miatt az önsorsrontó szerelmesekkel roppant nehézkes érzelmileg azonosulnia a nézőnek, és a film minden ilyen kihagyásnál úgy lendül tovább, hogy nem hagy időt a kráterekbe és szakadékokba való bepillantásra. A nagy loholásban arra sem jut elég idő, hogy megismerjük a szerelmeseket, és árnyaltabban lássuk fekete-fehéren felskiccelt karakterüket és érzéseiket.

Végül tehát, hiába a sorsokat megpecsételő szerelem és hiába idézi meg Joanna Kulig a cigarettafüstbe burkolózó, búgó hangon éneklő Lauren Bacallt, és Tomasz Kot a nőt megbabonázottan figyelő Humphrey Bogartot az Egyszer fenn, egyszer lennben, a lengyel páros nem lesz képes halhatatlanná válni.

Hidegháború, fekete-fehér francia-lengyel-angol film, 85 perc, 2018. Rendező: Paweł Pawlikowski. Író: Janusz Glowacki, Paweł Pawlikowski. Operatőr: Łukasz Żal. Szereplők: Joanna Kulig, Tomasz Kot, Agata Kulesza, Borys Szyc. 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott! Bemutató: 2019. február 14. Forgalmazza és a képeket biztosította a Mozinet Kft.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Pazár Sarolta --

Pazár Sarolta a Pécsi Tudományegyetem filmelmélet és filmtörténet, valamint filozófia szakjain diplomázott. 2007 óta publikál fesztiválbeszámolókat, filmkritikákat és tanulmányokat. Alapítótagja a berlini Critique & Culture közhasznú kulturális egyesületnek.


További írások a rovatból

Beszélgetés Lichter Péter kísérletifilm-rendezővel a hosszú távú karrierépítésről és a sikerparadoxonról
Sajtótájékoztató Enyedi Ildikó új filmjéről, A feleségem történetéről
Pedro Almodóvar: Fájdalom és dicsőség

Más művészeti ágakról

art&design

A gyűjtő mint művész? A gyűjtő mint művész?
A Mai Manó Ház Erik Kessels több élete című kiállításáról
Sziget Fesztivál, 2019. augusztus 8.
színház

A jó, az aktuális, a kortárs színházat keressük A jó, az aktuális, a kortárs színházat keressük
Háttérbeszélgetés Kulcsár Edit fesztiválszerzővel a MITEM létrejöttéről, létjogosultságáról, egyedi, sikert generáló ismertetőjegyeiről, motivációról, célokról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés