bezár
 

art&design

2019. 05. 06.
A ráció nagykövete
Cséfalvay András: Egy olyan világban, ahol nincsenek tények, ott csak a jóság marad
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az alkalomra készülődve mindenekelőtt az jutott eszembe Cséfalvay András kiállítása kapcsán, hogy ha a művészetnek a puszta gyönyörködtetésen túl bármiféle küldetést is kívánna a társadalom szentelni (ami persze nem jelenti azt, hogy a művészet olyasvalami tevékenység volna, amely eo ipso efféle célelvet szolgálna), akkor az a különféle, egymással sokszor összeegyeztethetetlen, s ezért gyakran konfliktusban álló világszemléletek közötti közvetítés nemes feladata lehetne.

Az imént szándékosan használtam a felvilágosodás szellemi tradíciójára (egyebek mellett Humboldtra és Kantra) visszavezethető világszemlélet (Weltanschauung) fogalmát, mintegy a látszólag hasonló jelentésű világkép (Weltbild) terminusa ellenében is. Az előbbi ugyanis a sensus communis eszménye alapján közösséggé érzékenyíthető szubjektumok megismerő képességére, illetve ezeknek a megismerés tárgyaihoz, a világhoz fűződő közvetlen kapcsolatára utal. Utóbbi viszont arra a természettudományos és techno-kulturális folyamatra mutat rá, amely a napnyugati gondolkodás történetében – legalábbis Martin Heidegger A világkép korszaka című korszakos írása szerint – az ember és a világ fokozatos szétválasztottságát eredményezte. Heidegger szerint ebben a folyamatban kulcsfontosságú az a pont, ahol a középkori és az újkori gondolkodás elválik egymástól. Meglátása szerint ugyanis ezen a ponton nem egyszerűen az történik, hogy a középkori világképet az újkori váltja fel, hanem hogy a természettudományos módszertanok, a racionális ismeretelmélet, egyszóval az újkori gondolkodás révén először válik a világ képpé, s ezzel párhuzamosan pedig az ember e világ ellenében önmagát szubjektiváló elvont megismerővé.

Mindezt azért tartom fontosnak megjegyezni Cséfalvay András műveinek vonatkozásában, mivel az itt látható művek, meglátásom szerint, a művészet eszközeinek segítségével ezt a konfliktust járják körül. Természettudományos érdeklődésű művész lévén, Cséfalvay elsősorban arra a kérdésre keresi a választ, hogy az uralkodó (tehát a modernitás folyamán kifejlődő, jellemzően euro-atlanti központú, autoritás- és intézményelvű, stb.) tudományos világszemlélethez képest milyen féltudományos, áltudományos vagy éppen nem tudományos (így például: mágikus, törzsi, vallásos, spirituális, ezoterikus vagy éppen extrateresztriális) világmagyarázatok léteznek még? Ám nem egyszerűen ütközteti egymással vagy éppen kijátssza egymás ellenében ezeket a párhuzamos világmagyarázatokat, hanem a művészet tárgyalóasztalához ülteti a feleket. Teszi mindezt abban a nem titkolt reményben, hogy rávilágítson arra – és itt most a művész egyik előszeretettel használt szempontját kell kölcsönözzem – mennyire "szituatív jellegű", tehát geokulturális, politikai, gazdasági, társadalomtörténeti meghatározottságok függvénye e magyarázatok igazságértéke. Ennyiben kérdésfelvetése a huszadik századi tudományfilozófiai irányzatok közül elsősorban Paul Feyerabend munkásságához kapcsolható leginkább. A módszer ellen című radikális munka szerzője ugyanis szintén arra hívja fel a figyelmünket, hogy az a fejlődés- és felhalmozáselvű tudományeszmény, amely a modernitás során uralkodóvá vált, kizárólagosságát az ideológiaként bebetonozott módszeresség és tudományos objektivitás merőben konstruált célelve révén alapozza meg. A társadalom számára valóban hasznos tudomány ezzel szemben, állítja Feyerabend, az egymással folytonos összemérettetésben álló módszerek sokszólamúságában lenne.

Cséfalvay András: Egy olyan világban, ahol...., 2019, Enteriőr - előtérben: Istenek csúcsa , kétcsatornás video-installáció, 2019, Fotó: Surányi Miklós

Van azonban Cséfalvay munkáinak egy másik, művészetfilozófiai szempontból talán még ennél is fontosabb vonása, amely az ismeretelméleti szkepszis perspektívájából kívánja az esztétikai és etikai szférákat összehangolni. E szkepszis alapja nem más, mint az E/3 személyű tudományos leírásokra épülő racionális világkép, valamint az E/1 személyű szubjektív élmények közötti "magyarázati szakadék" problémája. E problémát a következő példával tudnám leginkább szemléltetni. Ha azt állítjuk, hogy vetülettani szempontból összefüggő gömbfelületként értett planétánknak a tudomány mai állása szerint valóban nincs egyetlen sík felülete sem, akkor ehhez képest vajon Petőfi Sándor laposföld-hívőnek mondható-e, amikor a 19. századi nemzeti tájköltészetünk egyik csúcskölteményében így ír a pusztáról: "Mint befagyott tenger, olyan a sík határ, /Alant röpül a nap, mint a fáradt madár...", vagy: "Mint kiűzött király országa széléről, / Visszapillant a nap a föld pereméről..."? Vajon egymást kizáró ellentétként feszül-e egymásnak ebben az esetben a földrajztudomány racionális igazsága, valamint a tájköltemény művészeti igazsága?

Úgy gondolom, hogy Cséfalvay itt látható installációi ehhez hasonló, megrendítő erejű kérdéseket szegeznek nekünk. A Milyen lehet denevérnek lenni? című alapvető ismeretelméleti tanulmány szerzőjének, Thomas Nagelnek  nyomán ugyanis olyan, szinte képtelen dolgokat kérdeznek, amelyek a racionális megismerés érdekében, mondhatni annak védelmében ássák éppen alá e racionalitás normatív kereteit. Ezek a képtelen kérdések így hangoznak: vajon milyen lehet őscickánynak, hawaii őslakosnak, űrlénynek, csillagásznak, Plútó-rajongónak, Sir Isaac Newtonnak lenni? Ám Cséfalvay nem csupán formális értelemben kérdez rá mindezekre, de művészeti és technológiai eszközök segítségével bele is helyezkedik, sőt, szinte valósággal belebújik e karakterek bőrébe, hogy megmutassa számunkra, miként is néz ki a világ e nézőpontokból. Ha ugyanis valóban egy olyan világban élünk, miként azt a tárlat címe is sugallja, ahol nincsenek tények, s már csak a jóság maradt számunkra, akkor mindez azt is jelenti, hogy a felvilágosodás vívmányainak híveiként nap mint nap gyakorolnunk kell e jóságot. Éppen ezért arra bátorítanám most Önöket, hogy Cséfalvay András példáját követve váljanak Önök is a ráció nagyköveteivé, s gyakorolják a beleérzés fenomenológiáját és az együttérzés teológiáját: fogadjanak örökbe mindannyian egy-egy laposföld-hívőt, globális felmelegedést vagy evolúciót tagadót, s egy pillanatra próbálják meg elképzelni, milyen is lehet a világ az ő szemszögükből.

Képek: ©Surányi Miklós (Enteriőr-fotók), ©Cséfalvay András

Cséfalvay András Egy olyan világban, ahol nincsenek tények, ott csak a jóság marad című kiállítása május 19-ig tekinthető meg a Trafó Galériában (1094 Budapest, Liliom u. 41.) Az írás Miklósvölgyi Zsolt április 4-én elhangzott megnyitószövegének szerkesztett változata.

 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Miklósvölgyi Zsolt --


További írások a rovatból

art&design

Gondolkodásunk módszereiről Gondolkodásunk módszereiről
Beszélgetés Falcsik Marival, Walter Isaacson: Leonardo Da Vinci – a zseni közelről című könyvének fordítójával
art&design

Publikus '90-es évek Publikus '90-es évek
A Publikus magánügyek. A 90-es évek művészete magyarországi magángyűjteményekben című kiállításról a szentendrei MűvészetMalomban
Cséfalvay András: Egy olyan világban, ahol nincsenek tények, ott csak a jóság marad

Más művészeti ágakról

irodalom

Hiszek az ihletben Hiszek az ihletben
Interjú Térey Jánossal
Kemény Lili: B monitor című darabja az Ódry Színpadon


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés