bezár
 

színház

2019. 07. 29.
Tarr Béla utolsó utáni szava
Missing People (Hiányzó emberek) Tarr Béla mozgó csendélete a Bécsi Ünnepi Heteken
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Gabi Hift nachtkritik.de-n megjelent írása alapján megkísérlem összefoglalni, mit is láthatott, tapasztalhatott a közönség Tarr Béla bécsi performansz-előadásán. A filmet maga a rendező nevezi így, mikor az előadás előtt felhívja a figyelmet, hogy a következőkben egyfajta installációban vehetnek részt a megjelentek, akik szinte zarándokoltak, hogy láthassák Tarr A torinói ló utáni #mégisfilmjét. A mester legutóbbi munkája után kijelentette: mindent elmondott már – ahogy ezt több fórumon is olvashatjuk –, rajongói pedig reménykedtek, hogy mégis van még valami, hiszen eddigi utolsó filmje olyan sötét zárása lett volna egyébként is megterhelő életművének, ami sokak számára szinte elviselhetetlennek tűnt.

A Wiener Festwochenen debütáló előadásban az a 250 hajléktalan szerepel, akikkel Tarr hónapokon át dolgozott, akik életét hónapokon keresztül kísérte, ha kellett, az utcákon töltött velük időt, hogy kialakítsa a szükséges bizalmat, amiben „szereplői” már képesek voltak megnyílni, megmutatni magukat, életük egy-egy részletét a performansz etűdjévé alakítani át. Ebből az állapotból születtek a következő képek:

Szkéné színház

Előadóművészek idegen környezetben

Sokan, akiknek nincs kihangosítható művészeti produkciójuk, elveszettnek tűnnek: egy férfi babát öltöztet, egy nő hímez, talán korábbi életének egy részletét felidézve, egy másik végigveszi mindennapos szokássorát, melyet elalváshoz készülődve végez. Mindezeket a legnagyobb komolysággal végzik. Csak egy fiatal nő akad, aki miközben egy másik haját fésüli, folyton elneveti magát. Számára láthatóan nehéz komolyan venni mindezt. Szép, hogy Tarr Béla látni engedi ezt a mosolyt. Ami olyan maradandóvá teszi filmjeit: hogy a néző szinte azt hiszi, az emberi létezés lényege nem olyasmi, ami ide tartozna…

A szereplők, akik saját szokásaik közt kalauzolnak minket, láthatóan bizonytalanok ebben az idegen környezetben, ahol teljesen értelmetlenné válnak hétköznapi rítusaik. Végül mind lefekszenek aludni a bálterem padlójára, egyet kivéve, aki kerekesszékében körbegurul halálosan komoly arckifejezéssel.

Béla Tarr / Fred Kelemen

Ahogy Tarr az előadás elején felhívta rá a figyelmet, a nézők inkább egy performanszt, egy installációt láthatnak mozgó/mozgalmas képekkel, semmint egy filmet. És valóban: egy elhagyatott, reménytelenséget árasztó hajléktalanszálló helyett egy barokkos díszteremben játszódnak ezek a történések. Mire a közönség megérkezik, már csak egy eldurvult koktélparti „díszletébe” sétálhatnak be, ahonnan a vendégek eltávoztak, de senki nem takarított el utánuk. Vörös futószőnyeg, magas, állófogadáson használatos asztalok, rajtuk koszos poharak és ételmaradékkal teli tányérok, a szőnyegen mindenütt foltok, csikkek, flitterek. A nézők a falak mentén futó lépcsőkön foglalhatnak helyet, és ahogy elkezdődik a film, pontosan ezt a termet látják, épp csak ők maguk hiányoznak a képről.

Vágyakozás a végső dolgok után

Tarr Béla rajongói számára – akik a mester komor, fekete-fehér világához szoktak – sokkoló lehet a kép: gazdag, ragyogó színek világítanak a vásznon. A kamera, amelyet most is, mint minden filmjében Fred Kelemen forgat, táncolva cikázik a szeméttel teli asztalok, az otthagyott, kristályosan csillogó poharakban úszkáló cigarettacsikkek közt, és folyékonyan váltogatja a fókuszt egyik csodálatos csendéletről a másikra. Virágok és összeragadt tányérok, a világos vörös az összemocskolt terítőkön, minden gusztustalanul, egyben csábítóan ragyog, flitterek csillámlanak az asztalokon és szőnyegeken, és mindez valahogy olyan képet fest, mintha épp egy nagy festő egykori képét néznénk.

Miután a kamera körbeér az üres termen, a színek elkezdenek halványodni, és ahogy az első emberek feltűnnek, a kép már vissza is tért a Tarr Bélától megszokott fekete-fehérhez. A terembe érkező száz ember komor kifejezéssel arcukon áll fel egy sorrá. Néhányban közülük felismerjük az utcai újságárust, azokat az embereket, akik talán kéregettek már tőlünk. A második képen egyfajta polonézt táncolva keringenek körbe a teremben, majd látjuk a mulatságot, amelynek maradékai közt éppen ülünk. Semmit nem hallunk, leszámítva néhány jelenetet, melyek alatt a hangsávot monoton loopok jellemzik, a korábbi filmek haláltánc hangulatát idézve.

Késői kitárulkozás a kamera előtt

A performansz nem ér véget a filmmel. Folytatódik tovább. A terem végében lévő függöny szétválik, és mögötte sörpadokat látunk, ingyen itallal várnak minket a bárnál, és egy fiatal nő szomorkás dallamot játszik harmónikán, elöl pedig egy felvétel pörög folyamatosan az összes résztvevő arcképeit vetítve, akik komolyan és némán merednek egyenesen ránk.

Tarr Béla ezeken a nagyszerűen komponált felvételeken elérte náluk, hogy teljesen kinyíljanak a kamerának. Önkéntelenül is arra gondolunk, mennyibe lehetne beleszeretni közülük, ha valaha esélyünk nyílna így találkozni velük. A válasz: a legtöbbükbe. Ezek után a néző még úgy egy órán át ül sörrel a kézben, szinte közvetlenül a szívébe lát ezeknek a képeken feltűnő embereknek, és arra gondol meghatódva: Mégiscsak milyen szépek!

Nurith Wagner-Strauss / Wiener Festwochen

MissingPeople (Hiányzó emberek) - A következő felsorolásban a film/performansz szereplőinek nevét olvashatjuk

 Abdelaal Ahmed Shehata Faysal, Abedin James, Aghová Monika, Alkan Renate, Aradi Zsolt, Aranyosi Cintia, Aurel Dănăilă, Babušák Gabriel, Badić Amir, Balázs Ernest, Balint Peter, Balog László, Balog Nikolasz, Baluţă Ilie, Bancsók Ernő László, Bancsók Zsolt, Bense Attila, Bercea Cătălin, Berger Fütz, Bluma Christian, Böcz Balazs, Bogdán Iván, Bogdán Lajos Péter, Bogdán Viktória, Bogenberger David Georg, Bordás Tamás, Boros Zoltán, Bosmea Aurel, Bostorogu Adrian-Costin, Botoš Karol, Botošová Mária, Braunerová Ingrid, Brinsky Robin, Brugovszky István, Buljubašić Edis, Burai Attila, Causemann Vivienne, Cezar-Luzian Ivan, Cică Florin, Condrate Augustin, Cselényi Zoltán, Csergő Szabolcs, Csiki Zsolt, Csirke Mihály, Csizmás János, Damian, Deisenreiter Rene, Demmer Deniz, Diac Julian, Diaz Maja Juan, Dinca Florin, Dömenyi Ernő, Dono Július, Dragomirescu Sorina, Dubkowski Alex, Dufenzl Violetta, Duy Florian, Edelweiss Alicia, Eder David, Elisabeth, Endresová Monika, Epp Karl, Farkas Gergely, Farkas Marcell, Farkas-Csipkés Lajos, Fazekas Julianna, Fazekas-Gyermán Róbert, Fencz Günter, File Géza, Flicker Herbert, Florin Ramian Petra, Földes László, Gábor Milan, Galgoczi Norbert, Galicz Viktória, Gašparová Petra, Gebauer Béla, Genya Tomas, Gerin Werner, Gheorghe Nutu, Gherase Mihai, Ginzvean Rudolf, Gollner Johanna, Gombar Radoslav, Grundmann Max, Gstraimer Oliver, György László, Halper Jürgen, Herta Lupa, Hetesi Árpád, Holics István, Hornyak Ladislav, Horvath Andrea, Horváth Julius, Horváth Michelle, Horvath Stefan, Huber Maximilian, Huljev Sandra, Husaruk Margarita, Ibrahim Juan, Ibryamov Gyulbeyan, Ihsenak Ladislav, Imre Rosmarie Stefanie, Ionescu Pia, Ionuţ Toma, Iovanovic Todorior, Ivanov Nikola,Jaciut Rafael, Jacubicova Louisa, Jánosa László, Jánossa Tamás, Janschek Daniela, Johnson Jerry, Jovanović Tomo, Judex Fabian, Károly Tibor József, Kárpáti Zoltán, Kaso Stanislav, Kelemen Fred, Kocs Zoltán, Koller Petra, Kondakorová Magdaléna, Könemund Arlyn, Korntinal Erwin, Kos Vedran, Kostov Kamen, Kostova Dafina, Kőszegi Zoltán, Kovacs Hajnal, Kovács József Zsolt, Kovács Zoltán Attila, Krischan Michael, Kristófi Zsófia, Krska Zdenek, Kudzia Waldemar, Küllner Frank, Kurucsová Katarína, Kvasnica Dušan, Laczkó Gábor, Lajtárné Kovács Matilda, Lakatoš Pavol, Leitner Lyubov, Lengyel Lea, Liliana Saicu, Liska Filip, Lőrniczi János, Lucaci Alexandru, Mága Dezsőné Éva, Mahdjobian Dieter, Makrai László, Manzano Markó István, Matache Gabriel-Leonard, Mateička Dušan, Matoiu Claudio, Mayer Mario, Meklas Rafael, Meszarosová Anna, Meyer Marion, Milo Ján, Molnár Szilveszter, Molnárné Szilágyi Szilvia, Mörtel Gábor, Mücková Renáta, Murić Safet, Nagy Ádám, Nagy Iván Miklós, Nagy Pálma Liana, Negru Dumitru, Niederkofler Lee, Nikovics Tamás, Ocovanova Alena, Oláh Alexander, Olahová Denisa, Omerović Benjamin, Omorogbe Edna, Onac Marian, Onwusaka Monika, Orsós Miklós, Pacaj Adam, Parkes Helen, Peca Sorin-Virgil, Pepcsu Florian, Perepelin Igor, Petrov Lyuben, Petrova Elenka, Plačko Vladimír, Plascuka Nicole, Ponjević Milan, Pöschl Monika, Prader Georg, Püsök Tibor, Racs Ludislav, Rácsai Lajos, Raczová Katarína, Radnai József, Radu Teodoru, Ramović Amila, Reisinger Ivan, Reza Zayani, Rigová Valéria, Ristov Srebro, Ritter Dietmar, Romanowska Nicole, Rostás József, Rostás Lajos Attila, Rudolf Karalo, Rupnik Rene, Rusu Ardelean, Sagharichi Mohammad, Samková Andrea, Schalt Susanne, Schitta Daniel, Schmid Kim, Schmidt Violeta, Schranz Hubert, Schuster Gottfried, Šereš Ladislav, Shterev Dimcho, Spisák Gabriel, Spitt Hermann, Starz Hannes, Stelzner Hendrik, Stika Sabine, Stojková Eva, Stozinić Nikola, Strpsko Nikola, Stummer Ernst, Swirko Steven, Szabó Gyula, Szabo Mugur, Szajko Mikulas, Szász Edvárd, Szatmári Andrásné, Szedunka Szabolcs, Szeiler József, Szijártó Balázs, Szilagyi Alexandra, Szokaly Diana, Szőke Sándor, Sztojka Imre, Sztraka Ferenc, Taiwo Funmi, Takács Zoltán, Tarr Béla, Tayfur Bülent, Tóth Izsák, Tóth Janó, Tóth József, Tsymbuyanga Jean, Tüchler Hans Martin, Tvarůšková Marta, Ulz Valentin, Vadász Zoltán, Van Hien Bui, Varga Dávid, Varjú Péter, Vasilev Mario, Veres István, Vida Tibor, Víg Mihály, Vörös László, Walcz Tamas, Wangela George, Watzinger Ernst, Weber Denis, Widlak Doreen, Starkowski, Woletz Herbert, Wolftraud Mihali-Nagl, Yadin Kaya, Yavuz Sarikaya, Yildiz Alexandra, Zahortea Flaviu-Ionel, Zehliha Ali, Zöchlin Engelbert, Zöllner Michael.
 

Bemutató: 2019. június 13., Wiener Festwochen, Bécs

A képek Nurith Wagner-Strauss, Wiener Festwochen-en készült munkái.

 


 
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Dósa Judit --

"Csak két dologban hihetsz. Vagy abban, hogy a világon minden csoda, vagy abban, hogy semmi sem."


További írások a rovatból

Simon Longman: Rozsda, avagy minden vérünk benne szárad
Háttérinterjú Barda Beátával és Szabó Györggyel a Trafó működéséről, kapcsolódó projektekről, a nemzetközi beágyazottságról
Interjú Láng Annamária színművésszel a külföldi színjátszásról, rendezőkről, idegen nyelvekről
színház

Az ember, a polgár és a diák Az ember, a polgár és a diák
Petőfi és Az apostol mint tantermi dráma a k2 Színház előadásában

Más művészeti ágakról

irodalom

A mindenség ernyőjére kivetítve A mindenség ernyőjére kivetítve
A Kortárs folyóirat, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Veres Pálné Gimnázium közös Ottlik-regénykonferenciája
Maja Lunde: Hónővér. Cser Könyvkiadó, 2019.
irodalom

Huszonegyedik #12 Huszonegyedik #12
A Másik domesztikálása


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés