bezár
 

irodalom

2019. 12. 22.
Összművészeti szólánc a háború jegyében
Izsó Zita és Vörös Anna zenés irodalmi estje
Tartalom értékelése (3 vélemény alapján):
A HungaRió kávéház, mint egy kis darab Rió de Janero adott otthont Vörös Anna és Izsó Zita fúziós felolvasó estjének, mely során a zene és az irodalom ismerős társként simult egymáshoz. Ahogy a Brazíliával telt levegőben Janković-Izsó Nóra éneke és zongorajátéka összehangolt pezsgő párbeszédbe lépett a két szerző felolvasásával, a közönségre percek alatt ült rá egyfajta beavatottság-érzés. Érezhettük, itt most a kis kávéház falai között valami lényeginek és maradandónak lehetünk a részesei.

A Brazíliát idéző budapesti kávézó, ami önmagában is fúziós folyamatokra épült, tökéletes helyszínválasztás egy olyan estnek, amelyen a kortárs magyar irodalom fonódik össze a zene művészetével, feldolgozva globális tragédiákat és problémákat. Míg a felolvasások egymásutániságában sorra rajzolódott ki a háború, a kegyetlenség, a kitaszítottság és az idegen mint szervezőelv, a közönség soraiban mégis egyfajta biztonságérzet uralkodott.  A téma közel jött és teljes realitásában mutatta meg magát, a légkör pedig, mint egy védett ház, azt sugallta, mindez többé nem titok, nem egy elnyomott tudatalattiban rejtőző önámító valóság része: ennek itt és most helye, súlya és realitása van.

A felolvasás
A szövegek és az énekek közös szimbólumokba kapaszkodva követték egymást, mint egy végeláthatatlan összművészeti szólánc, melyben minden elem a reflexpárjaihoz szerveződve kapja meg a komplett formáját, létrehozva egy kiegyensúlyozott, de szerteágazó történetet. Az első központi elemcsoportot a víz, a tenger és az ehhez kapcsolódó különböző asszociációk blokkja adta. Először Izsó Zita A tengernek háttal című verse hangzott el, majd ezt Vörös Anna Emlékbetörés novellájának a részlete követte. A szimbólum, bár végigvonult az egész esten, explicit módon még két szövegben jelent meg: Izsó Zita A hit fokozatai és  Határátkelés című verseiben. A víz komplex szimbolikájának több fázisa is érzékelhető volt a művekben. Egyrészt hangsúlyt kapott a víz mint a megtisztulás, és az újjászületés közege, másrészt ellenpólusként lépett fel az előbbiekkel, amikor az elhagyatottság, az elembertelenedés és a halál szimbolikáját hordozta magában. A part és a víz, az emberré válás (A hit fokozatai) és a dehumanizáció (Emlékbetörés) oppozíciós párjai érdekes viszonyokat generáltak az összeforró történetben. Az előbbi mint a kint és a bent, a kitaszított és a befogadott közti párhuzam előrevetítette azokat a fő gócpontokat, amelyek a későbbiekben az est témájának a magját képezték. A víz központi elemként való megjelenését a szövegeken kívül, az esemény egész folyásában hangsúlyosnak érzem abban, ahogy a három előadó képes volt elmosni a saját műveinek határát, létrehozva ezzel egy egymásba folyó párbeszédet, mely során többé nincsenek átléphetetlen határok szöveg és szöveg vagy zene és szöveg között.

Izsó Zita

A láncot Izsó Zita Ima az ostromlott városért, Azonosság, és Fakír című versei folytatták, melyek mellé Vörös Anna Vadoma Pécsett 1. és Vadoma végignézi, ahogy Amirit elviszik című novellái társultak. A víz széleskörű jelentésegységei közül a továbbiakban az elembertelenedés jelképének rendszere szervezte a felolvasást, mely percről percre fordult át apokaliptikus világkép tükrévé. Vörös Anna Vadoma Pécsett 1. című novellája egy kiemelkedő darabja volt ennek a témacsokornak, mivel a halál tragédiája a hétköznapi kegyetlenség függvényében jelent meg benne. A kép, melyben a halál a saját jelentőségének megfosztottjaként szerepel, egyfajta keserű és visszafordíthatatlan torzulást jelez a világ megbonthatatlannak hitt egységében. Az említett novella abszurditását a pillanatnyi életképek szokatlan egymásutánisága adta, és az a tény, hogy olyan közeget mutat, melyben a halál beférkőzött az élet legapróbb területeire is. Izsó Zita Határátkelés verse és Vörös Anna novellája érdekes módon fonódott össze. A két szöveg kapcsolódási pontját a gyereknézőpont és az ehhez kapcsolódó különleges szimbólumválasztás adja: a vajas kenyér mint a nyomorúság szimbóluma. Izsó Zita versében a pofára esett vajas kenyér és az eltorzult szenvedő arcok párhuzamát fejti ki gyerekszemszögből a világot definiálni próbáló lírai én. Az ehhez hasonló ifjúsági- és gyereknézőpont az est folyamán többször is felbukkant (pl Izsó Zita Ivadékaikat a bölcsőszájú halak és Vörös Anna Vadoma végignézi, ahogy Amirit elviszik című novellájában). A nézőpont bevonásának jelentősége egyrészt abban rejlik, hogy a gyermeki szempontból érzékelt kegyetlenség még nagyobb erővel hat, másrészt az ártatlan és őszinte szemszög segíthet felerősíteni bennünk a képességet arra, hogy szembenézhessünk ezekkel a problémákkal.  

Vörös Anna

Az apokaliptikus és embertelen világkép is komplex módon alakult a különböző szövegek hatására. A szimbólumrendszerbe belép a félelem és a rejtőzés mint a mindennapok elemi szorongásai, az ostrom és a légitámadások kiszolgáltató mechanizmusai, melyben a passzivitásra kényszerített emberek képe egyfajta dehumanizált valóságot fest. Egy olyan ember utáni közeget, ahol értelmet nyer Izsó Zita versében elhangzó mondat:

ő egyetlen személyre nem fog főzni.

A szubjektum elidegenedése önmagától az asszociációs szimbólumlánc végét adja. Mindez úgy jelenik meg Izsó Zita Érkezés című versében, hogy a szubjektum többé nem érez vágyat az önazonosságra, így kivetíti magát a körülötte lévő tárgyakra, dehumanizálódik, és felbontja önmaga egységét. Ehhez az elidegenedés érzéshez társulnak a biblikus és vallási elemekre építkező és azokat újraértelmező versek is (Eloldozás, Kibírni harmadnapig). A felolvasás utolsó képei erőteljesen a visszafordított teremtés, a kipusztuló élővilág és az önmagában felbomló és megkérdőjelezett szubjektum köré szerveződtek.

Jankovic-Izsó

Az est folyamán felszínre tört témák, képek és szimbólumok hatását és jelentőségét tömören és megdöbbentő egyszerűséggel foglalja össze Izsó Zita Ivadékaikat a bölcsőszájú halak című versében elhangzó következő részlet:

 Pedig mióta elkezdődött a háború,

semminek sincs ugyanolyan íze,

 sem anyám levesének,

sem a dédi sült almájának,

 sem a nagyanyám piskótájának,

 de a hó íze semmit sem változott.

Mindez rámutat arra, ahogy az ember, mint a kegyetlenség és a háború katalizátora, szemben áll az egyedüli érintetlenséget és a stabilitást képviselő elemmel, a természettel.  

Fotók: Pallag  Gábor

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Tóth Ramóna Mirtill --


További írások a rovatból

irodalom

Berendezkedni az örökké tartó bizonytalanságra Berendezkedni az örökké tartó bizonytalanságra
Kertész Erzsi Az átutazó című könyvének bemutatója
Halmai Tamás Kint lények járnak című kötetének bemutatója
irodalom

Irodalom feketén-fehéren Irodalom feketén-fehéren
A Háttérzaj irodalmi kör a Fekete Zaj fesztiválon járt
irodalom

Sátoros ünnep Vasban Sátoros ünnep Vasban
Élmény. Beszámoló. 2020. augusztus 21-22.

Más művészeti ágakról

Gondolatok a Prometheus és az Alien: Covenant című Scott-filmekről
gyerek

Van Művészi Vénád?
Pályázat középiskolásoknak
art&design

Vallás, mint társadalmi tudat Vallás, mint társadalmi tudat
Vendég+látás kiállítás Pannonhalmán
art&design

Létjel-aktualizáció Létjel-aktualizáció
A magyar performansz története 1966–2018 (2): 1968, Bauer Sándor (1969), Galántai György és a Balatonboglári Kápolnaműterem (1970–73), Hajas Tibor (1974–79)


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés