bezár
 

irodalom

2020. 02. 28.
De ki ül a budin?
Darvasi László, Magyar sellő, Magvető, 2019.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Meseszerű, diszharmonikus világ, a groteszk ismerős keserűségén átderengő valóság az, amelyet Darvasi László Magyar sellő című regényében tár elénk. Ismerős helyzetek, hátborzongató brutalitás, tragédia-szimfónia.

A regény narrációja a kleisti meseszerű, romantikus, ugyanakkor a kegyetlenül naturalista örökségből merít. A nézőpontok hol élesen elválnak, hol szinte szétbogozhatatlanul összeolvadnak. A bukolikus képeket megszakítják a nyers párbeszédszerű kiszólások/megszólalások. A narráció dinamikáját kíséri a töredezett forma és szerkezet. A regényben felfedezhető a lineartitás, a sellő történetének végigvezetésében, ugyanakkor az egyes passzusok a különböző szereplők saját történetét mutatják be. A német kisváros összes lakosával találkozunk, egyéni tragédiájuk hozzákapcsolódik a regény univerzális diszharmóniájához. Nincsenek fejezetek, ciklusok, az anekdotikus részek megszakítatlanul, széttöredezve hömpölyögnek.

A regény természeti világa dühös. Dühös azért, mert hullanak az állatok, pusztulás, brutális agresszió és félelem uralkodik mindenen és mindenhol. A természet dühös, „Lökdösődött a szél, dühösen rohant az utcán”(39), amiért elpusztítja őt az ember, ugyanakkor a meseszerű narráció néha megpróbálja visszabillenteni a látszatharmóniát, az idillt, azt, amilyennek kéne lennie a természetnek, „Sötét kabátját kezdte magára húzkodni az est. A gödör csaknem készen volt, és amikor az alkonyat vöröse szétömlött a láthatár szélén, Jonas némi morfondírozás után úgy döntött, hogy lent fog aludni.”(146). A regény szereplői agresszívak és visszataszítóak. Az agresszió elemi szintje a tettlegesség. A kínzástól a csonkításig, a nyers halálon át minden megtörténik, de az biztos, hogy a regény végére egyik szereplő sem marad egyben. Az ember mint közösségi lény a brutalitás oldaláról értelmezhető. A tettlegesség mellett megjelenik a verbális agresszió is, amely legtöbbször a szereplők szólamaiban mutatkozik meg, de sokszor összecsúszik a narrátoréval. A regényben megjelenített pusztulás egymásba gyűrűzik, az ember pusztítja a világot, a világ pusztítja az embert, az ember pusztítja az embert. A természet megbolygatott harmóniája, mintha a társadalom brutalitásában engedné ki a gőzt, amit a társadalomi hierarchia, a hatalom legitimál.

A regény központi problémája – Darvasi életművében nem először – a hatalmi szerepek, az elnyomás és az egyén kapcsolata, amely kissé didaktikusan és kiszámíthatóan, de strukturáltan van bemutatva. Megjelenik a gróf, az abszolút hatalom, az első láncszem, Henrik, az intéző, aki hiába áll a piramis majdnem csúcsán, az ő bukása a legnagyobb és leginkább elkerülhetetlen. Henrik karaktere mozgatja a hatalom által szült brutalitást, ő végzi be a gróf emberhez méltatlan döntéseit, de ő is pótolható. Aki mégis egy kicsit kitűnik ebből a világból, Jonas. Jonas nem képviseli a hatalommal szembeni egységes ellenállást, nem lesz Koolhaas Mihály. Ugyan a saját igazát védi, de a hatalom által megteremtett rendszerben, „hogy mondja meg a grófjának is, magyarázd el ezt neki bazmeg, hogy az én jegenyém nem ferde!” (176). Jonas karaktere a hatalom nyomása alól kilépő ember, aki a szabadságot, az életet és az újrakezdést választja. Nem akarja megváltoztatni a világot, nem akarja megtalálni az elveszett harmóniát, csupán önmagát akarja megtartani. Fia, Jakab, felnövekedéstörténete Jonas ideológiája és a hatalomé között billeg, amely során neki kell megtalálni az egyensúlyt. A világ brutális rendszerén kívül Jonas és Jakab karaktere jelképez egy másik irányt, önállóságot, önérzetet, ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy ők volnának a főszereplők. A regény többi szereplőjének élettörténete, vagy inkább csak -szelete apró tragédiák sorozatává áll össze, amely elengedhetetlen az állandósuló apokalipszis-állapot megértéséhez.

A regény egyik fő szimbóluma a kő, a kődobálás: „ a dobálás voltaképpen normális emberi cselekedet, ki ne szeretne dobálni[…], a dobálás nem az ember meghosszabbítása-e, illetve kiterjesztése…”(22). A kő az erőszak kifejezőeszköze, az elnyomó hatalom propagandája, ami bármikor és bárhol utoléri az embert. Nevetségesen groteszk és egyszerű, ezért is annyira keserű: „Valóságos műhely működött a grófi udvarban, hogy mindig rendelkezésre álljon elegendő eldobni, hajítani való kő.” (77). De hol van a történetben a sellő? A címben megjelöli, hogy milyen. Magyar. „Köztudott volt, hogy a torz szépségek közül a legértékesebbek a magyar sellők voltak, talán azért is, mert sellőnek lenni Magyarországon egyáltalán nem volt magától értetődő formája a létezésnek, szemben állt mindazzal, ami hihető, elgondolható, illetve kitalálható.”(60). A sellő messzi földről érkezett a gróf kérésére, majd eltűnt, senki sem találja. A sellő különleges, izgalmas és elbűvölő. A sellő lehet a szépség, ami eltűnik a világból, mindenki akarja, de csak az látja, aki át tud látni az elnyomó rendszeren és a világ brutalitásán, aki kicsit még naiv. De tud-e a sellő ebben a világban létezni? Vagy, ahogy Darvasi a Margó Fesztiválon mondta, elbújt? A sellőt csupán Jakab és Jonas találja meg, az egyik a szerelemben, a másik az életben. De egyik sem tudja felszínre hozni. A regény kimerülésig hajszolt, groteszk tragédiája az, hogy a világ nem javul meg, az igazság Jonas gödreiben marad és a sellőt nem találják meg.

„Ki ül a budin és miért? Ki akar emiatt elutazni, és miért? […] Körülvették a budit, és – tisztes távolból szidalmakat szórtak rá…” – Darvasi a Tóték ezen részletét jelöli meg a könyv egyik mottójának, ezzel előre vetítve az örkényi groteszk világot, amely a Magyar sellőben kicsit brutálisabbá válik. Jonas ül Tót mellett a budin? Elzárkózva, a szidalmakat tűrve, menekülve az elnyomástól? Vagy a sellő ül a budin? Darvasi László regényében ezen az ajtón próbál bekukkantani kicsit, meglesni Tót groteszk magányát.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Martzy Réka --


További írások a rovatból

irodalom

Hálózat- és kultúrafogyasztás Hálózat- és kultúrafogyasztás
Kulturális iparágak, kánonok és filterbuborékok. Szerkesztette Bárány Tibor, Hamp Gábor és Hermann Veronika. Typotex kiadó, 2020.
irodalom

Amikor az igazságnak több arca van Amikor az igazságnak több arca van
Szvjatlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban, Helikon, 2020.
Háttérinterjú Nádori Lídia műfordítóval a fordítás folyamatáról, munkamódszerekről, a személyes ízlés, a kiadói profil és az olvasói igény viszonyáról, a fordítók sokszínűségéről

Más művészeti ágakról

színház

Kísérletek társadalmi célú színházra Kísérletek társadalmi célú színházra
Farkas Atillával, a Horizont Alkotócsoport egyik alapítójával beszélgettünk
gyerek

Berg Judittal és a két kis dínóval kampányol az UNICEF Magyarország Berg Judittal és a két kis dínóval kampányol az UNICEF Magyarország
Névre szóló levelet kaphatnak a mesehősöktől a 4-10 éves gyerekek
színház

Nehéz idők, nehéz emberek Nehéz idők, nehéz emberek
Andrew Bovell: Ha elállt az eső, Guelmino Sándor rendezésében
gyerek

Végtelen mesélőkedv Végtelen mesélőkedv
A Csimota Kiadó tavaszi papírszínház-újdonságai


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés