A funkcióját vesztett város egy a sok közül, amely megismerszik szürkeségéről, lakótelepeiről, és a lakótelepi vad magányról. Az a kis kamaszkori rigmus jut eszembe róla, amely valahogy így kezdődik: nincsen nekem vágyam semmi. És valahogy így folytatódik: Alain Delon szeretnék lenni, éjjel-nappal napszeműűűvegben lenni – talán emlékszik rá más is. Egy olyan édes ellentmondás, amely egyszerre szól a hanyag lemondásról: mit nekünk vágy, itt a szocializmus közepén; és egyszerre beszél arról a sóvárgásról, amellyel a keleti blokkba szorult fiatalkori hevület gyászolja a nyugati világ jóléti demokráciáját, anélkül, hogy az ideért volna. Akkor persze még nem ért el. Most itt van. Lehet szeretni.

Barakonyi Szabolcs jól látja, amit látni lehet. A fiatalok, akik Tatabányán nőttek fel, jövő nélküli életet kaptak ajándékba. Majmolják a divatot, szeretnének mások lenni, mint amilyenek. Fejükön a haj raszta. Feljárnak Pestre, buliznak, kezükben cigi lóg, és a tömény. Ők már nem Alain Delonról álmodnak, hanem egy másik idolról. A nyugati kultúrán nőttek fel, de a kommunizmus romjai között élnek, nagyon magányosan. A képek megtörtént eseményeket ábrázolnak. Hitelesen. Csak ez a Tébánya cím lett olyan, amilyen: „totál érzelemhalál”.


Képek: Barakonyi Szabolcs: Tébánya, fotósorozat, 2007-2008.

Dorottya Galéria
Budapest V. Dorottya u. 8.
tel.: 266 08 77
www.ernstmuzeum.hu

Nyitvatartás: hétfő-szombat 10-18h
Megtekinthető: 2008. április 30. - június 26.