bezár
 

színház

2020. 05. 27.
Egyszer csak azon kapja magát, hogy egy az elnyomók közt
Színház a karanténból: Milo Rau LENIN című előadásáról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Milo Rau LENIN című előadását a berlini Schaubühnén mutatták be 2017 októberében az októberi forradalom 100 éves évfordulója alkalmából. Mivel az előadást a szerző a karantén idején közzétett felvételről látta, jelen írás csakis a teljesség igénye nélkül készülhetett el. A svájci származású Milo Rau híres a provokatív, erkölcsi és színházesztétikai kérdéseket is megkérdőjelező előadásairól, ám a LENIN most a szókimondásával és áthallásával, nem esztétikájával provokál. A darab Lenin egészségügyi és szakmai hanyatlását, életének végstádiumát egy napba sűríti: reggel, este és éjjel.

Az idő kulcsfontosságú a LENIN rendezésében: a hiperrealista módon kialakított házbelsőben, azaz a dácsában a jelenetek egy állandóan, eleve az óramutatóval megegyező irányban forgó színpadon játszódnak le. Az idő kerekén jelenik meg többek között a szakácsnő, Lenin felesége, az orvos, Sztálin és Trockij és persze maga Lenin. Bár az elhangzott beszédrészletek minden bizonnyal hiteles forrásból származnak, az alapszituáció fiktív. Egészen valószínűtlen, hogy Sztálintól elkezdve az orvoson és a titkárnőn át Trockijig mindenki egy helyen tartózkodott volna egy időben, és ilyen dialógusok zajlottak volna le köztük.

Szkéné színház

A Raunál gyakran előforduló kamera és vetítővászon itt sem maradt el. A színház honlapján közzétett felvételen főként az előadás kamerával vett részeit nézzük, keveset láthatunk a félhomályba burkolódzó színpadi eseményekből.

A rendezés a színházi és filmes idő párhuzamba állításával is játszik. A kameraállások érdekessége itt az, hogy nem a kamera közelít, hanem a színész tolja bele az arcát az objektívbe. A színészek így kettős reprezentációs felületen, túlságosan is naturalista játékmóddal mutatják be nekünk az eseményeket. Az előadás játszik a színháznak a néző számára láthatatlan elemeivel is. A színpad oldalán látjuk a sminkasztalt, ahol majdnem minden színész a kezdetektől fogva a szemünk láttára, a kamera kíséretével sminkeli ki magát, és változik át külsőleg is adott szerepének megfelelően. Ezzel Rau kitágítja a közönség színházban érzékelt időismeretét, megfosztja a nézőt az illúziótól. Egy színházi előadásról szóló dokumentumfilm elkészülésének is tanúi vagyunk. Talán ezért is kezdődik és végződik a darab az életrajzi filmekre jellemző, a szereplőket külön felmutató filmes klisékkel.

A rendezés legerősebb és legkifejezőbb jelképe, hogy Lenin szerepében színésznő, Ursina Ladin tűnik fel. A mosdatás jelenetében a meztelen női test látványa még esendőbbé teszi a nagy Lenin alakját. Később a látszólagos jelkép igazi Leninné válik a szemünk előtt, a sminkasztalnál végig követhetjük, ahogyan Ladin tincseit erővel leszorítják, kisminkelik, álszakállt ragasztanak rá. Noha láttuk a külső átalakulásának a folyamatát, Ladin szuggesztív jelenléte annyira erős és szép, játékában precíz, hogy néha még a képernyő előtt ülve én is elfelejtettem Lenin „nőiségét”. A nővel mint fogalommal és a hozzáköthető princípiumokkal is kísérletezik az előadás. A rendezés egyik legsokrétűbb jelenete Sztálin és Lenin csókjelenete. Dami Avdic és Ursina Ladin pár másodperces jelenetében egyszerre van jelen az orosz kultúrában ismert üdvözlési forma, a férfi-női vonzalom, ami értelmezhető Sztálin áruló Júdás-csókjaként is.

Ladin Leninje finom, de kétségkívül manipuláló hatással is bír. Bár így szokatlan és izgalmas fénytörésben láttatja a korszakot és a címszereplőt, a róluk való vélekedést mégsem árnyalja, csupán sokszor a ló másik oldalára billenti. Tépelődő szentként, szinte mártírként ábrázolja Lenint, megszólalásai már-már isteni szózatokként hatnak. Főként abban a jelenetben, amikor Lenin arról tart beszédet, hogy mi, akik fellázadtunk a rabszolgatartók ellen, magunk is rabszolgatartókká váltunk. Mivel Lenin végig a kamerába beszél, bele a képünkbe, olybá tűnik, hogy maga a rendező kissé didaktikus, ugyanakkor megszívlelendő fejmosását hallgatja a közönség. Az, amelyik élőben láthatta, és az is, amelyik most csak a képernyőn nézhetett farkasszemet Ladinnal.

Nem zsigerileg, inkább szellemi mélységekig ható, intelligens színházi esztétikával létrejött előadás a LENIN. S bár Milo Rau rendezése kevésbé árnyaltan mutatta be Lenint és a körülötte lévő karaktereket, arra a törvényszerű ellentmondásra rámutatott, hogy hiába a nép szolgálatának, a munkásosztály érdekképviseletének eszméje, a társadalom szükségszerűen kiemeli az érte szólót, aki egyszer csak azon kapja magát, hogy egy lesz az elnyomók közül. Csak a kép változik, a keret marad.

Milo Rau: LENIN
Wladimir Iljitsch Uljanow, azaz Lenin: Ursina Lardi
Nadeschda Konstantinowna Krupskaja: Nina Kunzendorf
Lew Dawidowitsch Bronstein, azaz Leo Trotzki: Felix Römer
Iossif Wissarionowitsch Dschugaschwili, azaz Sztálin: Damir Avdic
Anatoli Wassiljewitsch Lunatscharski: Ulrich Hoppe
Fjodor Alexandrowitsch Guetier: Kay Bartholomäus Schulze
Pjotr Petrowitsch Pakaln: Lukas Turtur
Lydia Alexandrowna Koschkina: Iris Becher
Sapogow: Konrad Singer
Feiga Shabat: Veronika Bachfischer

Rendező: Milo Rau
Bemutató: 2017. október 19.
Berlin, Schaubühne am Lehniner Platz
Online felvétel: 2020. április 25.

https://www.schaubuehne.de/de/start/index.html
Fotó: Thomas Aurin (Schaubühne)

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Németh Fruzsina Lilla --


További írások a rovatból

színház

Karantén-Szentivánéj: korlátozott pezsgés és szerepkavalkád Karantén-Szentivánéj: korlátozott pezsgés és szerepkavalkád
Shakespeare Szentivánéji álma a londoni Bridge Theatre előadásában és a National Theatre közvetítésében
A Trojka Színházi Társulás Dekameron2020 című színházi kísérletéről
színház

Mese a jó csábításáról Mese a jó csábításáról
Mikszáth Kálmán: A fekete kakas Fabók Mariann előadásában
színház

Kéken vérző szívek Kéken vérző szívek
Opera a karanténból: Verdi Aidája a La Monnaie előadásában

Más művészeti ágakról

Bodor Ádám – Sinistra körzet
építészet

Finom kis információk nagy felháborodások helyett Finom kis információk nagy felháborodások helyett
Interjú a félig bécsi, félig budapesti Andreas Fogarasival a bécsi művészeti életről, aktuális munkákról és Magyarországhoz fűződő viszonyáról
Interjú Bakos Barbara illusztrátorral, animátorral nemzetközi lehetőségekről, ügynökségi munkáról, gyerekirodalomról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés