bezár
 

art&design

2020. 10. 17.
Nők a döntéseik fogságában?
Gáspár Annamária „Do you have a choice?” című kiállításáról
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
Gáspár Annamária olyan könnyedséggel és nyitottsággal fest a női nem univerzális, ám a 21. században egyre égetőbb, sorsdöntő társadalmi kérdéseiről, aminek zavarba ejtő ereje – a szelídséget sugárzó reprezentáció ellenére – a fennálló gránitszilárdságú nemi hierarchia tűpontos érzékeltetésében rejlik. Október 10-ig volt látogatható „Do you have a choice?” című kiállítása a Godot Galériában.     

„Akik nem mozdulnak meg, észre sem veszik a láncaikat.”

 Rosa Luxemburg

A 2018-as Godot Young Generation Art Fair első helyezését elnyerő festő olajképeinek inspirációját olyan archív fotók anonim női karaktereinek felhasználása adta, amiket görög és olasz bolhapiacokon gyűjtött. A kiállítás fókuszpontjába ezáltal olyan, a nők társadalmi helyzetéhez szorosan kapcsolódó és azt meghatározó fogalmak kerülnek, mint a nőiség, a nőiesség, a női szerepek változása, a nők és a hatalom viszonya, a nők személyi szabadsága, és a mentális egészség. Az osztályhelyzet, a vallás és a beszélt nyelv mellett kétségbevonhatatlan a biológiai/társadalmi nem identifikáló szerepe, ami még azelőtt predesztinálja életünket, mielőtt bármilyen jellegű döntést meghoztunk volna. 

Van választásod? – tette fel szándékosan e kényelmetlen kérdést a tárlat, melynek semleges alanya előfeltételezi a mindkét nem bevonására irányuló szándékot, de hamar megbizonyosodhattunk arról, hogy a kérdés elsődlegesen a nőknek szól. Gáspár provokatív címadásának jelentőségét és időszerűségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy e társadalmi tabu első olvasatra képes kibillenteni a saját komfortzónánkból, és okozott némi zavart még mielőtt bármi konkrétumot láttunk volna. Simone de Beauvoir hasonló problémákat feszegető kérdései is így hangzottak – szabad-e egy nő, milyen választásai vannak, és felelős-e a sorsáért? –, amelyeket a 20. század közepén rajta kívül szinte egyetlen filozófus sem tartott lényegesnek. Élettársa és követője, Jean-Paul Sartre A lét és semmi című korai művében a szabadságot az emberi létezés adottságaként értelmezte. E írás mentén fektette le Beavoir egzisztencialista etikájának alapjait. Gáspár Annamária munkái mélyén mintha ennek megidézésére és aktualizálására tennének kísérletet.

Gáspár Annamária: Thank you, 2020. Fotó: Gáspár AnnamáriaGáspár Annamária: Thank you, 2020. Fotó: Gáspár Annamária

A kiállított festményeken javarészt fotórealisztikus, uniformizált női alakok jelennek meg, a felszín alatt kiszolgáltatottságról tanúskodó neutrális vagy olykor a pillanat kedvéért mosolygó arccal. A gyakran félbevágott, egyedi karakterüktől elválasztott nők kizárólag a biológiai nemük beazonosítására alkalmasak, ami a nők homogén csoportként kezelésének hibás társadalmi gyakorlatára hívja fel a figyelmet. Testtartásuk megfelelési kényszert metakommunikáló, erőltetett pózokról árulkodnak. Az ezekkel kontrasztban álló rózsaszín, fekete és – a japán paravánfestészetből kölcsönzött – arany színkombinációiban úszó absztrahált terek pedig direkt módon teszik bizalomgerjesztővé a képeket, emelve azok hangulatát, és tompítva a bennük kódolt ambivalenciát.

Gáspár Annamária: Male Gaze, 2020. Fotó: Gáspár AnnamáriaGáspár Annamária: Male Gaze, 2020. Fotó: Gáspár Annamária

Male Gaze című nyitóképen, fürdőruhába bújt nők tetszelegnek egy férfi előtt, bízva saját maguk kiválasztottságában. Szemüket szemtakaró fedi, ami teljes mértékben kizárja annak lehetőségét, hogy maguk dönthessenek a férfival kialakuló kapcsolatról, annak mikéntjéről. Ki tudja a szebb, a megnyerőbb, az eladhatóbb arcát és testét mutatni egy, a társadalmi normarendszer által akceptált versenyben? A vak rivalizálás pillanatát megragadó mű arra a felismerésre kényszerít, hogy a nők bármely szempont szerinti osztályozása nem lehet és maradhat megszokott. A változatos textúrákat, impresszív formákat és az erőteljes színhasználatot hangsúlyozzák önmagukon túlmutató képcímek is. Ezek egyike a Life is elsewhere. A hozzá tartozó alkotás az ábrázolt nők hétköznapjainak egy részletét rögzíti, valamint ennek mentén a luxus és a szépség sztereotip összefüggéseit jelöli. A falakon elterülő utalásokkal teli történetek olyan szimbolikus tárgyakkal egészülnek ki, mint a nap nap után önmagunkkal szembesítő tükör, a levetett topánka, az okostelefon vagy az ugrókötél, amik kissé ironizáló felhangot kapnak.

Gáspár Annamária: I’m fine, 2020. Fotó: Gáspár AnnamáriaGáspár Annamária: I’m fine, 2020. Fotó: Gáspár Annamária

Gáspár Annamária képeinek látszólagos ártatlansága egészen addig tűnik igazolhatónak, amíg a már-már giccsbe hajló csillogás illúzióját fel nem váltják a nőkre oktrojált társadalmi szerep betöltéséből fakadó személyes tragédiák. Ezek, mint szimptómák, vegytisztán a női autonómia vegyes hiánya köré épülnek. Festői világa magában hordozza a be nem teljesülő női emancipáció igényét és azt a megalkuvásoktól mentes attitűdöt, aminek eredményeként képtelen beletörődni a nők évszázadokon át magukkal hurcolt kényszerek és elvárások okozta, előítéletekkel terhelt és feloldhatatlannak tűnő lelki sebeinek gyógyíthatatlanságába. Ezek könnyűszerrel azonosítható sebek, amiket a fogyasztói- és férfitársadalom korrekció helyett, öntudatlanul újratermel és minden adandó alkalommal ösztönösen felsért. 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Tóth Ádám --


További írások a rovatból

art&design

A művészet is behálózva? A művészet is behálózva?
A BarabásiLab „Rejtett mintázatok. A hálózati gondolkodás nyelve” című kiállításáról a Ludwig Múzeumban
art&design

Én is éltem Én is éltem
A magyar performansz története 1966–2018 (7): Szerbiai magyar performansz: Szombathy Bálint (1972–), Ladik Katalin (1968–)
art&design

A lélek tájképei A lélek tájképei
A magyar performansz története 1966–2018 (6): Nyugati magyar performansz: Nagy József és a Jel Színház (1986-), Kerekes László (1988–2010)
art&design

Apró betekintés Dürer korába Apró betekintés Dürer korába
Már online is részt vehetünk a Dürer kora kiállításon

Más művészeti ágakról

King Weed: Let There Be Weed (2021)
irodalom

Hol van az út Esterházy Péterhez? Hol van az út Esterházy Péterhez?
Péczely Dórával és L. Varga Péterrel beszélgettünk
irodalom

Zárt perspektívák Zárt perspektívák
Magvető Kiadó, 2020


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés