Biccentesz, balra, a pult felé indulsz és a nem létező bárszékek felé lépkedve azt veszed észre, hogy a talaj egyre jobban lejt. A pultnál, mint egy lejtő végén, tulajdonképpen fékezned kell, nehogy beleütközz: az évtizedek alatt vályúsra koptatták a vendégek. Megszeppenve kérsz egy fröccsöt, de a szóda sajnos elfogyott. A borról tudod, hogy rosszabb, mint a saját rizlinged, üveges nincs, akkor inkább kérsz egy kávét. Sajnos elromlott a gép, jó, akkor egy kóla lesz, mert látod, hogy csak az van, és megnyugszol, mikor végre nagy nehezen sörnyitó is akad, amivel ki lehet nyitni. Az ablakhoz sétálsz, kortyolsz egy nagyot, behunyod a szemed és tudod: akkor jársz a legjobban, ha nem nézed meg a lejárati dátumot.