bezár
 

irodalom

2021. 06. 21.
Egy szó megtisztítása
Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 1. nap
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Visszatértünk Dunabogdányba. A JAK műfordító táborainak hosszú hagyománya már második alkalommal a Prae Kiadó gondozásában folytatódik. Izgatottak vagyunk: majdnem két évet kellett várnunk az újabb Prae Műfordító Táborra. Hosszas szervezés, átszervezés és újraszervezés előzte meg ezt a hetet, és meglepően furcsa érzés maszk nélkül egy helyiségben huszadmagunkkal ülni.

A sikeres pályázók és a szakmai résztvevők türelmesen kivárták ezt az időt, és szombat délután izgatottan érkeznek meg a dunabogdányi Herold Panzióba, ami évek óta a tábor helyszínéül szolgál. Ahogy mindig, a jelentkezők egy részét a Balassi Intézet műfordító hallgatói teszik ki, emellett vannak független, publikáló műfordítók is. A nyelvi összetétel ezúttal is színes: a tábor során angol, német, olasz, orosz, lengyel, cseh, szlovák, arab nyelveken születnek majd szövegek. A közös munka öröme szinte tapintható, sokan a vírushelyzet kezdete óta nem találkoztunk egymással és szeminárumokon sem vehettünk részt személyesen.

A tábort megszokott módon Rácz Péter szemináriuma indítja, bár a ragyogó napsütésben eleinte nagy kihívásnak tűnik a munka. Egy Rejtő Jenő szöveggel kezdünk, A tizennégy karátos autó első fejezetével ismerkednek a hallgatók. A szöveg fordítása előtt a szokásos ujjgyakorlat következik: rövid szövegrészletet kap mindenki a másnapi feladatból, amit szótár nélkül, 3 perc alatt kell gyorsan lefordítani. E napló kihívást kedvelő olvasói is kipróbálhatják magukat, a feladat a következő: a) a mű szerzőjének megnevezése, b) a szövegrészlet lefordítása szótár vagy egyéb segítség nélkül.

„...nem kell neki részletezően magyarázkodni, hanem egyenesen bele kell csapni a lecsóba, hogy azonnal megértse, mekkora jelentőségű ügyről van szó, vagyis hogy azonnal tennie kell valamit, a Biztonsági Tanács, az a minimum,”

Hajrá.

A nyelvi bemelegítést követően Rejtővel kezdünk foglalkozni, akit ponyvaíróként tart számon az irodalomtörténet, azonban a kortárs kritika kezdi felfedezni benne a rendkívüli nyelvi érzékkel és humorral dolgozó pikareszkírót. A Rejtő-részlet megosztja a résztvevőket: egyesek szeretik a szóvicceit, mások avíttnak, esetleg erőltetettnek érzik, de a nyelvi fordulatok talán mindenki számára tartogatnak kihívást. A humor persze minden nyelven más, ami érdekes fordítói kihívás elé állítja a résztvevőket. A feladat: működjön a dolog célnyelven is. Küszködünk a szavakkal - “szerencsére” nem mi vagyunk az egyetlenek, sok fordító próbálkozott már Rejtő vagy Karinthy szövegeivel, és ezek a próbálkozások ritkán értek célt a külföldi könyvpiacokon.

Tompa Andrea írót Visy Beatrix irodalomtörténész, kritikus kérdezi

Este Tompa Andrea írót Visy Beatrix irodalomtörténész, kritikus kérdezi. Az ember szívesen, figyelemmel hallgatja őket. Andrea személyes története rendre megjelenik könyveiben, ezért mindig vannak azonos vagy hasonló mozzanatok, elmondása szerint azonban eltérő kihívások mozgatják az írás folyamatát. Az életet és az írást a színház és a drámaelmélet felől is nézi. Többek között az érdekli, amit valamiért nem lehet megírni – mert tabu, mert elveszett vagy lejárt. Számára nincs érdekesebb, mint ezeket a lehetetleneket megpróbálni, hiszen ami könnyen elmondható, azzal nem érdemes foglalkozni.

Amint a hazáról kezdünk beszélni (szinte bármelyik nyelven), ránk szakad a szó sokrétű, politikával átitatott kontextusa. Az ember ilyenkor nem tud mást tenni, mint hebegni-habogni, esetleg emelkedett nyavalygásba kezdeni az otthon kereséséről. Andrea arról beszél, hogy az ilyen nehéz szavakkal különösen nagy kihívás dolgozni: el kell jutni odáig, hogy egy szót ki lehessen mondani, le lehessen írni. A Haza pedig tükröt tart elénk. Megpróbálja lehántani a szavakról az idő során rájuk rakódott rétegeket. Elhiteti velünk, hogy egy szót valóban le lehet írni, ha van tere és ideje. Megtisztítja a haza szót.

A beszélgetés kapcsán felmerül bennünk a kérdés: hol is van otthon az író? És a lengyel / olasz / német / amerikai műfordító, aki úgy dönt, Magyarországon él és dolgozik? Hová megy haza, aki egyfolytában két világ között él és egy világ már nem egészen elegendő neki? A nyelv a haza? Vagy ahol a szavakat ki lehet mondani?

Mi az, amiért muszáj hazamenni?

Mi most, azt hiszem, hazajöttünk egy kicsit.

Tompa Andrea írót Visy Beatrix irodalomtörténész, kritikus kérdezi

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Magyari Petra --


További írások a rovatból

irodalom

Sosem hal már meg Sosem hal már meg
Brandon Hackett novellája a Prae spekulatív fikció témájú lapszámából
irodalom

Legyen gyereknap Legyen gyereknap
Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 4. nap
A Magyar Kultúra című kulturális folyóirat debütáló száma

Más művészeti ágakról

Rómeó-misszió avagy Rómeó és Júlia a Kaposvári Egyetem harmadéves színész osztálya előadásában Gyulán
art&design

Játszd újra! Játszd újra!
Molnár Judit Lilla: Tervezett véletlen című tárlata a Budapest Galériában
Magnus von Horn: SWEAT
színház

Kérek egy 7-es buszt! Kérek egy 7-es buszt!
A Táp Színház Gárdonyi Béla A megálló, avagy újra büdös semmisem című előadásáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés